Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Hol buliztak a huszadik században a melegek Budapesten? Ki vállalhatta nyíltan másságát a Rákosi-korban és kiket zsarolhattak ezzel? A főváros érdekességeit bemutató sétasorozat legújabb programján több hírességről hull le a lepel, és azt is megtudhatjuk, hol zajlott a meleg közösség élete a múlt században.
„Ez nem egy pikáns téma, épp ellenkezőleg, a budapesti kultúrtörténet egy kevésbé ismert, de annál érdekesebb része” – kezdi a Hosszúlépés. Járunk? csoport Pink Budapest című sétáját Merker Dávid szociológus.
A túrán ezúttal a Belgrád rakpart, Kálvin tér és a palotanegyed környékét barangoljuk be. Rekordokat döntött csütörtökön az érdeklődők száma – közel 40-en voltak kíváncsiak a csapat most debütáló túrájára, amit a Budapest Pride alatt ingyenesen tartottak meg, a Háttér Társasággal együttműködve. A közönség sorai közt nem csak a Deres Tv által már ismertté vált fiatal arcokat ismerhetjük fel, de több idősebb vagy éppen külföldi érdeklődőt is vonzott az aktuális program.
A séta leírása azt ígéri, megtudhatjuk, hogyan zajlott a meleg közösség élete a dualizmusban és a Horthy korszakban, azonban a két és fél órás túrán inkább az aktualitások és a XX. századi történések vannak túlsúlyban. Emellett arra is megpróbálnak rácáfolni a szervezők, hogy ne lennének az LMBTQ közösség által favorizált helyek Budapesten.
| Mit is takar az LMBTQ? |
Az LMBTQ betűszóban az „L” a leszbikus, az „M” a meleg, a „B” a biszexuális, a „T” a transznemű, a „Q” queer első betűje. Ez utóbbi kategóriába tartoznak azok, akik szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk alapján egyik csoportba sem tudják, illetve nem akarják elhelyezni magukat. |
Eltitkolt listák
Magyarországon sokáig csak inkognitóban létezett az LMBTQ közösség, szinte senki nem merte felfedni az elmúlt rendszerben „másságát”. Azonban az mindenképpen gyanússá válhatott, aki például gyakran látogatta esténként a Pepita Oroszlánt, a Diófa Étteremet vagy éppen a Fenyőgyöngye étteremet.
A hazai meleg közösség első igazi „coming outja” az 1989-ben megjelent „Mások újság”. A lapot először szamizdatként, csak korlátozott számban lehetett elérni, a rendszerváltás után azonban már hivatalosan is megjelenhetett. Érdekesség, hogy 1992 januárjában rendőrök jelentek meg a szerkesztőségben az előfizetők listáját követelve, egy homoszexuálisok közti gyilkosság nyomozásához akarták felhasználni, azonban a újságnál nem adták ki az adatokat.
„Melegekről szóló listák mindig is voltak” – magyarázza Merker. A két világháború között például 3435 személyt tartottak nyilván a budapesti rendőrségi aktákban. A Kádár-korszakban pedig az állambiztonságon belül a III/III-5-b alosztály foglalkozott az LMBTQ közösség megfigyelésével. A rendőrségen szintén volt egy lista, ám a rendszerváltás környékén titokzatos körülmények között eltűnt - bár állítólag még a kilencvenes években még fellelhető volt.
Mi folyik a sötétben?
Nem maradhat ki a repertoárból az első, még ma is működő melegbár, a Belgrád rakparton található Capella. A hely 1995-ben nyitott, tulajdonosa Birta László eleinte nem is kifejezetten melegeknek szánta, ám az évek során mégis az LMBTQ közösség tagjai vették birtokukba. Innen indult 1997-ben az első budapesti Pride is, amely akkor még egy visszafogott megmozdulásnak számított, mindössze 100-150 ember vonult végig a Duna korzón a Vörösmarty térig.
„Az akkori felvonulások sokkal csendesebbek voltak, nem volt ennyi balhé körülötte, mint ma” – emlékszik vissza egy idősebb hölgy a közönségből, aki részt vett az akkori megmozdulásokon. Érdekesség, hogy ezen a felvonuláson a magyar résztvevők a nácik által is használt lefelé fordított háromszöggel demonstráltak, pedig a nyugat-európai országokban a talpára állított rózsaszín háromszög a melegek hagyományos jelképe.
