A populisták vitorlájából csak akkor lehet kivonni a szelet, ha búcsút intünk a neoliberális kapitalizmusnak, és sokkal többet teszünk az áhított közös jólét megteremtéséért, írja a Nobel-díjas közgazdász a brit Guardianben.
Chicagói neoliberális közgazdász a „brazil Trump”-ként emlegetett Jair Bolsonaro „esze”. A politikus még a kampányban elismerte, hogy támasza nélkül nem sokra menne, mert nem ért a közgazdasághoz.
Manapság sokan politikai szitokszóként használják, amit 1989 után a keleti blokk országai a gazdaság terápiájának véltek. A reformok gyors felzárkózást ígértek, ami nem valósult meg, miközben a gyógymód fájdalmas volt, és növelte a társadalomban az egyenlőtlenségeket. A témáról könyvet író Philipp Ther osztrák történészt arról kérdeztük, hogyan került Kelet- és Közép-Európa a neoliberalizmus bűvkörébe.
A "Nyugat" egyáltalán nem homogén fogalom. Annak bizonyos részei, mindenekelőtt azok az országok, ahol az angolszász neoliberális kapitalizmus épült ki, valóban válságban vannak. De ugyanez nem mondható el a stabil és gazdaságilag töretlenül sikeres jóléti államokra: Ausztria, Németország, Hollandia és a skandináv jóléti államok olyannyira jó egészségnek örvendenek, hogy az Európai Unió versenyképességi listáját évről évre ezek vezetik. A vita iróniája, hogy az Orbán-kormány unortodoxnak nevezett gazdaságpolitikája leginkább a neoliberális angolszász modellhez hasonul. De nem követi a "keleti nyitás" szempontjából szóba jöhető, leginkább pozitív szingapúri modellt sem, ahol a társadalom tudásszintjének, termelékenységének emelése volt a siker receptje. Pogátsa Zoltán közgazdász írása.
Nincs másik ilyen politikai, ill. gazdaságfilozófiai nézet, amellyel szemben ennyi szabadságellenes düh, ennyi kollektivista társadalomszervezés, ennyi államfüggő "civil" szervilizmus kifejezhető lenne.