Bár van, aki nagyjából pontosan érzi, hogy mikor telik el egy óra, az agy nem időmérő szerkezet, egyedi módon követi az idő múlását. Erre utal amerikai kutatók legújabb vizsgálata, amelynek eredményei szerint az ember időérzékelése a tevékenységein és a tapasztalatain, nem pedig valamiféle belső órán alapul.
Napszakok és társas kötelezettségek híján nagyon lelassul az idő érzékelése, de a belső, biológiai órát ez sem tudja megtéveszteni – derül ki magánykísérletekből, amelyek közül nemrég fejeződött be az eddigi leghosszabb.
Azt vizsgálták az amerikai Cornell Egyetem kutatói, hogy milyen hatással van a szívverések hossza arra, hogy hogyan érzékeljük az időt – hiszen ugyanaz az út olykor egészen rövidnek tűnik, míg máskor olyan, mintha soha nem érne véget.
Érdekes területen, az időérzékelés kapcsán végzett kísérletet Nádasdy Zoltán kutató több munkatársával. Egyebek mellett az is kiderült, hogy az időészlelésünk az óvodás- és felnőttkor között „átbillen” – a kísérlet ráadásul otthon is könnyen elvégezhető.
Ha gyorsabban megeszem az adventi naptárból a csokit, hamarabb lesz karácsony? – kérdezi az ötéves, és ez teljesen rendben van. Ő már lát összefüggéseket, de az időfogalma még nem tökéletes. Hogy jutott idáig, és hová fejlődik?
A kutatók szerint ez az 1 perces légzőgyakorlat garantáltan segít abban, hogy lenyugodjunk, ha úgy érezzük, hogy nem tudunk mindent időben elintézni.
Három egyszerű tippet mutatunk be, amelynek felhasználásával a pszichológusok szerint nem érzékeljük úgy, hogy nagyon gyorsan telnek az évek.
Honnan tudjuk, mennyi az idő? Hogyan tudjuk megmondani, hogy mennyi időt töltöttünk valahol, anélkül, hogy ránéznénk az óránkra? Miért tűnik ugyanannyi idő egy pillanatnak, vagy akár hosszú óráknak, attól függően, hogy mit csinálnunk? Agyunk időérzékelő rendszere az emberi szervezet egyik legösszetettebb és legérdekesebb része, amelynek teljes működését még a kutatók sem ismerik pontosan.