Az olvasás az ima egyik formája. Az irodalomterapeuta Ella Berthoud szerint nincs felszabadítóbb érzés, mint elbújni egy könyv lapjain.
„Nagyon komoly erőforrásokat tud mozgósítani az irodalomterápia" ráadásul „az irodalomban való jártasság nem feltétele a részvételnek” – állítja Béres Judit, a Magyar Irodalomterápiás Társaság elnöke. Arról is beszélgettünk vele, miben segít a kézírás, és baj-e, hogy egyre kevesebben olvasnak.
Az irodalomterápia hasznos lehet a hétköznapi szorongásaink oldásában akár egy világjárvány vagy a szomszédunkban zajló háború idején is, és bizonyos elemei még otthoni körülmények között is könnyedén alkalmazhatók. Az Élet a sorok között című gyakorlati fókuszú irodalomterápiás könyv szerzőjével, dr. Béres Judittal készült interjúnkból többek között az is kiderül, még akkor sincs baj, ha éppenséggel utáljuk a terápia során használt szöveget.
Egy-egy regény vagy vers elindít többnyire elindít bennünk valamit, szinte megváltozik tőle az életünk. Egy új művészetterápiás irányzat az irodalmi szövegek ilyen varázserejét aknázza ki.
Egyre többen figyelmeztetnek arra, hogy szép lassan teljesen elveszítjük az elmélyült olvasásra való képességünket. Sőt elképzelhető, hogy a digitális olvasás térnyerésével a leegyszerűsítő, felszínes értelmezések dominálják majd a világunkat. Mindez pedig azzal járhat, hogy elesünk az olvasás egyik legnagyobb előnyétől: az empátia fejlesztésének lehetőségétől. Ez a témát körüljáró kétrészes cikkünk második része.