A furcsán hangzó nevű East Anglia One szélerőműbe összesen 102 darab, egyenként 7 megawatt teljesítményű tengeri szélturbinát szállít a Siemens, mely vállalta, hogy három éven belül mindegyik rotorja pörögni fog, mint a meszes.
A világ szélenergiaipari híreit is vadászó Cleantechnica jelenti, hogy a világ legnagyobb tengeri (offshore) szélerőműépítő cége, a német Siemens világviszonylatban is jelentős méretű megrendelést kapott a brit szigetek keleti oldalán létesülő "East Anglia One" megújulóeneergiás projektre, mely a partoktól 45 kilométerre, mintegy 300 négyzetkilométeres területen épül majd.
Az összesen 714 MW kapacitású szélturbinák egyenként 7 megásak, lapátátmérőjük 154 méter - innen a rendszerelemek típusneve is: SWT-7,0-154. A megrendelést a ScottishPower Renewables, az Iberdrola SA leányvállalata adta le, e szerint a németek vállalták, hogy 2019-ben telepíteni és installlni kezdik a rendszerbe a szélerőművet, mely teljesen 2020-ra kerül üzemszerűen működő állapotba. Ekkortól mintegy 500.000 brit háztartás energiaigényét lesznek képesek biztosítani.
A bejelentés nem csak azért érdekes, mert lám, egyetlen projekttel manapság akár bő kétszeresen is át lehet lépni a magyarországi szélenergia "arzenál" szintjét. (Mely egyébként mindössze 329 MW, és 2009 óta nem növekszik annak ellenére sem, hogy ezzel nem csak a régió, de olyan országok is, mint Chile vagy Azerbajdzsán simán lelépnek minket a térképről. Mindez csak azért, mert a 2010 óta regnáló kormány láthatóan mindent a Paks II. projektre tett fel. Ez utóbbi azonban a brüsszeli vizsgálatok, de a megroggyant orosz miatt is most már egyértelműen vesztésre áll.) A 714 MW-os megrendelés azért is meglepő, mert a kelet-angliai megrendelés csak pár nappal azután érkezett, hogy a Siemens aláírt egy másik, 385 megawattos megrendelőt is - a Balti tengerre, a hazai vizeken, az Arkona tengeri szélerőművi fejlesztéséhez így járulva hozzá. A megrendelő itt a hazánkban mindmáig (tévesen) csak klasszikus energiamultikánt beazonosított E.on, illetve a Statoil.