A FAZ szerzője szerint jellemző Magyarországra, hogy még a történelem szereplőit is táborhoz tartozás szerint értékelik. Pedig Pozsgay Imrének elévülhetetlen érdemei vannak a diktatúrától a demokráciába vezető fordulat véghezvitelében.
A mi kommunistánk jó kommunista – ezt az elvet a folyamatossá és szigorúbbá teendő nemzetbiztonsági ellenőrzéseknél is meghonosítaná a Fidesz.
Ortutay Gyula halála után harminckét évvel három, terjedelmes kötettel lepte meg a magyar olvasóközönséget. Fia, a szobrász Tamás közreműködésével napvilágra került gondosan titkolt naplója, melyet az Alexandra kiadó jelentetett meg. A 1938-től 1977-ig vezetett napló legalább olyan ellentmondásos, mint a személyiség, aki vezette. A szerző javára legyen mondva, hogy kendőzetlen őszinteséggel ír karriervágyáról, megalkuvásairól, nőügyeiről.
Az Antall-kormány idején kísérletet tettek arra, hogy az MDF "alapító atyái" közül kiradírozzák Pozsgay Imrét. Ez történethamisítás volt. Mint ahogyan az is az volna, ha a mozgalom megszületését szeplőtelen fogantatásnak, a Hazafias Népfront főtitkárának bábáskodását pedig bámulatra méltó merészségnek tekintjük.