Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Sportosan kupésra hangolt formaterv, meglepően tágas és praktikus utastér, hatékony hibrid hajtáslánc: körülbelül így hangzik a Honda legújabb szabadidő-autójának sikerreceptje. Kipróbáltuk a harmadik generációs HR-V-t.
Amikor megérkeztünk a Honda frankfurti központjába, ennek a pöttöm kis sportkocsinak a látványa fogadott bennünket:
Ez bizony a Honda S800 egyenesen 1966-ból, amikor 791 köbcentiméter és 70 lóerő még bőven elegendő volt az élvezetes autózáshoz. Más kérdés, hogy akkoriban egy ilyen parányi nyitott tetős sportkocsi mindössze 720 kilogrammot nyomott a mérlegen.
Néhány méterrel arrébb pedig ez a két, kicsit újabb sportautó parkolt:
Az egyikről Senna fehér zoknija és makkos cipője, a másikról a szupermodern hibrid hajtás villant át elsőként az agyunkon.
Az épület előtt pedig a legújabb Honda HR-V tesztautók várakoztak, hogy megmutassák: 2021-ben is lehet relatíve könnyű autókat gyártani, még akkor is, ha azokban kis tömegűnek általában nem mondható hibrid technika rejtőzik.
Harmadik nekifutás
A Honda 1998-ban mutatta be az első "Hybrid Recreation Vehicle"-t, vagyis az első HR-V-t, amelynek persze annyi köze volt a mai értelemben vett hibridséghez, mint egy 600 lóerős zöld rendszámos autónak a környezettudatossághoz. Nem, ez a hibridség még másról szólt, arról, hogy a HR-V egyfajta átmenetet képez a normál autók és az emelt építésű SUV-ok között.
Aztán 2015-ben kijött a típus második generációja, most pedig már a harmadik generáció áll a rajtvonalnál. A 2021-es modell lényegében változatlan hossz mellett kicsit alacsonyabb és szélesebb lett, hátsó traktusát pedig izgamasan kupésra rajzolták meg a tervezők.
Utóbbi miatt a hátul helyet foglalók fejtere az átlagnál kicsit szerényebb, a lábtér viszont olyan hatalmas, hogy a HR-V-t akár a kompakt szabadidőautók Superbjének is nevezhetjük. A második sorban konkrétan ekkora a hely, átlagos termetű felnőttek mögött:
A praktikumot fokozandó, a hátsó ülések pillanatok alatt felhajthatók, így akár nagyobb tárgyak is szállíthatók az utastérben. A csomagtér nem túl nagy, alaphelyzetben 319 literes, de egészen 1289 literig bővíthető, és utóbbi esetben teljesen sík padlójú.
A designt felesleges magyarázni, szerintünk teljesen rendben van, a HR-V finom kis izgalmat visz az egyre jobban beszürkülő crossoverek világába. A frontrészt a vékonyra húzott fényszórók és a vízszintes lamellás hűtőrács uralja, oldalról elsőként a teljesen egyenes övvonal, a rejtett hátsó kilincs, és a már említett kupés hátsó tűnik fel, a farrészt pedig a fénycsíkkal összekötött hátsó lámpák határozzák meg.
Végre nincs kamu kipufogó-végződés, a Honda nem akar senkit sem átverni.
Belső értékek
Az átlagos visszajelzéssel szolgáló kormány mögött egy relatíve szerény méretű, 7 colos kijelző és egy analóg sebességmérő figyel, a középkonzolon lévő érintőkijelző 9 colos képátlójú. A felhasználói felület japánosan régimódi, nem túl igényes grafikájú, viszont legalább szupergyors és a fontosabb funkciók hagyományos kezelőszerveket kaptak.
Ilyen például a légkondi is, melynek kapcsán ki kell emelnünk egy remek marketing bullshitet. Ez pedig nem más, mint a Levegő Szétterjedését Segítő Rendszer. És ez nem más, mint egy kapcsoló, mellyel azt állíthatjuk, hogy a szellőzőrendszer felénk, vagy "innovatív" módon az ablakokra irányítsa a beáramló levegőt.
Kapunk többek közt Wi-Fi hotspotot, vezetékes Android Autót, vezeték nélküli Apple CarPlay-t, alapáras holttérfigyelőt, illetve megannyi kopogósan kemény műanyagot. Ezzel együtt korrekt a minőségérzet, de a HR-V egyelőre még nem ért fel az újabb Mazdák szintjére.
Értelmezhetetlenül hatalmas méretű a mechanikus működésű váltókar, melyre semmi szükség nem lenne, lévén, hogy nincs is váltó a kocsiban. Nemhogy hagyományos, vagy automata, de még fokozatmentes sem, lévén, hogy a benzinmotor és a kerekek között fix kapcsolat van. Már ha az automatika éppen úgy kívánja, és bizony tapasztalataink szerint ritkán kívánja úgy.
