A Renault tervezői a Grand Scenic esetében igen jó munkát végeztek. Már ami a külsőt illeti. A szépségnek ezúttal sajnos áldozatául esett a praktikum.
A Renault még 1996-ban dobta piacra az első Scenicet, akkor még Megane Scenic néven, és akkoriban még Grand Scenic sem létezett. 2003-ban aztán kijött a második széria, melyet 2009-ben követett az a harmadik generáció, melyet jelent tesztalanyunk hivatott felváltani. A francia vállalat Scenic modellje igen sikeres, az elmúlt több mint 20 évben több mint 5 millió ilyen modell talált gazdára. Kérdés azonban, hogy 2017-ben mennyire nyitott a piac az egyterűek irányába, akkor, amikor szinte még a csapból is a crossoverek és a SUV-ok folynak. A Renault szerint abszolút nem kell temetni az egyterűeket, hanem ehelyett divatossá kell tenni őket.
Szép dizájn
A francia autók külseje tapasztalataink szerint gyakran megosztja az embereket, éppen ezért az újdonság erejével hatott, hogy a tesztautónkról mindenki elismerően nyilatkozott. A szépség ugyan szubjektív, ki merjük jelenteni, hogy a Grand Scenic nemcsak az unalmas megjelenésű elődjéhez, hanem sok egyéb, akár más kategóriás autóhoz képest is nagyon formásra sikeredett. Az orrt a krómba mártott méretes márkajelvény és két ívelt díszcsík uralja, a fényszórók formája szerencsére nem lett túlspilázva, oldalt pedig az izgalmasan emelkedő-lejtő övvonal és a hatalmas kerekek dobják fel a merészen szabdalt dobozformát. A nem kicsi márkajelzés hátulról sem hiányozhat, mint ahogy a vastag krómcsík, a hatalmas hátsólámpatestek és a szolid kis tetőspoiler sem.
Szűkös belső
Bár az elődhöz képest 7,4 centiméterrel nőtt a hossz, belül mindenhol kevesebb a hely, mint korábban volt. Egy 185 centi magas sofőr mögött egy hasonló méretű utas csak úgy fér el, hogy a térde hozzáér az első ülésből lehajtható kisasztalhoz. A második sor ülései nem mozgathatók egyesével és ki sem lehet őket venni, vagyis a praktikusság terén visszalépésnek lehetünk tanúi.
A csomagtartó ugyancsak zsugorodott, bár az 533 literes térfogat még így sem kevés. A raktérből egy-egy mozdulattal két extra ülés húzható fel, ezeken azonban csak 5 évnél kisebb gyermekek utazhatnak relatíve kényelmesen és inkább csak rövid távon. A harmadik sorban még akkor is minimális a lábtér, ha a középső ülések teljesen előre vannak tolva.
Egyedül az első üléseken korrekt a térkínálat, és pozitívum, hogy kisebb-nagyobb rakhelyekből nincs hiány. A gombnyomásra automatikusan nyíló kesztyűtartó 11,5 literes, hűthető és a kocsi zárásakor automatikusan reteszeli magát, azonban a fiókszerű kialakítás miatt a nyitásához bizony kell a hely. A középső konzolban 13 liternyi apróság fér el, és remek dolog, hogy az egész egység egyszerűen előre-hátra tologatható. Az összeszerelési minőség és a felhasznált anyagok minősége is példás, valamint szuper dolog, hogy az A-oszlop nagy üvegfelületet kapott, emiatt jól kilátni előre-oldalra. Hátrafelé már nehezebb a kilátás, még szerencse, hogy tolatóradart és parkolássegítő rendszert is kapunk. A Grand egyébként 23 centivel hosszabb, 7 centivel nagyobb tengelytávú és 400 ezer forinttal drágább a normál Scenicnél – szerintünk megéri a felárát.
Műszerezettség
Kulcs helyett egy lapos kártyát kapunk, mellyel nem árt vigyázni, mert könnyen kicsúszhat a kabátzsebünkből. Amennyiben nálunk a kártya, a kocsihoz érve, illetve onnan távozva semmi teendőnk: a központi zár magától old/zár, a lámpák fel/lekapcsolnak és persze a tükrök is megfelelő pozícióba állnak. A beülést automatikusan hátracsúszó elsőülések segítik, de a csomagtérajtó furcsa módon még nem mozog motorosan. Az ülések kellemesen kemény tömést kaptak és némi oldaltartás is biztosítanak, a bőrborítású kormánynak remek a tapintásérzete. A műszerfalról szerencsére eltűnt az a keszekuszaság, amit az elődben nem igazán tudtunk megszeretni.
