A miniszterelnök nyilván nem véletlenül próbálta a népes indiai kiruccanást titokban tartani. Nem azért, mert ez magánügy, csak a kínos kérdéseknek akarta elejét venni. Vélemény.
Nincs olyan, hogy „ők kezdték”. Tabuk vannak, amelyeket nem hághat át senki, semmiféle jogosultságtudattól hajtva. Valaha ezt hívtuk az írástudók felelősségének. A jog nyelvén ezt úgy mondjuk, hogy az egyik ember jogainak érvényesítése nem járhat mások jogainak aránytalan sérelmével, írja szerzőnk Gulyás Márton partizános interjúiról.
Miért teszünk úgy, mintha a pihenést szégyellni kellene? Itt lenne az ideje, hogy Orbán Viktor is felvállalja: több Adria, több boldogság.
Az elmúlt hetekben Gulyás Gergely kétszer is megvédte Mészáros Lőrincet, most viszont hirtelen üzenni támadt kedve a miniszternek. Mi indokolhatja, hogy egy érinthetetlennek tűnő embert bírál a Kormányinfó arca?
Minden drágul, hát pont a kormánykommunikáció maradna ki ebből?
Február óta inkább hetente irányt vált a kormánykommunikáció, mintsem egyszer az empátia jelét mutassa: a háború semmi másról nem szól, mint arról, hogy nekünk, magyaroknak jó legyen, no meg Putyin se üsse meg nagyon a bokáját. Az illiberális kormánykommunikáció lényege, hogy semmiféle emberséget ne tanúsítson szavazótáboron kívül, most úgy tűnik, ez szankciódémonban, migránsozásban és dollárbaloldalban merül ki. A társadalom viszont mindenképp csapdába került: ha Orbán jó lovakra tett Putyin és Trump személyében, rettenetes jövő vár a demokráciára, ha viszont tévedett, akkor is rajtunk csattan a háború és a megélhetési válság.
Nem okozott nagy meglepetést, ki nyert az állami kommunikációs feladatokra kiírt pályázaton.
A Fidesz tényleg mindenkit becéloz.
A maga módján a kormány is használ hírvivőket, amelyek ha nem is örökletes genetikai információkat közvetítenek, de Orbánék szándékai szerint képesek a tudat módosítására. Legalábbis ezt bizonyította az elmúlt egy év kommunikációs pénzszórása.