Benzint iszik, Ampert prédikál
A gépháztető alatt egy 1,5 literes szívó benzinmotor rejtőzik, melynek 107 lóereje és 131 Nm-es nyomatéka elég soványka. Kapunk viszont egy a hajtásban részt vevő és egy generátorként funkcionáló villanymotort, melyeknek köszönhetően már 131 lóerő és 253 Nm áll rendelkezésünkre.
Versenyautó persze ettől sem lesz a 0-ról 100-ra 10,6 másodperc alatt felgyorsuló és maximum 170-es tempóra képes új HR-V, de nem is ez a cél. Hanem az, hogy keveset fogyasszon.
Vegyes körülmények mellett, nem elóvatoskodva és nem is száguldozva 6 liter körül alakult az átlagfogyasztás, amikor pedig az egekben lévő üzemanyag-árakra koncentráltunk, akkor 4-essel kezdődő fogyasztást is sikerült produkálnunk. Ez köszönhető egyrészt a mai világban már igen karcsúnak mondható, 1380 kilogrammos tömegnek, másrészt az okos hibrid rendszernek.
Alaphelyzetben villanyautóként, a legnagyobb csendben suhan a HR-V, de persze mivel nem egy ólomnehéz plugin hibridhez van szerencsénk, a relatíve szerény kapacitású 60 cellás (Jazz: 48 cella) akkumulátor nem bírja túl sokáig szuflával. Ilyenkor hibrid módra vált a rendszer, vagyis bekapcsol a benzinmotor, ami viszont nem közvetlenül, hanem a generátoron és az aksin keresztül hajtja a kerekeket.
A 80 és 120 km/h közötti zónában adott esetben zár a kuplung és ilyenkor fix áttétellel úgymond normál benzines autóként működik a kocsi, vagyis ez esetben kivételesen tényleg a belsőégésű motor ereje forgatja a kerekeket. E felett viszont megint aktiválja magát a hibrid üzemmód, mert a Honda szerint így maximalizálható a hatékonyság.
Az igen komoly hangszigetelésnek köszönhetően alaphelyzetben a legnagyobb csend uralkodik az utastérben, de ha tiporjuk a gázpedált, vagy szimplán csak emelkedőn haladunk felfelé, akkor bárdolatlan módon, monoton hangon, magas fordulatszámon rondít bele az amúgy remek összképbe a benzinmotor. Ilyenkor mi zsigerből feljebb váltanánk, de erre értelemszerűen nincs lehetőség.
Bár egyelőre még csak javarészt tükörsima német utakon tudtuk vallatóra fogni a futóművet, a mérnököknek maximálisan kijár a dicséret. A HR-V remekül egyensúlyoz a kiváló komfort és a sportos viselkedés határán, bizonytalanságnak semmi nyoma, és, ha nem egy hatékonyságra kihegyezett hibrid lenne, minden valószínűség szerint hatalmasat lehetne autózni vele.
A futómű tekintetében mindenképp, ezenkívül pedig a fékrendszert sem érheti panaszt, és utóbbi pedálérzete is teljesen korrekt, még a komoly rekuperáció ellenére is. Hajtás csak és kizárólag az első kerekeken van, ez messze nem egy terepjáró, ezért is érezzük picit viccesnek a lejtmenet-vezérlést.
Mint megtudtuk, plugin hibrid verzió egész biztosan nem lesz az egyes piacokon összkerék-hajtással is elérhető típusból, az viszont már nyílt titok, hogy érkezik a 100 százalékban elektromos verzió.
Konklúzió
+ : nem unalmas formaterv, hatékony hibrid hajtás, kiváló futómű, praktikus utas- és csomagtér. –: a motorhangot szokni kell, az utastér minősége lehetne jobb, magas ár. |
Az új Honda HR-V ugyan messze nem tökéletes, viszont izgalmas formájával, hatékony hibrid meghajtásával és praktikus kialakításával mindenképpen új színt visz a palettára. Egyértelműen szegényebbek lennénk, ha nem létezne, így hát üdv közöttünk!
Legolcsóbban 10 millió forintból úszható meg egy HR-V, ennyibe kerül ugyanis a fapadosnak azért messze nem nevezhető Elegance alapkivitel. Az elektromos csomagtér-ajtós, fűtött kormányos és bőrbelsős Advance 11 millió forinton nyit, a prémium hifis, kéttónusú fényezésű Advance Style pedig minimum 11,9 millió forint ellenében vezethető haza.
A Toyota C-HR 122 lóerős hibrid alapmodellje 9,5 millió forinttól indul, a Mazda CX-30 122 lovas lágyhibrid alapváltozata alaphangon 8,4 millió forintba kerül. A nem hibrid riválisok közül a 120 lóerős Kia XCeedet emelnénk ki, mely már 6,3 millió forintból megúszható, a 100 lovas Citroën C4 pedig 5,8 millió forinton nyit.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
