Azt az unalomtengert, amely körbemosta az ibérfélszigeti elődöntőt: Spanyolország 29 hosszú labdával próbálkozott az első félidőben, vagyis csak eggyel kevesebbel, mint a franciák ellen az egész meccsen, a második félidőben meg 44-szer, pont annyiszor, mint az olaszok ellen – kilencven perc alatt...
Csapat ennyire okosan nem játszott a spanyolok ellen, mint a portugálok. A letámadás nagy találmánynak bizonyult. Még a helyzetek is megvoltak, kellő számmal ráadásul, de nonszensz módon Casillasnak nem kellett védeni. Jobban játszott Portugália, csak a kaput nem találta el, egyszer sem.
Benne volt a meccsben egy vérbő, latin kettő-kettő, pontosan addig, amíg el nem kezdett játszani a két válogatott. Akkor aztán kiderült, hogy a védekezés a legfontosabb, a nézők legfeljebb hullámoznak, vagy ha otthon nézik, isznak sört – ha unják. Mert dráma az nem volt sok. Csak a végén.
11-esekkel döntőben a címvédő spanyolok. Xabi Alonso, Moutinho és Bruno Alves elszúrta, Fabregas nem, Ronaldo nem is próbálkozhatott. Spanyolország várja ellenfelét.
Pofátlanság volt két éve David Villától, hogy nem jelezte góljánál a 22 centis lest, pedig biztos érezte. Ez volt a gól, amellyel Spanyolország kiverte Portugáliát a világbajnokság egyenes kieséses szakaszában. Itt az idő visszavágni. Természetesen egy szép, szabályos góllal. Vagy kettővel.