"Európában a neoliberális korszak véget ért." (Orbán Viktor, 2010)

"Egy csodálatos este volt. De nem ez a mai." (Groucho Marx)

Mi a hiba a következő mondatban? "Konrád György is tagja annak a mindössze háromtagú csapatnak, amely az Európai Bizottság elnökének felkérésére megírja 'Európa új narratíváját'." A hiba a mondatban az, hogy Konrád György nem tagja ennek a háromtagú csapatnak, sőt – bónusz hiba – ilyen háromtagú csapat nem is létezik. A Heti Válasz hírét még a Magyar Nemzet kedvéért Brüsszelben dekkoló Lovas kolléga is kénytelen volt megcáfolni, pedig ő aztán mindent megtesz azért, hogy az ilyen hírek stimmeljenek.

"Konrád György eztán Európa fölött is fújhatja a passzátszelet" – vonta le a hazai, értő olvasó számára legfontosabb konzekvenciát a Heti Válasz, az olvasó pedig nagyon is érti az "is"-t: Konrád, sőt, Konrádék (Heller, Feldmájer, a Bilderberg-csoport, az MSZP, Bajnai anarchistái, valamint az SZDSZ és leányvállalata, az IMF–Világbank-csoport) eddig csak Magyarországon fújták a passzátszelet, most pedig terjeszkedhetnek globalice, ahogy ezek ugye szoktak, ha lehetőséget kapnak. De nem kaptak.

Annyi történt, hogy Barroso és Tusk összehívott úgy 250 értelmiségit, művészt, tudóst, alkossanak remekműveket az "új európai narratíva" tárgykörében – hogy erre mennyire van szükség, mennyire fontos vagy röhejes, más kérdés, valószínűleg eleve kétséges minden olyan projekt, amelyben politikusok felkérnek értelmiségieket bármire, de ez most mindegy is, Európa azt akarja, hogy legyen egy elmesélhető, átélhető sztorija, ráadásul Európa mi is vagyunk, hadd írjon ebbe a doksiba egy olyan emberünk is, aki bizonyíthatóan tud írni.

Ebből a projektből az állampárti sajtó viszonylag egydimenziós következtetéseket bírt levonni, az állítólag Barroso által felkért három értelmiségire fókuszálva.

Itt van ugye rögtön a "külföldről nézve magyarnak látszó" (© Fekete György) tárgy, Konrád György, aki a Heti Válaszban "az európai színtértől Farkasházy Tivadar kertjéig számos helyen az Orbán-kormány kérlelhetetlen ellenfeleként fellépő Kossuth-díjas író", Lovas Istvánnál "az egykori SZDSZ volt vezetőségi tagja", Bayer Zsoltnál "író és intézmény és ősbölény és vátesz és orákulum és a férfi Heller Ágnes", akinek "minimum óriási a felelőssége abban, hogy Európa oda jutott, ahova". Konrád felelne az euró válságáért? A helyzet ennél is rosszabb. Konrád neoliberális, és ez ellen sem ő, sem mi nem tehetünk semmit.

Azt, hogy Konrád és a két másik nem felkért ember neoliberális, nem mástól, mint Fricz "CÖF" Tamástól tudjuk, aki a Heti Válasz hírére alapozva terjedelmes blogbejegyzésben kongatta meg a vészharangot kontinensünk felett: Barroso "Varsóban kiválasztotta az 'elitek elitjét', többek között Konrád Györgyöt, Per Nyholm dán író-újságírót és Tomás Sedlacek cseh közgazdászt, s megbízták őket az új európai charta kidolgozásával. Európa ezzel egydimenzióssá vált: a neoliberalizmus győzött, nincs helye többé vallásnak, nemzetnek és hagyománynak." Fricz "három közismerten, sőt szinte szélsőségesen neoliberális emberről" beszél, "döbbenetesnek" tartva, hogy "önkényes oktrojáció" történt "arról, hogy a következőkben hogyan KELL gondolkodni Európáról és annak jövőjéről".

Kertész Imre esetéhez hasonlóan megint úgy nyafognak valakiről, hogy nyilvánvalóan egy sort sem olvastak tőle. Ugyanis aki Konrádnak akár csak egyetlen Európa-témájú esszéjét elolvasta, az nehezen fogja tudni fenntartani az iménti kategóriáját. Konrád kifejezetten lelkes és békés híve a mai neoliberálisok által támadott, mert túl szociálisnak és központosítónak tartott föderális Európának, számtalanszor megfogalmazva, hogy szerinte az etnikai kirekesztésnek, a háborúknak leginkább egy egységesülő Európával lehet elejét venni.

Per Nyholm ismert dán újságíró, Európát beutazva annak kulturális identitását kutatja, már ha van ilyen, amúgy ő sem írt soha gazdasági témában. Tomás Sedlacek cseh sztárközgazdász pedig sok minden, de nem neoliberális, hacsak nem az ilyen kijelentéseit tartjuk annak: "Ebben a könyvben egyfajta posztmodern szellemben igyekszünk egyszerre filozófiai, történelmi, antropológiai, kulturális és pszichológiai módon közelíteni a meta-közgazdaságtanhoz vagy más néven a metaökonómiához. Véleményem szerint: eddig túlságosan nagy hangsúlyt fektettünk a matematikára, és elhanyagoltuk emberi mivoltunkat. (…) A modern mainstream, amely állítja, hogy a klasszikus Smith-féle közgazdaságtanból ered, teljesen figyelmen kívül hagyta az etikát."

