A tükör és a tükrözés kérdéseit járja körül a Hermann Rorschach halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás a veszprémi Művészetek Házában.
Száz éve, 1922. április 2-án halt meg Hermann Rorschach svájci pszichiáter és pszichoanalitikus, a róla elnevezett projektív-teszt kidolgozója.
A Rorschach-tesztet ma is évente több mint egymillió emberrel veszik fel, és olyannyira a pszichológia jelképévé vált, mint a sztetoszkóp az általános orvoslásnak. Bár tesztjéről több tízezer tanulmány készült, Hermann Rorschach életéről mindezidáig egyetlen átfogó életrajzot sem adtak ki. Ezen változtat a The Times által az év gondolatébresztő könyvének választott kötet, Damion Searls munkája.
Szellem- és pszichológiatörténetről, gyerek- és önnevelésről, meditációról és játékról egyaránt találhatunk könyveket az idei év végi kínálatban. A cél minden esetben az, hogy az olvasó közelebb jusson önmagához, de a válogatás során maga döntheti el, hogy ehhez tárgyilagos, szenvedélyes vagy épp humoros úton akar haladni.
Egy magyar pszichológus a H&M kínálatában fedezte fel a Rorschach-teszt egyik ábráját, ám mint kiderült, a teszt jogdíjait birtokló svájciak nem adtak engedélyt a minta felhasználáshoz, ezért a ruhaforgalmazó beszedeti az összes darabot a polcokról. Azonban a jogdíjakon túl van egy sokkal fontosabb oka is, hogy miért kell a pulóvert beszedni.
A Rorschach-teszt tréfás, de némileg frusztráló átértelmezésével jelentkezett a Buzzfeed. Ha az ember elszakad attól a késztetéstől, hogy maga definiálja a tesztben szereplő mintákat, és elfogadja a gép által felkínált válaszokat, megközelítőleg helyes eredmény születhet.
Igazi Rorschach-tesztekkel ünnepli a módszer atyja születésének 129. évfordulóját a Google.
Árt-e egy pszichológiai tesztnek, ha lehetséges értelmezéseit nyilvánosságra hozzák? A legnépszerűbb személyiségteszttel éppen ez történt. A szakma egy része háborog, a laikusok kattintgatnak.