Történelmi példák mutatják, mit érhet el Izrael a Hamász vezetőinek likvidálásával
5 perc
2024.01.09. 17:30
Izrael büntető, bosszúálló akcióinak hagyománya a müncheni olimpiai mészárlás után, a palesztin terroristák felkutatásával kezdődött. A mostani hajszát megváltozott körülmények közt indította el.
„Öljék meg a Hamász vezetőit, bárhol legyenek is.“
Nem volt meglepetés, hogy Netanjahu izraeli miniszterelnök erre utasította a titkosszolgálat, a Moszad embereit, miután október 7-én példátlan terrortámadást követtek el a Hamász fegyveresei Izraelben, a Gázai övezet határának mentén. Efféle bosszúhadjáratra volt már példa.
Miután 1972-ben, a müncheni olimpiai faluban és egy közeli repülőtéren 11 izraeli sportoló életét követelte egy palesztin támadás, a Moszad emberei 1972 és 1979 között megöltek 10 tettest (vagy akit annak véltek). Izrael azóta sem riad vissza attól, hogy a világ szinte bármely országában merényleteket hajtson végre olyan emberek ellen, akiket ellenségnek tart. Palesztin vezetők mellett az áldozatok sorába tartoztak például iráni atomtudósok is.
A rendezetlen ügyek miatt botrány fenyeget a müncheni olimpiai merénylet 50. évfordulóján
Mai szemmel különösen érthetetlen a rendőrség akkori tehetetlensége, ráadásul évtizedek óta politikai mulasztások és a kárpótlás körüli viták is terhelik az emlékezést.
A mostani sorozat már megkezdődött. A múlt hét elején a libanoni fővárosban, Bejrútban dróntámadás ölte meg Száleh Arúrit, a Hamász egyik magas rangú vezetőjét. Igaz, az izraeli csapások célja nem mindig nyilvánvaló. Hétfőn, szintén Libanonban egy másik palesztin szervezet, az Irán által támogatott Hezbollah egyik magas rangú parancsnokát ölte meg egy izraeli csapás – ennek nem biztos, hogy közvetlenül köze van az október 7-i támadáshoz.
A München utáni merényletsorozat egyik szégyenfoltja, hogy Norvégiában tévedésből egy marokkói pincért öltek meg, akinek semmi köze nem volt a történtekhez. (Az igazi célszemélyt később Bejrútban ölték meg egy autóba rejtett pokolgéppel.) Nehezebben megítélhető kérdés, hogy a bosszú érzésén túl mennyi értelme volt a merényletsorozatnak. A londoni The Guardian nemrég részletes cikkben vette sorra az érveket és ellenérveket.