A modell azzal védekezett, hogy nem tudott a zsidó szervezetek által kifogásolt kampány történelmi vetületéről, ugyanakkor kiállt a palesztinok és a terrorizmus fogalmának összemosása ellen.
Izrael büntető, bosszúálló akcióinak hagyománya a müncheni olimpiai mészárlás után, a palesztin terroristák felkutatásával kezdődött. A mostani hajszát megváltozott körülmények közt indította el.
A zsidó állam történetét végigkísérte, hogy polgárait újra és újra elrabolják. Jeruzsálemből korszakonként eltérő stratégiával reagáltak, de ezúttal egyik módszer sem látszik célravezetőnek.
1898. május 3-án Kijev külvárosában megszületett a világ második miniszterelnöknője – az első, akit Vasladynek neveztek. A szocialista-ateista cionizmus kiemelkedő alakja volt. Ő szónokolta össze Amerikában annak a pénznek a jelentős részét, amellyel Izrael megnyerte a fennmaradásához szükséges háborút és megalapozhatta a „gazdasági csodát”. Ő rendelte el az 1972-es müncheni terrortámadás elmenekült tetteseinek likvidálását. Tőle ered az a balhit, hogy palesztin nép nem létezik.
Tizenegy izraeli sportoló és egy rendőr halt meg 50 évvel ezelőtt abban a merényletben, amelyet palesztin terroristák követtek el a müncheni olimpiai játékokon. Németországnak évtizedeken át nehezére esett szembenézni a hibákkal, melyeket a túszszabadítási kísérletkor elkövettek. Az áldozatok hozzátartozói évtizedeken át harcoltak a német állam felelősségének kimondásáért és a méltó jóvátételért - az évforduló előtt mindkettőre garanciákat kaptak.
Borzalmasan megkínozták túszaikat az 1972-es müncheni olimpián az izraeli sportolókra rátörő palesztin terroristák. A német hatóságok sokáig titkolták az erről készült jegyzőkönyveket, majd mégis átadták az özvegyeknek, akik most kezdtek el csak beszélni a dologról.
Nyolcvanhét évesen Tel-Avivban elhunyt Michael (Mike) Harari, az izraeli nemzeti hírszerző titkosszolgálat, a Moszad legendás ügynöke és magas rangú tisztségviselője, az entebbei vakmerő túszszabadítási akció és az 1972-ben a müncheni olimpián megölt izraeli sportolók gyilkosai utáni kíméletlen hajtóvadászat kulcsfigurája.
A terrorveszély eddig is ott leselkedett a nagy nemzetközi sporteseményekre, de a maratonfutás valahogy megmaradt családi programnak. Mostantól talán minden másképpen lesz.
A negyven évvel ezelőtti müncheni terrortámadás az olimpiák és a rendvédelem történetének mélypontja. A palesztin-izraeli konfliktus példátlan kiterjesztése az olimpiai eseményekre és a német rendvédelem látványos csődje 20 évig tartó hajtóvadászatot és újabb ártatlan áldozatokat követelt. A világ viszont megtanulta, hogyan kell szembeszállni a terrorral.
A Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet nyolc tagja 1972. szeptember 5. hajnalán - kihasználva a korabeli enyhébb ellenőrzéseket és biztonsági intézkedéseket - átmászott az olimpiai falu kerítésén, s behatoltak az izraeli olimpikonok szállására. A túszul ejtett tizenegy sportoló közül ketten a behatolást követően vesztették életüket. A terroristák célja többek közt palesztin honfitársaik, mindegy 230, izraeli börtönben raboskodó fogoly szabadon bocsátása volt, ám a sorozatos határidők módosítása sem járt eredménnyel. Késő délután a terroristákat foglyaikkal együtt helikopterekkel a reptérre szállították, ahol felkészületlen rendőrökbe ütköztek. A késő estig tartó lövöldözésekben végül a terroristák mellett tizenegy sportoló vesztette életét.