Kívülállóból elszánt ellenállóvá tett, hogy az egyik azt harsogja, a hazai csapat ellen fog szurkolni, mert nehogy már Orbán politikai hasznot húzzon, a másik meg azt ordítja, hogy aki nem ordítja vele, hogy „hajrá Magyarország”, az utolsó hazaáruló.
Akkor már régóta a Fradinak drukkoltam. Már amilyen régóta nyolc és félévesen lehet.
„A tizenhatoson belüli kezezés mindig szándékos, a lesállás soha nem kérdéses, a nők mind kurvák.” Ilyen az élet.
"A válságövezetek futballjánál nincs szebb, ott a legerősebbek a kötődések. 1999, dél-London, Croydon kerület. Válságövezet. Maros András prózaíróval állunk a sorban egy kiscsapat, a Crystal Palace pályájánál, a Selhurst Parknál" - Nagy Gergely írása.
Nick Hornby húsz éve minden futballszurkoló - értsd: igazi megszállott - bibliáját alkotta meg, bár nyilván nem azzal a szándékkal, hogy bibliát írjon. A szurkolói lét kiírása magából terápia volt számára, az olvasóknak pedig terápia lett minden sora. A megszállottság ábrázolása nem az adott futballkultúra függvényében érdekes, mégis: az angol, egyáltalán az európai futball a Fociláz óta annyit változott, hogy ebből az irányból is érdemes megvizsgálni: friss-e ma is a nagy mű.
Nem emlékszem olyan időre, amikor másodosztályú csapatom volt. Az élvonalbeli tagság, a klub aranykora esett a fiatalkoromra. Az elmúlt tíz évben volt egy bajnoki címünk, egy bronzérem és több majdnem-bronzérem. Állandó felsőházi státusz – és ezekhez szépen ki is alakult az örök felsőházi öntudat. Nagy pofa, gőg. Jogos. Szálinger Balázs költő vall kedvenc csapatáról.
Húsz éve jelent meg Nick Hornby Fociláz című könyve, a futballhívők bibliája. Egy biblia szavatossági ideje soha nem jár le, akkor sem, ha az eltelt időben a szentírás nem követhette a labdarúgásban bekövetkezett változásokat. Galériánkban megmutatjuk, hogy a foci több, mint labdarúgás.
Ez a keddi Arsenal-Milan például. A kapus arca a második gól után. A szurkolóké a harmadikat követően. A szeretetreméltó, érthető, de azért elég félelmetes őrület. Ami mégiscsak játék. De minthogy teljesen mégsem az, felmerül a kérdés, meddig megható, és honnan szánalmas ez az egész. A rajongás.