A nagy E-számolás
A konyhában előszeretettel használjuk, ha termékismertetőn látjuk, gyanakodni kezdünk: a szaliciltől az E-számokig.
A konyhában előszeretettel használjuk, ha termékismertetőn látjuk, gyanakodni kezdünk: a szaliciltől az E-számokig.
Pásztázzuk a szupermarketek polcait, keressük a jó ár/érték arányú élelmiszereket, felmérjük a terepet, telik a kosár, bevásárlókocsi. De gyakran nemhogy a boltban, még otthon sem böngésszük ki, miről is árulkodik az általunk vásárolt termékek címkéje.
Minket aztán senki ne etessen E-számokkal, ízfokozókkal meg színezékekkel.
Természetes, száz százalékos, friss – egyre gyakrabban tűnnek fel ezen szavak az élelmiszerek csomagolásán. Egy friss felmérés szerint azonban a vásárlók nem mindig tudják hová tenni, miről is van szó pontosan. Ugyanígy nem egyértelmű a helyzet a kétes megítélésű E-csoportba tartozó összetevőkkel sem – állítja Stefan Gates, brit gasztronómiai újságíró, aki azt próbálta kideríteni, hogy valóban annyira károsak-e ezek az adalékanyagok, amennyire az a köztudatban él.