Sokáig inkább ignorálták az LMBTQ szubkultúrát, azonban a nyolcvanas években már az üzleti szférában is felismerték a melegekben a célközönséget. Azóta több cég is előszeretettel hirdet a közösségnek szóló lapokban, internetes portálokon, ilyen például az Absolut Vodka, a Versace vagy az amszterdami utakra szakosodott holland KLM légitársaság. A legmeghökkentőbb azonban, hogy a kilencvenes években Magyarországon a Matáv lovagolta meg ezt a „divathullámot, több melegnek szóló magazinban is megjelentek hirdetéseik” – mesélte Dudás Dóra filmesztéta, a séta másik vezetője.
A túra legizgalmasabb része, amikor betérünk a Magyar utcában található Action Bárba. Ezen a ponton a több mint 10 éve itt dolgozó bárpultos veszi át a stafétát az idegenvezetőinktől, aki simán túltesz a gender szakos, melegjogi aktivistákon – rengeteget tud az éjszakai szórakozási lehetőségekről, a melegek mindennapi életéről. Miközben intim részleteket hallhatunk az idetérők bulizásai szokásairól, azt is megtudhatjuk mire szolgálnak a hely félreeső részeiben kialakított „sötétszobák”.
Léda férje
A sétán több ismert személyiségről szóló legenda szóba került, de a szervezők hangsúlyozták, hogy az esetek egy részében nincs szó többről, mint találgatásról. Ady Endre nagy szerelmének, Diósi Brüll Adélnak (Léda) férjét, Diósi Ödönt is a saját neme vonzotta. Sokak szerint kifejezetten megkönnyebbült Diósi, amikor Léda szerelmi viszonyba bonyolódott a költővel. A korabeli levelezések arra engednek következetni, hogy tulajdonképpen egy testi-lelki édes hármas lehetett Ady és a házaspár között.
„Nem egy híresség vált zsarolás áldozatává nemi identitása miatt a múlt rendszerben” – magyarázza Merker. Molnár Gál Pétert, színikritikust például azért szervezték be, mert az titkosszolgálat kiderítette, hogy férfiak vonzzák. Luzsnyánszky Róbert fedőnéven írt 1963 és 1978 között számtalan emberről, többek között 90 színészről. Később, a rendszerváltás után kiadták egy kötetben a jelentéseit. „Semmi olyat nem írt, ami durván bántotta volna azokat, akikről jelentett, egyszerűen megmaradt színikritikusnak” – írja róla Fonyódi Péter, a kötet szerkesztője. Élettörténetéről egy könyvet készült írni „Coming out” címen, de mielőtt ez megjelent volna 2011-ben meghalt.
Amit a nőknek szabad
Egészen 1961-ig egy év börtönt kaphatott, ha valakit férfiként rajtakaptak, hogy azonos neművel "természetellenes" kapcsolatot létesít, addig a nők közötti testi viszonyt nem büntették. „Gobbi Hilda soha sem csinált titkot, abból, hogy saját neméhez vonzódik, előbb Temessy Hédivel, majd Galgóczi Erzsébettel élt együtt” – meséli Merker. Nem csak azért vállalhatta nyíltan a másságát, mert népszerű színésznő volt, hanem mert politikailag is nagy befolyása volt az államszocializmus alatt, azáltal, hogy még a harmincas-negyvenes években az illegális kommunista mozgalomban tevékenykedett.
Habár a Horthy-korszak ünnepelt írónője Tormay Cecil szigorú keresztény eszméket képviselt, mégis nyilvánosság elé került, hogy a saját neméhez vonzódik. 1925-ben Zichy Rafael gróf válópert adott be felesége ellen, mert megcsalta Tormyaval – a per érdekes bulvárszenzáció volt, száznál több tanút meghallgattak. Az akkori környezete úgy beszélt az írónőről, hogy nőfaló volt, állítólag több férjes asszonyt is elcsábított.
Érdekes, hogy pont a Jobbik - amely párt a leginkább szorgalmazza a Tormay Cecile szobrok avatását, tantervbe kerülését - az, amelyik kormányzati pozícióba kerülése esetén "egyszerűen betiltaná" az egész országban a Budapest Pride-hoz hasonló "deviáns, provokatív, magamutogató programokat".
Rosszkor volt rossz helyen – Rákosival koccant
A rendőrség felkészült a Pride-ra
Hol loptak radírt az Iskola a határon szereplői?
