Másodszorra, máshogy – Kijevi Biennálé 2015 / Csontváry a Honvéd Főparancsnokságon – levél a szerkesztőnek / A rozsda ötven árnyalata – Bernar Venet Veszprémben / Isztambuli szcéna 3x – múzeumok, vásár, biennálé / A hamisítás művészete – egy hasznos kézikönyv / Másság(ok)ról, másképp – két LGBTIQ kiállítás Berlinben / Tanulságos történetek – Pócs Péter 56-os plakátjai / Személyes démonok – Pollock Liverpoolban
Bencsik Barnabással és Kokesch Ádámmal az Isztambuli Biennále hátteréről és a magyar szereplésről András Edit beszélgetett. – Barna, te jól ismered az Isztambuli Biennále financiális és működtetési hátterét. Bencsik Barnabás: – A biennále egy magánalapítvány, az IKSV (Istanbul Kültür Sanat Vakfı) képzőművészeti programja, amely évente három-négy nagy színházi, zenei és filmfesztivált rendez. Érdekes, hogyan épül fel a kulturális élet Törökországban, mert közpénz gyakorlatilag nincs kultúrára. Minden kulturális tevékenységet száz százalékban magánalapítványok, befektetők, céges szervezetek szponzorálnak. Az IKSV is ilyen alapítvány, amit az 1970-es években alapított egy gyógyszergyáros família (Eczacibasi Holding), a leggazdagabb családok egyike. Ők Kemal Atatürkkel együtt az 1920-as évektől kezdve támogatták a világi török állam kialakítását. Ez az egyik meghatározó tényező. A másik az, hogy 2007-ben a Koc Holding tíz évre vállalta a biennále főszponzori pozícióját, azaz azt, hogy 2007 és 2016 között működteti. A Koc Holding gigászi cég, az 1930–1940-es években kezdték, és a gazdaság minden területét lefedik, a banktól kezdve az autógyártáson át a mezőgazdaságig, turisztikáig, háztartási gépgyártásig. A Forbes 500-as listáján a középmezőnyben vannak.