Ilyen a mamutagyar-vadászat sötét oldala

A hvg.hu-n megjelent cikkünkben a külföldi és a hazai mamutcsontgyűjtés és - kereskedelem világát próbáltuk körbe járni egy kanadai és egy magyar gyűjtővel, illetve egy paleontológussal. A mamutagyar-vadászok és - gyűjtők tevékenysége azonban etikai aggályokat is felvet: szolgálhatják a tudományt, de keresztbe is tehetnek neki. Nagyon sok lelet közgyűjtemények helyett milliomosok otthonában köt ki.  Az ásatások - főként Szibériában - pedig sokszor inkább fosztogatásokra emlékeztetnek, mint szakszerű feltárásokra.  

Mint a filmekben: vannak a jó és a rossz fiúk 

A mamutbiznisznek van tehát egy kalandos, romantikusnak tűnő arca, és van egy sötétebb oldala is. A mamutcsontokkal való üzletelés nem egyértelműen elítélendő tevékenység, ugyanakkor, főként a szibériai mamutvadászatot illetően, vannak problémás területei – mutat rá a Természetvédelmi Világszövetség, a fenntartható használat és élőhelyek munkacsoportjának alelnöke, Shane Mahoney is. (Ha a gyűjtők történeteire kíváncsi, ide kattintson!)

A társadalom perifériáján élő embereket kihasználó gazdag trófeavadászok, az álcázott elefántcsont-kereskedelem, a természet megbolygatása, és a tudomány elől elhappolt ősleletek utalnak azokra az etikai problémákra, amelyek főként az alulszabályozottság miatt merülnek fel.