Valóban él, aki kattintgat? Tényleg mindenki beleszól a világ folyásába, aki megszólal egy közösségi platformon? Patricia Lockwood Erről nem beszélünk című regényének főszereplője egy internetfüggő nő.
Idén júniusban megtanultuk, hogy ami színes-szagos, az nem feltétlenül jó, és azt is, hogy nem érdemes azon vetélkedni, ki tud tovább a víz alatt maradni. A mozi hűvösétől a koncertek forró hangulatáig tekintünk vissza az elmúlt hónap cikkeire az Élet+Stílus és a Kult rovatban.
Száz éves a posztmodern irodalom „mesterlemeze”, az Ulysses: a könyv, amit sokan elkezdenek, de csak kevesen fejeznek be. Akik abbahagyják, azok általában élvezhetetlennek tartják, akik viszont végigolvassák, azokat beszippantja James Joyce betűről betűre szerkesztett univerzuma. Képes-e az olvasó a Netflix korában egy ekkora figyelmet igénylő regény megemésztésére? Miért érdemes nekifutni az Ulyssesnek? A könyvet és szerzőjét ünneplő Bloomsday alkalmából Hoványi Márton irodalomtudóssal beszélgettünk.
De van olyan világhírű bolt, amely egy folyón horgonyzó uszályon üzemel és olyan is, amelynek a tulajdonosa nélkül sosem jelent volna meg az Ulysses.
A MISZJE és a Magyar Műfordítók Egyesülete egyik legutóbbi rendezvényén kitálaltak a műfordítók: milyen bakikat követnek el fordítás közben. Miért lett Kazinczy verziójában vígjáték a Hamlet? Hol van elrontva a Micimackó fordítása? Honnan tudhatjuk, hogy az eredeti angol műben a szereplők tegeződnek vagy magázódnak egymással? Hogyan építik át általában a műfordítók a házat? – Többek között Kipling magyar hangját, Elekes Dóra írót, műfordítót és az Ulysses-t újrafordító csapat vezetőjét, Kappanyos András egyetemi tanárt kérdeztük.
Egy fiatalember megoldotta az Ulysses-i feladatot, és megtalálta az utat Dublinon át, mely egy kocsmát sem érint. Nem volt egyszerű.
Befejezte küldetését az Ulysses napszonda, amely az elmúlt 18 év alatt közel 8,85 milliárd kilométert tett meg, és közben csaknem háromszor kerülte meg a Napot.