Mi is az, amiért zokszó nélkül hajlandóak vagyunk sorba állni? Amiért nem egy férfiember önként s emelt fővel vállalja be a hétvégi piacozást? Nem másért, mint egy jó lángosért.
A lángos már évszázadok óta nagy kedvencünk. Hajlamosak is vagyunk hungarikumnak kikiáltani. Ám a lángos ,illetve az ő hasonmásai világszerte felfedezhetők. Már csak azért is,mert eredetileg nem más, mint kelesztett, sült kenyértészta. Így be kell érnünk azzal a dicsőséggel, hogy minden bizonnyal a mienk a legfinomabb.
A lángos szó eredetét nem nehéz kitalálni, igazán beszédes az elnevezés. Régebben a kenyeret szinte mindenhol otthon sütötték. A dagasztóteknő oldalára tapadt kenyértészta maradékaiból kis korongokat formáztak, és a kemencében még pislákoló, kis lángon, parázson megsütötték. Ahogy idővel eltűntek a kemencék a házakból, kiment a divatból az otthoni kenyérsütés, úgy került a lángos bőséges olajjal teli lábasba. De egyes falvakban, vagy nagyobb vásárokban, fesztiválokon manapság is ehetünk kemencében sült lángost, különböző nevekkel illetve: ilyen a töki pompos, a langalló vagy langali, a vakarék, vagy egyszerűen a kenyérlángos.
Sok országnak megvan a maga kenyértésztájából készült lángosfélesége. Gondoljunk csak az olaszok pizzájára vagy az oroszok blinijére. A különbségek a tészta formázásában és sütési módjában mutatkoznak. De az biztos, hogy nekünk manapság a lángos a bő olajban kisült, tányér nagyságúra formált kerek, a szélén ropogós, belül puha, olajban sült tésztát jelenti, így maradjunk is ennél a töretlen népszerűségnek örvendő fajtánál.
A fokhagymás, sajtos és tejfölös változatot bizonyára mindenki kóstolta, de isteni lecsóval, töpörtyűvel, kolbásszal,juhtúróval, padlizsánkrémmel is. S előfordulhat édes változatban, lekvárral vagy túrókrémmel. Nemcsak a lángos tetejére rakhatunk mindenfélét, hanem már a tésztájába is csempészhetünk reszelt fehérkáposztát, vagy héjában főtt, tört krumplit.
A lángostésztát meg is lehet tölteni, így már önálló, laktató vacsora- ebédfogássá alakul, vagy nagyszerű sörkorcsolyákat kapunk. Kiváló a kolbászos, a gombás vagy a párolt káposztával töltött változat, virsli is megbújhat benne. Mielőtt hozzáfognánk a házi sütéshez, nem árt tudni pár fortélyt ahhoz, hogy a konyhában is sorba álljanak a házi népek a lángosunkért.
Tippek, fortélyok
A lisztet mindig szitáljuk át, és egy kicsit langyosítsuk meg – így a tészta lazább, hólyagosabb lesz majd, és könnyebben megkel. A tésztából formáljunk cipót, hintsük meg a tetejét vékonyan liszttel, takarjuk le és meleg, nem huzatos helyen addig kelesszük, amíg legalább kétszeresére nem dagad. Amikor a tészta megkelt, akkor ne gyúrjuk át újra, hanem vízbe mártott szedőkanállal szaggassunk teniszlabda nagyságú darabokat és tegyük nedves deszkára. Hagyjuk még 20 percig kelni. Vizes kézzel nyújtsuk a kívánt méretűre és tegyük a forró olajba.
A lángost soha ne tegyük langyos olajba, mert nagyon megszívja magát zsiradékkal. Az olaj legyen nagyon forró, és ezután mérsékeljük a lángot, és így süssük meg mindkét oldalán a tésztát. A lángost gyorsan kell kisütni, mert ha túlkel, akkor összeesik, és nem lesz lágy, hólyagos. Ezt elkerülendő mindig nagyméretű serpenyőben vagy lábasban süssük,
A kisült lángosokat sose rakjuk egymásra, mert a melegtől, a gőztől befüllednek, és kívül nem maradnak ropogósak. A legjobb, ha egymás mellé sorakoztatva egy sütőrácsra állítjuk úgy, hogy ne érjenek egymáshoz. Így a felesleges zsiradék is lecsepeg a rács alá rakott tálcára. A lángos csak frissen az igazi, így mindig csak annyit készítsünk, ami rövid idő alatt el is fogy – de egy jól sikerült lángosnál ez a pont teljesen felesleges, hiszen nincs az a mennyiség, ami el ne fogyna.
Ha csak az tart távol minket a lángos- sütéstől, hogy utána még jó ideig olajszag terjeng a lakásban, akkor süssük pálmazsírral – ez szinte szagtalan és egészségesebb is. Némi rutinnal otthon is könnyedén elkészíthető az igazán finom lángos.
Lángos
- 50 dkg liszt
- 200 ml tej
- 3 dkg élesztő
- 2 evőkanál olaj
- 1 teáskanál cukor
- olaj a sütéshez
- kb. 1 dl langyos víz
- csipet só
A tejet langyosra melegítjük. Egy kisebb tálba beletesszük a cukrot, ráöntjük a langyos tejet, és belemorzsoljuk az élesztőt. Könnyedén egyszer összekeverjük. Megvárjuk, amíg felfut. Egy nagyobb tálba öntjük a lisztet és a sót, a közepébe egy kis gödröt formálunk. Beleteszünk 2 evőkanál olajat, és rá öntjük a felfutott élesztőt a tejjel együtt, plusz 1 evőkanál langyos vizet. Kézzel vagy kézi mixer dagasztóvillájával el kezdjük dagasztani, közben evőkanalanként adagoljuk hozzá a langyos vizet. Hólyagos, közepesen lágy tésztát kell, hogy kapjunk. Formáljunk belőle egy cipót, vékonyan hintsük meg liszttel a tetejét, fedjük le, és tegyük meleg helyre kelni. Kb. 45 – 60 perc alatt legalább a duplájára kell, hogy keljen. Egy nyújtódeszkát vékonyan hintsünk meg liszttel. Olajos kézzel szaggassunk kis cipókat a tésztából, rakjuk a deszkára, takarjuk le tiszta konyharuhával és keleszük még kb. 20 percig. Ha megnőttek, akkor óvatosan, kicsit körben nyújtsuk meg, szintén olajos kézzel, és bőséges, forró olajba téve mindkét oldalát süssük arany barnára. A megsült lángosokat lecsöpögtetjük,és egyesével, törlőpapírra fektetjük, vagy sütőrácsra egymás mellé állítjuk. Ízlés szerint – fokhagymával, tejföllel, reszelt sajttal stb. – kínáljuk.
A tésztához adhatunk reszelt aprókáposztát is, a fenti adaghoz 10 – 15 deka elég. Töltött lángost is készíthetünk úgy, hogy a már megkelt tésztát kinyújtjuk, téglalapokat vágunk belőle, megtöltjük ízlés szerinti töltelékkel. A tésztát összezárjuk, és kelni hagyjuk, majd ugyanúgy forró olajban kisütjük.