Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Tizenkét évesen már Olaszországba költözött, hogy autóversenyző legyen, most, tizenhat évesen pedig már a Formula–4-ben szerepel Molnár Martin, aki azt mondja, a sport meg az iskola mellett gyakorlatilag nincsen is ideje mással foglalkozni. Interjú.
A mindössze 16 éves Molnár Martin az idei évtől kezdve már a Formula–4-ben szereplő Virtuosi Racing csapatát erősíti. Gokarttal kezdett nyolcévesen, majd végig járva a ranglétrát eljutott a formaautós bajnokság első lépcsőfokáig. Újonc évében máris történelmet írt, ő volt az első magyar autóversenyző, aki dobogón végzett az F4-ben. Az idény hatodik állomásán, hollandiai Zandvoortban állhatott fel a pódiumra. Végső célja, hogy beülhessen valamelyik Formula–1-es istálló versenyautójába
hvg.hu: Mi volt az első élményed az autósporttal kapcsolatban?
Molnár Martin: Apukám is versenyzett régebben 3 évig, és amint lehetett, elvitt gokartozni Zamárdiba, ott csöppentem bele a versenyzésbe. Nagyon megtetszett ez a sport, alig lehetett kihúzni a gokartból, reggeltől estig benne akartam ülni. Egy-két évet versenyeztünk még itthon, illetve a környező országok bajnokságaiban, majd kimentünk Olaszországba. Az már egy sokkal komolyabb szint, mondhatni, hogy a gokartozás krémje ott versenyez.
hvg.hu: Hogy jutottál ki Olaszországba? Gondolom, akárki azért nem indulhat el.
M.M.: Egyébként de. Az egész úgy kezdődött, hogy kimentünk apukámmal a saját csapatunkkal, egy szerelővel és a motor tunerrel. Beneveztünk versenyekre és éreztük, hogy mennyit lehet fejlődni. Elég kemény versenyek vannak ott, sok a lökdösődés a mezőnyben. Ebbe beleszokni, beletanulni nem kevés idő, de nagyon sokat is lehet fejlődni.
hvg.hu: Hány éves voltál, amikor eldöntötted, hogy komolyabban szeretnél foglalkozni az autóversenyzéssel?
M.M.: A versenyzést nyolc évesen kezdtem el, de az első két év lazább volt, nem utaztam nonstop. Nagyjából 10 éves koromban dőlt el, hogy komolyan akarom csinálni, akkor már többet jártam ki külföldre. 12 évesen kiköltöztem Olaszországba egy olasz coach-hoz, nála laktam három évet. Itt elég nagy fordulatot vett az életem, ráadásul nagyjából fél év alatt sikerült megtanulnom olaszul. Ekkor már egyre kevesebbet voltam itthon és magánéletem is egyre kevesebb volt.
hvg.hu: Milyen lemondásokkal jár az, hogy autóversenyző vagy?
M.M.: A sport mellett gyakorlatilag nincsen életem. Ha nem a pályán vagyok, akkor edzés van, vagy bármilyen más program, de minden ehhez kapcsolódik. Az év 365 napjában az autóversenyzés teszi ki az életemet.
hvg.hu: Szinte minden idődet felemészti az autóversenyzés. Mivel szoktál kikapcsolni két edzés vagy verseny között, mit csinálsz szívesen szabadidődben?
M.M.: Valami olyannal, ami nem motorsport. Ilyenkor megpróbálok kicsit kivonulni ebből a közegből, hogy legyen ideje leülepedni a dolgoknak. A pihenők viszont jót tesznek nekem, mindig azt veszem észre, hogy sikerül feljebb lépnem egy-két lépcsőfokot.
hvg.hu: Hogy néz ki egy átlagos napod és mennyi idődet emészti fel a felkészülés?
M.M.: Attól függ, hogy mennyire vagyunk közel egy versenyhétvégéhez. Amikor van egy hosszabb szünet és nincsen iskola se, akkor napi 2 edzésem van, ebből az egyik kickbox. Ha már közeleg a versenyhétvége, akkor otthon szoktam szimulátorozni, legalább napi két órát. Emellett szoktak lenni erőnléti edzéseim, koncentráció- és reflexfejlesztő feladatokkal. Ez is nagyjából 2 óra.
hvg.hu: És hogy jött a kickbox?
M.M.: Nagyon jó kiegészítősportág, az állóképességemnek is jót tesz, ráadásul kontaktsport, ami „elég jól elő tudja rántani belőlem a tigrist”.
hvg.hu: Ugyan már évek óta versenyzel, mellette még mindig iskolába jársz. Hogy fér bele a tanulás az idődbe?
M.M.: Amikor itthon vagyok, akkor tudom belesűríteni a mindennapjaimba. Ilyenkor 1-2 nap kivételével mindig bent vagyok az iskolában. Ma például pont nem, mert itt vagyok. A versenyzést mindenek elé helyeztem, minden mást ennek rendelek alá, szóval az az első. Nyilván az iskolát sem hanyagolom el, ha csak edzésem van aznap, akkor úgy szervezem, hogy reggel bemegyek és délutánra marad az edzés.
hvg.hu: Mit szólnak hozzá az osztálytársaid, hogy autóversenyző vagy?
