Demeter Péter
Szerzőnk Demeter Péter

Megérkezett a középkategória egyik legfontosabb autójának második generációs kiadása. Továbbra is megvan benne az erős felfelé törekvés, amit a nevéhez illesztett Grand Sport is hangsúlyoz.

Nem tegnap volt, hogy 2008-ban bemutatkozott az Insignia, amely akkor a Vectrát nyugdíjazta, és mondhatni revelációszerű volt az érkezése. Sokan tartották kategóriája legformásabb autójának és a jól sikerült dizájn mostanra sem avult el nagyon. Persze nyolc év után, akár tetszik akár nem, újítani kell.

Az utód a 2013-as Frankurti Autószalonon körültolongott koncepció, az Opel Monza jól sikerült átmentése lett, már az elsőként megjelent fotók alapján látszott, hogy elegáns vonalú lesz az újdonság. Az igaz, hogy a végeredményen az orrészt tekintve van egy kis mazdásság, a hátulja pedig a mostani Mercedes kupékra hasonlít, de összkép kiadja az önálló karaktert. A hivatalosan Grand Sportnak nevezett limuzin és kombi testvére, a Sports Tourer megint népszerű lehet a középkategóriában.

Hosszabb, de könnyebb

A 4,89 méteres szedán öt centivel lett hosszabb elődjénél, vagyis néhány centivel még a kategóriában etalonnak számító VW Passatot is veri. Az előző generáció gyengéje a szűk keresztmetszet volt, kifogásolták éppen eleget, hogy belül egy kategóriával kisebbnek érződik az autó. Ezt egyértelműen sikerült orvosolni, az újdonság lényegesen tágasabb, a kabintér kilenc centivel lett hosszabb és legfőképpen levegősebb.

D.P.

Érdekes módon a csomagtér mérete csökkent (40 literrel, 490 literesre), az ötajtós karosszériaforma ugyanakkor kiválóan támogatja a könnyű pakolhatóságot. Elegáns megoldás, hogy a csomagtérajtó a rajta lévő márkajelzést megérintve nyílik. A hosszabb karosszéria ellenére, köszönhetően a nagyszilárdságú anyagok nagyobb arányú felhasználásának, átlagosan száz kiló felett csökkent a jármű különböző verzióinak tömege.

Esztétikus kabintér

A kabintér leginkább látványos újdonsága az előző generációhoz képest, hogy eltüntették a gombrengeteget középről, csak egy 8 colos érintőképernyős egység maradt, kivéve a klíma- és fűtéspanel normál vezérlőit. Még az előző, de már faceliftes Insigniában elindultak ebbe az irányba, de akkor egy furcsa egérpados megoldást találtak ki hozzá – fellélegezhetünk, hogy az gyorsan a múlté lett, és jött helyette az érintőképernyő.

A vezető előtti műszeregység digitális már, a manapság szokásos információdömpinggel. A baloldali műszer például alapból akkumulátor-töltöttséget mutat, amivel, valljuk be, nem sok mindent tudunk kezdeni menet közben. De a rendszer a követési távolság másodpercben megjelenő értékétől kezdve, a keréknyomáson, a nagyfogyasztók energiaszükségletén át a fogyasztási grafikonunkig többféle dolog megjelenítésére is képes. A kormányra rákerült számtalan vezérlőgomb, így például kissé szokatlanul kiemelve, központi gombként a kormányfűtés(!) kapcsolója.

D.P.

A kabintér esztétikus, az anyaghasználat is a puhább plasztikok felé lépett. Egy üzleti autónak szánt, felextrázott Insigniában pedig már a német gerincdoktorok ajánlásával ellátott AGR-tanúsítványú vezetőülést, head-up displayt találunk, no meg LED-mátrix intelligens fényszórókat, amelyek folyamatos távfényt adnak, kitakarva azt a vakító területet, amely a szemből jövőket zavarná.

Félig önvezető

Az autóban működik a félig önvezető mód, mégpedig a táblafelismerő, a távolságtartó tempomat, a sávtartó asszisztens, a vészfékrendszer és a 360 fokos kamera összehangolt rendszereként. Mindezek az eszközök mára teljes egészében leszivárogtak a prémiumgyártók termékeiből ide is, maximum a működésük finomságában nem érik el azt a szintet, amit mondjuk, egy Mercedes E-osztály ugyan ilyen rendszere kínál. Az Insigniában például, ha a rendszer gyalogost érzékel biztonsági távon belül, méretes vörös négyzet kezd villogni a szemünk előtt, rajta egy fekete gyalogossal.

D.P.

Szolgáltatás oldalon természetesen beköltözött az Opel OnStar egy gombnyomással elérhető ügyfélkiszolgáló rendszere is, amely lényegében a kocsival összekapcsolt dedikált ügyfélközpont.