A kormány mögött már nincs hagyományos mutatós műszer, melynek helyét egy nagyfelbontású színes kijelző vette át. Az LCD-n megjelenő virtuális műszerek az autó általunk kiválasztott üzemmódjától függő kinézetet kapnak, így például Eco módban minden zöld. A műszerfal középső szekciójában alaphelyzetben egy vízszintesen elhelyezett 7 colos kijelző található, a jól felszerelt tesztautónkban viszont egy 8,3 colos függőleges érintőképernyő volt. Az oldalsó érintőgombokkal kiegészített panel alapvetően jól kezelhető, azonban az ujjlenyomatok és a por pillanatok alatt elrondítják a teljes felületet.
A váltókar kellemesen magasra került, de a hatsebességes manuálist még így sem tudtuk megszeretni, ugyanis hosszú úton és enyhén akadozva jár.
Apró figyelmesség, hogy a napellenzőből oldalra extra hosszú árnyékoló húzható ki. Ezzel szemben a tempomatot sikerült jól eldugni. A mai elvárásoknak megfelelően adaptív kivitelű tempomat billenőkapcsolója a váltótól jobbra lent kapott helyet, ott ahol a hatodik sebességben lévő váltókar például tökéletesen kitakarja.
Motor
Az 1,6 literes dízelmotort nagyon megszerettük az egyhetes teszt alatt. A körülbelül 1500-as fordulatszámtól húzó erőforrás 130 lóereje a hétköznapok során fürge haladást tett lehetővé, egyedül talán csak autópályatempónál hiányoltuk egy kicsit a biturbós csúcsdízel 160 lóerejét. A motor hangja csak minimálisan jut be az utastérbe.
Az 5,7 literes fogyasztási érték azonnal mosolyt csalt az arcunkra. Ez főleg annak ismeretében tiszteletre méltó, hogy egy nagy homlokfelületű és 1,6 tonna tömegű egyterűről beszélünk. Létezik egyébként 110 lovas 1,5-ös dízelmotor is, ezenkívül pedig 115 és 130 lovas 1,2-es benzinmotorral is rendelhető a Grand Scenic. A legkisebb dízel mellé hétsebességes opcionális-, a legerősebb mellé pedig hatfokozatú standard automata váltó jár.
Vezethetőség, extrák
Sejthető, hogy a Grand Scenic nem az elképesztő vezetési élményről szól. A rendkívül könnyen tekerhető kormány kevés visszajelzéssel szolgál az útról, a felfüggesztés talán egy picit túl feszes, az igen látványos kerekek pedig ugyan alapáron és fixen 20 colosak, szélességük mindössze 195 milliméter. Utánaérdeklődtünk, a magas de vékony gumik darabja 35 ezer forintba kerül, emiatt tehát nem kell túlságosan aggódnunk. Hosszú utakon jó szolgálatot tehet az első ülések masszázs funkciója, ezenkívül pedig említést érdemel még a fáradtságfigyelő, a holttérfigyelő, a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, a táblafelismerő funkció, illetve a tesztautó legmagasabb felszereltségi szintjén már alapáras full LED-es fényszóró. A gigantikus panorámatető 220 ezer forintba kerül, de megéri a pénzét, mert egy kicsit javít az amúgy nem túl jó térérzeten.
+ :szemrevaló forma, általánosan jó minőség, modern műszerfal, ügyes részletmegoldások az utastérben, dinamikus motor, alacsony fogyasztás. –: szűkös beltér, az elődénél kisebb csomagtartó, akadozó váltó, eldugott tempomat gomb, könnyen feltornázható alapár. |
Konklúzió
Amikor az útjainkon szinte már minden második autó valamilyen terepjáró formájú négykerekű, akkor üde színfolt egy olyan egyterű, mint a Renault Grand Scenic. A külső megjelenést megálmodóknak egyértelműen jár a pacsi, azonban a beltér szűkösségét még akkor sem tudjuk megbocsátani, ha tudjuk, hogy rengeteg ügyes és hasznos részletmegoldás található az utastérben.
A 20 colos felnitől nem kell félni, nem rázza ki belőlünk a lelket, az 1,6 literes dízelmotor maximálisan szerethető, ellenben a hatsebesség manuális váltót érdemes inkább elkerülni.
A Zen alapfelszereltséggel 6,5 millió forinton nyitó Grand Scenic a középső Intense szinten 7,5 milliót forinttól indul, Bose hangrendszert is magában foglaló csúcsfelszereltséggel pedig már 8,5 millió forintot kóstál. Kicsit erősebb motor, néhány extra és máris 10,3 millió forint magasságában járunk, a tesztautónk is ennyibe került.Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.