Az oroszok hatalmas luxusautója elvileg a Maybachhal és a Rolls-Royce-szal konkurál. A gyakorlat azonban nem feltétlenül ezt mutatja - masszív fotógalériával vázoljuk, hogy milyen munkát végeztek a fejlesztők.
A 6,62 méter hosszú, illetve 4,3 méteres tengelytávolságú Senat Limousine L700, valamint az 5,63 méter hosszú, illetve 3,3 méter tengelytávú Aurus Senat Sedan S600 nemcsak papíron, hanem testközelből tekintve is hatalmas limuzinok.
A hűtőrácsuk például akkora, hogy attól még a legújabb 7-es BMW is zavarba is jön, design fronton viszont kevés egyedi megoldással találkozhatunk. Egyértelmű, hogy a tervezőket leginkább a Rolls-Royce Phantom ihlette.
Az öt év alatt kifejlesztett kocsi legegyszerűbb kivitele 2,7 tonnás, a minden földi jóval felszerelt és páncélozott csúcsmodell pedig nem kevesebb mint 6,2 tonnát nyom. A kilencfokozatú automataváltós luxusautó alapmotorja egy 4,4 literes biturbó V8-as egység, mely 600 lóerőt és 880 Nm-t szabadít rá a kerekekre.
Ez pedig 6 másodpercen belüli 0-100-as sprintet tesz lehetővé a kisebb modell esetében, a nagyobb változat pedig ugyanezt a feladatot 9 másodpercen belül abszolválja.
A csúcsváltozatban egy 6,6 literes biturbó V12-es motor teljesít szolgálatot a maga szerénynek abszolút nem mondható 860 lóerős teljesítményével. Illetve 1000 Nm-es nyomatékával, ami persze kell is az akár 6 tonnánál is nehezebb kocsi korrekt mozgatásához.
Mindkét modell hibrid hajtásláncú, az ismeretlen teljesítményű villanymotort a váltóba szerelték be, a 15 Ah-s és 102 kilogramm tömegű akkumulátor a csomagtér alatt kapott helyet. Tisztán elektromosan nem képes suhanni az összkerékhajtású kocsi, vagyis a villanymotor csak besegít a hajtásba.
A Senat egészen addig szép és jó, amíg például nem pillantunk be egy kicsit alá. Ekkor ugyanis feltűnnek a kiálló csavarvégek, az itt-ott hiányzó csavarok és a furcsa hegesztési varratok. Ezt akár betudhatnánk annak, hogy még csak előszériás autókhoz van szerencsénk, azonban a Genfi Autószalon közönsége nem pont ilyen minőségű luxusautókhoz van szokva. És vélhetően a potenciális vásárlóközönség sem, leszámítva talán a hazai orosz piacot.
A csavarvégek egyébként a csomagtartó alján sem néznek ki valami barátságosan:
Furcsa, hogy a kiállított autók ajtaját a gyáriak mindig saját maguk nyitották és csukták. Azonban nem udvariasságból, hanem vélhetően az illesztési problémák miatti elővigyázatosságból. Hasonló problémákkal az egyébként abszolút luxus életérzést árasztó utastérben is találkoztunk, egyes fedeleket nem mindig tudtunk problémamentesen nyitni, illetve csukni.
Az autó 20 colos felnijein 255/55-ös gumik feszülnek, a szedánon Pirelli-, a limuzinon pedig Kama gyártmányúak.
Érdekesség, hogy a motortérben ugyanolyan kiegyenlítőtartály kupakot találhatunk, mint amilyen egy tizenéves Passatban is van. Igaz erre némi mentséget jelent, hogy a VW-konszern Bugatti hiperautóiban is fellelhető ugyanez a filléres alkatrész.
A felhasznált bőrök kiváló minőségűek, a műszerfalon lévő két hatalmas kijelző nagy felbontású és ízléses grafikákat vonultat fel. A tapintásérzet mindenhol rendben van, a hátsó ablakok árnyékolóit gombnyomásra hangtalan villanymotorok mozgatják.
A szokásos kijelzők az első ülések hátsó támlájáról sem hiányoznak, mint ahogy a két hátsó ülés közötti pezsgőhűtőről sem kell lemondanunk. Az üléspróba során egyedül csak az autó menetdinamikájára és viselkedésére nem derült fény.
Idén, illetve jövőre várhatóan csak évi 150 darab Aurus hagyja majd el a moszkvai gyártósorokat. Előreláthatólag 2021-ben kezdődik majd meg a gyártás Jelabugában, ezt követően pedig akár évi 5000-re nőhet az éves gyártókapacitás. És ily módon nemcsak az orosz, hanem a külföldi megrendeléseknek is eleget tudnak majd tenni.
Hivatalos listaárakat nem közöltek, a korábbi híradások szerint legolcsóbban 10 millió rubelért (42,4 millió forint) lehet kapni polgári Aurust.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.