A kémek Mekkája, a Közel-Kelet ékszerdoboza és pénzügyi központja volt – innen jutott mélypontra Libanon

Pár héttel ezelőtt a keresztény többségű dél-libanoni város, Mardzsajún megnyitotta az iskoláit és a templomát az izraeli bombázások elől muszlim falvakból menekülők előtt. Bár néhány ottani lakos attól félt, hogy a Hezbollah síita mozgalom tagjai is elvegyülhetnek közöttük, mégis a jószomszédság kerekedett felül. Pár nappal később azonban oda is elért a háború, egy síita férfi elleni izraeli dróntámadásban életét vesztette egy helyi tanár és egy rendőr. Még aznap az egyik menekült a levegőbe lőtt, amikor távozásra szólították fel, a falu vendégszeretete ugyanis elpárolgott – derült ki a Reuters tudósításából.

Az izraeli szárazföldi hadműveletek kezdete óta már több mint 1,2 millióan keltek útra Dél-Libanonból, sőt még Bejrútból is északabbra. De a múlt héten közel kéttucatnyian haltak meg az egészen északra, Tripoli mellett lévő keresztény falu, Aitu egyik, menekültek által kibérelt házát ért légicsapásban. A libanoni lakosság ötödét érintő exodus – amelynek során főként síiták menekülnek keresztény vagy szunnita övezetekbe – kiélezheti a felekezeti ellentéteket, felidézve az 1975-től 1990-ig tartott, 150 ezer áldozatot követelő brutális polgárháborút.

Ráadásul az utóbbi fél évtizedben Libanon rendkívül súlyos gazdasági, politikai és társadalmi válságba süllyedt, a világ legeladósodottabb, legszegényebb és legkevésbé működőképes országai közé került. Ráadásul a politikai helyzet is bizonytalan: a Nadzsib Mikati – Libanon leggazdagabb üzletembere – vezette kormány ügyvezető minőségben tevékenykedik, a parlament pedig 2022 óta képtelen volt államfőt választani.

Libanon ma a fegyveres konfliktusok és az anarchia szimbólumának számít, pedig nem is olyan régen az országot Közel-Kelet Svájcának, a fővárost, Bejrútot a térség Párizsának tartották. Az aranykort 1955-től – jó egy évtizeddel a függetlenség kikiáltásától a polgárháború 1975-ös kezdetéig – datálják általában, amikor Bejrút a régió kulturális és gazdasági központja volt. A francia építészet, a libanoni konyha által is fémjelzett híres éttermek, a gazdag ókori történelem, a föníciaiakig visszavezethető kereskedői véna, a divatos üzletek mind különleges atmoszférát teremtettek.

Nemcsak a turisták özönlöttek, de a luxushotelek és az éjszakai bárok vonzották a nagyvilági embereket és a konzervatív hazájukból kiszakadni vágyó szaúdi és más öbölbeli hercegeket. A Hotel Saint-Georges – a leghíresebb szálloda – olyan hollywoodi hírességeket látott vendégül, mint Elizabeth Taylor, Richard Burton, Marlon Brando vagy a francia Brigitte Bardot. De megszállt ott Huszein jordániai király, Reza Pahlavi iráni sah és a felesége, Szoraja hercegnő is.