Jó, de mitől neo a neoliberális? Mert a neokonzervatívban a neo = zsidó, gyökértelen exbalos eredetű, legalábbis néhány amerikai ókonzervatív szerint, ez világos. A neoliberális azonban több és veszélyesebb ennél, nem is kell, hogy zsidó legyen, elég ha tud számolni és lenézi a szegényeket, ill. megfelel néhány Bogár László-i szempontnak: globalista, kozmopolita, a pénz uralmának vetné alá az emberiséget, IMF-es, drogpárti, megszorításpárti, gyűlöli a vallást és a nemzeti érzést, működteti a meleglobbit, a Starbucksban wifizik, és ha valahol közművet lát, rögtön privatizálná. Mindenki tudja, hogy a neoliberálisnak patája van, és kénkőszagot áraszt.

Fricz Tamás védelmében rögtön tegyük hozzá, hogy ez a neoliberalizmus-definíció képezi a legmélyebb egyetértés, a legteljesebb konszenzus tárgyát a Fidesz/KDNP-től az MSZP-ig, az LMP-től az Együtt–PM-en át a Jobbikig, Szanyi Tibortól egészen az érpataki polgármesterig. Sőt, horribile: még a volt SZDSZ is állandóan elhatárolódott az átkos neoliberalizmustól, pedig ha csak egy kicsit neoliberálisabbak, már nem itt tartanánk.

"Itt egy nyilvánvalóan balliberális, globalista gondolatkörhöz kapcsolódó hálózatot építenek Európában, megpróbálnak hatalmi pozíciókat szerezni mindenütt" – közölte a narratíva-ügyről Bíró Zoltán, aki anno nem kilépett az MSZMP-ből, hanem kizárták, nemzeti és/vagy szocialista publicisztikáiért elismerésül pedig nemrég megkapta a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatói stallumát. Bíró szerint "maga a tervezett új európai narratíva nem tekinthető nagy jelentőségűnek", viszont a kommunista Susan George-dzsal egyetértésben ("a neoliberálisok és anyagi támogatóik egy hatalmas nemzetközi hálózatot építettek ki") úgy látja, "ami a háttérben van, az Európában folyó szervezkedést valamelyest komolyan kell venni". Nem, Zoltán, egy valamelyesttel az ügy nincs elintézve: ezek szervezkednek, összeesküsznek sérelmünkre, ezt nem lehet elég komolyan venni, Zoltán.

A neoliberalizmust persze lehetne szimplán annak felfogni, ami valójában (egy olyan, neoklassszikusnak is nevezett gazdaságfilozófiai elképzelés, amely a gazdasági élet szabadságában, a deregulációban, a privatizációban, a szabad kereskedelemben éppúgy hisz, mint a saját szabályait, a joguralmat vaskézzel betartató, semleges államban), de akkor ugrott a kényelmes, tetszés szerint alakítható ellenségkép-funkciója. Nincs másik ilyen politikai, ill. gazdaságfilozófiai nézet, amellyel szemben ennyi szabadságellenes düh, ennyi kollektivista társadalomszervezés, ennyi államfüggő "civil" szervilizmus kifejezhető lenne.

Európának sem a nyugati, jóléti-szociális rendszereket adaptáló, túladóztatott országaiban, sem a keleti blokkban nem volt soha "neoliberális korszak", kivétel persze a Thatcher-érát, ill. néhány balti meg közép-európai állam rendszerváltás utáni, többnyire sikeres egykulcsos-privatizációs próbálkozását. Európának, ezt elég határozottan kijelenthetjük, sosem lesz neoliberális narratívája, de ha lesz, akkor sem Konrád, Nyholm vagy Sedlacek fogja megírni.

Ha van egyetlen közös, vállalható szlogenje a teljes magyar politikai elitnek, akkor az ez: "el kell süllyeszteni a neoliberalizmus hajóját, és a dolgozók érdekében álló rendszerkorrekciót kell végrehajtani, módosítani kell az elosztást a munkájukból élők javára" (Simó Endre, Magyar Szociális Fórum). De ugye, mondhatta volna ezt bárki? Szanyi, Lázár, Vona, Scheiring?

Lássuk be: ezek az emberek félnek. Félnek a versenytől, félnek mindennemű megmérettetéstől, mert ott bukni is lehet; félnek attól, hogy valahol valaki nélkülük sikeres lehet; félnek azoktól az emberektől, akikre állandóan hivatkoznak, hogy majd kibújnak a kontrolljuk alól; félnek mindentől, aminek nem ők írták a szabályait. Türelemmel kell velük bánni. Meg kell őket nyugtatni, hogy nincs pénzuralom, nincs összeesküvés. Meg kell őket hallgatni – de azért a biztonság kedvéért vegyük ki a kezükből a gyufát, a lőport és a Magyar Nemzetet.