A céges ügyfeleknek havi műszaki összefoglalókat küld a rendszer egy alkalmazáson keresztül, míg egyéni felhasználói oldalról a biztonságérzetet növeli, hogy baj esetén azonnal lokalizálva vagyunk és segélyhívást küld a kocsi. (De egyébként lényegében bármit kérdezhetünk a vonal túloldalán ülő operátoroktól.)

Nagy test, nagy lóerő – nagy fogyasztás

Az új Insignia motorválasztékában, a már az előző generációból ismert 1.6 literes és 2.0 literes dízelblokkok kerültek, 170 lóerőt kínálva a nagyobb lökettérfogatú egység esetében, míg a kisebb erőforrás 110, illetve 136 lóerős. A benzinmotorok terén komoly újdonság a 1.5 literes négyhengeres direkt befecskendezésű, amely 140-165 lóerős teljesítményszintekkel érhető el.

D.P.

Nekünk a 300-300 kilométeres tesztútra elsőként ez az új, 1,5 literes motor és a hatfokozatú automataváltó párosa jutott, ami azért adott okot némi fejvakarásra. Az új másfeles motor, amely láthatóan minden tömeggyártó kínálatában megjelent, véget vetve a lassan 10 éve tartó „downsizeingnak” alapvetően észszerű recept a teljesítmény, fogyasztás, károsanyag-kibocsátás megfelelő arányú tálalására.

Az Opel új négyhengeres turbó benzinmotorja, alacsonyabb városi tempónál viszont némileg hangos és a hatfokozatú automata váltóval nem igazán érződik 140 lóerősnek sem. A fogyasztása is meghaladta a 9 litert százas átlagban, pedig nem kínoztuk. De úgy tűnik, hogy ez a váltó hatfokozatú automata lévén 3000-es fordulatszám felett járatja a motort 140-nél, ami bizony a fogyasztás oldalán jelentkezik. Az új Insignia menetkomfortja viszont kitűnő, a menetzaj ellen jót tett az áttervezett karosszéria révén nyert alacsonyabb légellenállás.

Prémium verzió

A paletta másik szereplője, amelyet ki tudtunk próbálni, a kétliteres dízelmotor (170 lóerővel) és manuális váltóval, amely egy fölényes, hosszú utakra optimalizált üzleti limuzin. Halkan és magabiztosan teszi a dolgát, barátságos 6 liter körüli fogyasztással. Ilyenkor elgondolkodtató a dízelmotorok visszaszorítására tett egyébként sok szempontból jogos erőfeszítés. Azonban ennek is megvan a maga olvasata, mégpedig hogy nem feltétlenül a dízelmotor a rossz, hanem nagyon gyakran a választás. Lehet, hogy városba nem való a dízel, de egy naponta akár 300-400 kilométert is autózó üzletkötőnek, aki a város centrumától távol, 150-nel autózva unalmasan falja a kilométereket, szinte kamionosként, aligha van ennél jobb hatásfokú megoldás a közlekedésre.

D.P.

Visszatérve a konkrét modellre, ebben az Insigniában a FlexRide-nevű elektromechanikus adaptív futómű is dolgozott, amelyet Sport módban használva egészen szórakoztatókat lehet autózni. Még kikapcsolt menetstabilizátorral sem válik orrtolóssá az autó. Ezzel a rendszerrel még a kedvelt nagy felnikről sem kell lemondani, a rendszer szépen eldolgozza a városi utak egyenetlenségeit is.

Konklúzió

Ami az árazást illeti, 7,6 millió forint indul az Opel új cirkálója, a céges szempontból elsődlegesen figyelmet érdemlő 1.6 literes dízelek 8,1 millióról startolnak. A csúcson lévő biturbó, 260 lóerős, OPC-line sportcsomaggal megtámogatott összkerék-hajtású benzines verzióért már 10,8 milliót elkérnek alapáron, a dízelért meg 11,3 milliót. A kombik felára 300 ezer forint. Az Opel régivonalas híveinek összességében külön érték lehet, hogy ez az utolsó nagy limuzinjuk, amely még nem francia befolyás alatt készül.

Hirdetés
hvg360 Imre Réka 2025. január. 01. 17:30

„Valamiben meg kell halni” – a férfiak attól félnek, hogy kevésbé lesznek férfiak, ha megbetegszenek

Előbb kezelik magukat népi gyógymódokkal, minthogy elmenjenek az orvoshoz, és sokszor még a pingponglabda méretű daganatokat sem veszik észre magukon. A nevelés, a társadalom, vagy valami más okozza sok férfi orvosfóbiáját? Miért akarnak inkább infarktusban meghalni? Hogyan áll a vastagbéltükrözéshez egy ausztrál és egy magyar férfi? Férfiszorongások az egészségügyben.