Amerika voltaképp rá se hederít Donald Trump zöldenergia-ellenes kirohanásaira - legalább is ez derül ki abból, ahogyan rekordot döntött márciusban a zöldenergia-részarány az USA energiamixében. És nem látszik, mitől lenne megállás...
Huainan városában, a kínai Anhui tartományban bekapcsolták a világ legnagyobb, hivatalos úszó naperőművét. 40 megawattos.
Olyan meredek növekedési pályára állt a kínai napenergiatermelés, hogy már nem csak a magyar "fekete lyukból" nézve elképesztő mindaz, amit csinálnak.
A napelemrendszerek hazai terjedésének útjában álló államitámogatás-elmaradás magyarázata gyakorta tudódik le annyival, hogy mindez túl drága. A Németországgal – de mára lényegében már bármelyik nyugat-európai országgal – való összevetést is ezzel hárítják: könnyen beszélnek a németek (franciák, angolok, hollandok, skótok stb.), mert nekik erre is van pénzük. Mármint az államnak is, meg a polgároknak is. Nos, Nigéria most épp azt mutatja, hogy nem pusztán ezen múlik.
A spanyol turizmus egyik fellegvárának tekinthető Kanári-szigetekre is beteszi a lábát a 21. század. Az Iberdola a tájkép részévé teszi a modern civilizáció szimbólumát, a szélturbinákat. De nem csak az üdülőszigeten.
Miért forgatja fel fenekestül az energetikát a napelem évek óta? Hogy mi a bizonyíték arra, hogy a mi kormányunk járt tévúton évekig, nem a "bezzeg" németek? Hogy miért vagyunk már óriási lépéshátrányban amiatt, hogy Orbánék csak most kezdik el (most, hogy helyzetbe hozzák ezzel is a rendszer kegyeltjeit) kapiskálni, hogy a napelem nem pusztán pénzügyileg jó befektetés? Itt a magyarázat.
Már megint belerúgtak a zöldek a republikánus elnökaspiránsba, pedig nem is mondtak semmit. Csak a hiteles adatokat rendezték sorba, azok magukért beszéltek.
A furcsán hangzó nevű East Anglia One szélerőműbe összesen 102 darab, egyenként 7 megawatt teljesítményű tengeri szélturbinát szállít a Siemens, mely vállalta, hogy három éven belül mindegyik rotorja pörögni fog, mint a meszes.
Van úgy, hogy az ötéves tervből is kiolvashatók konkrétan a mára is vonatkozó törvényszerűségek és követendő irányok. Legalább is ezt bizonyítja a nemrég bejelentett 13. kínai ötéves tervben szereplő drasztikus CO2-csökkentési cél, illetve az abból következő brutális szélenergia kapacitás növelés, amit az idei évre (is) belengettek. A tavalyi ígéreten már túljutottak - megcsinálták.
Ontarióban a tartományi áramhálózat rendszerirányítója közölte a zöldenergiás termelői árakat azt követően, hogy egy tizenkétszeresen túljelentkezett napenergia-projektet befejeztek. Az árakon nem csak Kanadában érdemes elgondolkodni.
A pakisztáni állami elvárás, hogy az idén 1.000.000.000 (azaz: egymilliárd) dollárnyi külföldi befektetői összeg érkezzen a megújulóenergia-szektor beruházásaira. Ennek felét Kína – úgy látszik – simán bevállalja.
Évi 1,4 milliárd dollár megtakarítással is járna, ha a kaliforniai háztetőkön napelemek dolgoznának. Ráadásul: mindez nem a házilag megtermelt energia árából jön össze, hanem abból a hálózati megtakarításból, hogy az áramot eztán nem kell(ene) minden házhoz elszállítani.