A miniszterelnök nyilván nem véletlenül próbálta a népes indiai kiruccanást titokban tartani. Nem azért, mert ez magánügy, csak a kínos kérdéseknek akarta elejét venni. Vélemény.
Nincs olyan, hogy „ők kezdték”. Tabuk vannak, amelyeket nem hághat át senki, semmiféle jogosultságtudattól hajtva. Valaha ezt hívtuk az írástudók felelősségének. A jog nyelvén ezt úgy mondjuk, hogy az egyik ember jogainak érvényesítése nem járhat mások jogainak aránytalan sérelmével, írja szerzőnk Gulyás Márton partizános interjúiról.
Az elmúlt hetekben Gulyás Gergely kétszer is megvédte Mészáros Lőrincet, most viszont hirtelen üzenni támadt kedve a miniszternek. Mi indokolhatja, hogy egy érinthetetlennek tűnő embert bírál a Kormányinfó arca?
Február óta inkább hetente irányt vált a kormánykommunikáció, mintsem egyszer az empátia jelét mutassa: a háború semmi másról nem szól, mint arról, hogy nekünk, magyaroknak jó legyen, no meg Putyin se üsse meg nagyon a bokáját. Az illiberális kormánykommunikáció lényege, hogy semmiféle emberséget ne tanúsítson szavazótáboron kívül, most úgy tűnik, ez szankciódémonban, migránsozásban és dollárbaloldalban merül ki. A társadalom viszont mindenképp csapdába került: ha Orbán jó lovakra tett Putyin és Trump személyében, rettenetes jövő vár a demokráciára, ha viszont tévedett, akkor is rajtunk csattan a háború és a megélhetési válság.
A maga módján a kormány is használ hírvivőket, amelyek ha nem is örökletes genetikai információkat közvetítenek, de Orbánék szándékai szerint képesek a tudat módosítására. Legalábbis ezt bizonyította az elmúlt egy év kommunikációs pénzszórása.