Mamutagyarat találtak egy váci építkezésen
Egyelőre csak találgatnak a régészek, hogy került elő az agyar egy neolit és bronzkori területen.
Egyelőre csak találgatnak a régészek, hogy került elő az agyar egy neolit és bronzkori területen.
Egy lengyel barlangban találták meg Európa és Ázsia legősibb, több mint 40 ezer éves olyan ékszerét – egy mamutagyarból készült függőt –, amelyet emberi kéz munkált meg.
Szibériában újfajta aranyláz tombol, a globális felmelegedés ugyanis kedvez a mamutagyar-vadászoknak. Itthon az ősmaradvány-gyűjtők a kavicsbányákban próbálnak szerencsét. Mamutcsontot találni – állítólag – ma már Magyarországon sem nagy kunszt; nagy pénzt érő agyarra bukkanni viszont igen. De vajon rendjén van-e, ha kiforgatjuk a föld mélyén tízezer éve szunnyadó csontokat, hogy aztán azok a kandalló fölé kerüljenek? Hogy lehet összebékíteni a profitorientált kincskereskedelmet a tudományos világgal?
A 21. században nem kell mélyre ásni a mamutagyarért, ezek a csontok ugyanis sokszor a felszín közelében, vagy már eleve a felszínen vannak. A globális felmelegedés pedig kifejezetten kedvez a mamutkereskedelemnek, szakértők szerint nem túlzás aranyláznak nevezni a mamutbizniszt. De ennek vannak árnyoldalai is.