Egyetlen hónap alatt zavarták le 1992-ben Schmitt Pál doktori védését a Testnevelési Egyetemen. A tényfeltáró bizottság szerint még a védés előtt a témavezetőnek vagy a bírálóknak már a felkészülés idején kellett volna felhívnia a szakszerűtlen forráskezelésre a doktoráló figyelmét, de az egyik opponens azt mondta, ők már bekötve, készen kapták a disszertációt.
Nem változtatta meg véleményét Schmitt Pál dolgozatáról a hvg.hu által nyilvánosságra hozott ügy, ma is "alapos, tanulságos" munkának tartja a jelenlegi államfő 1992-ben született kisdoktori dolgozatát az egyik bíráló, Kertész István. Az ókortörténész professzor hihetőnek tartja az államfő hivatalának álláspontját, és "polgári lelkiismerete berzenkedik" a Schmitt ellen indult "politikai támadásoktól". Azt viszont elismerte, hogy ő soha nem tulajdonítaná el kollégái kutatási eredményeit. Állítja: húsz évvel ezelőtt jóhiszeműen járt el, mert az egyetem rektora és a dolgozat másik bírálója meggyőzte, hogy a disszertáció megfelel az intézmény támasztotta feltételeknek.
Egyik bírálója sem volt maradéktalanul elégedett Schmitt Pál 1992-es kisdoktori értekezésével, mégis a legmagasabb minősítéssel fogadták el a dolgozatot, melyről a hvg.hu kiderítette, hogy egy bolgár sportkutató tanulmányát másolta idézőjelek nélkül. Az egyik bíráló úgy vélte, a jegyzetek feltüntetése „minimális követelmény” egy tudományos írás esetében, Schmitt témavezetője pedig hiányolta a forrásanyagok pontos megjelölését, ám mindketten azon a véleményen voltak, hogy a hibák kijavítására csakis akkor lehet szükség, ha a dolgozat nyomtatásban is megjelenik.