Pető Kata színész: Már nekem is mondják teljesen hitelesen, hogy „Te vagy életem legnagyobb ajándéka”

HVG: Amikor először olvasta az Egy százalék indiánt, mi fogta meg benne?

Pető Kata: A jó mondatok, jó kérdések, jó válaszok, ahogy a szavak alakítják a történet fonalát. Nem tanulható könnyen, hiába hétköznapi a megfogalmazása, mert Hajdu Szabolcs úgy vigyáz a szövegre, mint a kincsre. Minden betűt számonkér, amiben igaza is van, mert nem mindegy, milyen sorrendben hangzanak el az egyébként teljesen egyszerűnek tűnő mondatok.

HVG: Régóta együtt dolgozó csapatba csöppent, amikor megkapta Zsuzsa szerepét színpadon és filmen. Nem okozott nehézséget a beilleszkedés?

P. K.: Ők nagyrészt még gyerekkori barátok is. De nem volt nehéz, főleg mert az utóbbi években elég sok tapasztalatot gyűjtöttem arról, milyen átvenni szerepeket már régóta futó előadásokban. Ha nem rontja el az ember, a többiek mindenhol szeretettel fogadják, mert jót tesz az előadásnak, ha új energia érkezik, egy frissen bekerült ember, aki nem élte át a próbafolyamatot, nem játszotta már száz vagy kétszáz előadáson a darabot. Ez sok új impulzust tud adni a többieknek, tulajdonképpen hálás szituáció.

HVG: Az Egy százalék indián egyik témája a toxikus maszkulinitás. Foglalkoztatta ez a téma korábban?

P. K.: A patriarchális kapcsolati rendszerre erősen rálátok. Az édesapám megújult ebből a szempontból, ő nem képviselte ezt, a nagyszüleim inkább. Náluk láttam ezt a mintát, és a saját kapcsolataimban is feltűnt. A rejtett maszkulinitás is félelmetes, amikor a látszólag finom, érzékeny, gyöngéd férfiból mégiscsak előtör az a dominancia, ami passzívan ugyan, de megbújik a kapcsolatban, amitől hirtelen megérzed, hogy biztos nem leszünk egyenrangú felek.

Egyszer csináltam egy monodrámát Elfriede Jelinek Árnyék című művéből, az teljes egészében erről szól, tehát művészileg és párkapcsolati szinten is érdekelt a téma. Kétszer is elváltam, két gyerekem van két férfitól, és habár erősen szerepem volt a döntésekben, ezek mégis nagy törések az életemben, és kénytelen vagyok ezek mentén élni.

Az Egy százalék indiánban nincs olyan mondat, ami ne hangzott volna már el az életemben, vagy ne hallottam volna magam körül, kivéve egyet.