M.M.: Ha éppen bent vagyok, néha megkérdezik poénból, hogy „te még mindig ide jársz?” De már hozzászoktak, hogy nem vagyok bent túl sokat.
hvg.hu: Minden ember életében eljön, bármennyire is szereti azt, amit csinál, alábbhagy a motivációja. Veled volt már ilyen?
M.M.: Rövid időszakokra elő szokott fordulni, de elég, ha csak meglátok egy Forma–1-es autót, és újra visszajön a motivációm. Az a célom, hogy bekerüljek a Forma–1-be, ezért pedig mindent meg fogok tenni. Hiába vannak mélypontjaim, mindig találok valamit – legyen az akár egy kis kikapcsolódás, mert bele lehet ebbe fásulni –, ami visszahozza a lelkesedésemet. Fontos, hogy a pihenésre is jusson elég idő, meg kell találni az egészséges egyensúlyt.
hvg.hu: Az ember nem szívesen dicséri magát, de mit tartasz az erősségednek? Mi az a tulajdonságod, amivel kiemelkedsz a többiek közül?
M.M.: Gyorsan tudok alkalmazkodni különböző pályákhoz. Ha megnézzük az idei évet, azokon a pályákon, ahol keveset tudtunk tesztelni, vagy volt valami befolyásoló tényező, mint az időjárás, ott mindig jobban teljesítettünk.
hvg.hu: Nagyon fiatal vagy még, 16 éves. Rengeteg dologban tudsz és kell is fejlődnöd, de mi az, amiben a Forma–4-es mezőny előtted jár?
M.M.: A csapat, ahol versenyzek, nemrég indult el ebben a sorozatban, így együtt fejlődünk minden versenyen. Van két csapat, amelyek nagyon kiemelkednek a mezőnyből, őket kell utolérnünk, hogy minden pályán felvegyük velük a versenyt. Összetettben minél többször szeretnék a top 10-be kerülni, az újonc bajnokságot pedig meg szeretném nyerni. Az egykörös tempómon mindenképp szeretnék javítani, az az egyik legnehezebben tanulható dolog. Itt egy kicsit más a gumi a gokarthoz képest, nehéz megtanulni, hogyan melegítsem be úgy, hogy pont a gyorskörömre legyen jó. Ezen kell még finomítanom.
hvg.hu: Lassan itt van a bajnokság vége, csupán két versenyhétvége van hátra. Hogyan értékeled az eddigi teljesítményedet ebben az idényben?
M.M.: Eddig nagyon jó évünk volt. Az első fele inkább a tanulásról szólt, hogy felvegyük a ritmust, a második felében viszont látszik a fejlődés. Már összetett dobogóm is volt, három is. Ezek nem standard pályákon voltak, mint mondjuk Silverstone, hanem olyanokon, ami mindenkinek új volt. Izgalmas hétvége volt a zandvoorti, ez volt ugyanis mindenkinek az első versenye itt, ráadásul az időmérőn és az egyik versenyen is esett, a másik kettőn száraz pályánk volt. Utána jött Skócia. Ez megint egy olyan pálya, ami mindegyik csapattól 8 órányira van, szóval nem sokat járnak oda tesztelni. Nekünk is csak kétnapos tesztünk lett volna, végül egy lett belőle, mert esett a hó. Ez végül mindenkire igaz volt, de mi jól tudtunk alkalmazkodni a körülményekhez, én is nagyon gyorsan felvettem a ritmust és jó tempónk volt egész hétvégén.
hvg.hu: Mennyire számítasz fiatalnak ebben a mezőnyben?
M.M.: Én vagyok az egyik legfiatalabb. Talán négyen vagyunk 15-16 év körül, a többiek mind idősebbek.
hvg.hu: Lehet még korai, de gondolkoztál már rajta, hogy mi lesz jövőre?
M.M.: Még egy év Formula–4-et biztosan szeretnénk, aztán a többit majd meglátjuk.
hvg.hu: A végső célod a Forma–1. Hány éven belül jöhet össze?
M.M.: Ha végigjárjuk az összes lépcsőfokot, akkor az még egy év Forma–4, és még a Forma–3 előtt is van egy köztes szint. Nagyjából még 4-5 év. El lehetne jutni hamarabb is, csak akkor nem biztos, hogy kellőképpen sikerülne felkészülni a Forma–1-re.
hvg.hu: A Forma–1 mégis az autóversenyzés csúcsa, csupán 20 pilótának van helye a mezőnyben. Mihez kezdesz, ha ez nem jön össze?
M.M.: Ha el tudunk jutni legalább a Forma–2-ig, akkor már egy Forma–1-es szintű pilóta leszek. Ha megnézzük Colapintót (Franco Colapinto, a Williams argentin pilótája – a szerk.), akinek az olasz nagydíj volt az első versenyhétvégéje, akkor elég jól szerepelt a Forma–2-ből érkezve. Oliver Bearman is jó példa erre. Aki eljut a Forma–2-be, az már elég jó szinten van, onnan több sorozatba is el lehet jutni. Jó időpontban és körülmények között kell odaérni és akkor van esély a Forma–1-re. Vannak olyan sorozatok is, mint például a Le Mans-i szériák, a 24 órás verseny, amik érdekelnének még.
hvg.hu: Azon gondolkoztál már, hogy mi lennél, ha nem autóversenyző?
M.M.: Sosem merült fel bennem, hogy ne autóversenyző legyek, mindig is ez volt a célom.
