Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A japánok aprócska terepjárója a manapság divatos szabadidő-autókkal ellentétben tényleg jól érzi magát terepen. Hihetetlen, de 17 év alatt mindössze két komolyabb ráncfelvarráson esett át, akkor is úgy, hogy a műszaki alapokhoz nem is nyúltak. Adja magát a kérdés, vajon mire képes 2015-ben egy olyan autó, amit az előző évezredben mutattak be?
Manapság amikor egy átlagos autó modellciklusa hat-hét évig tart, plusz félidőben még egy alapos ráncfelvarráson is átesik, ritkaságszámba megy egy olyan típus, amit az előző évezredben mutatattak be. A Suzuki Jimny viszont pontosan ilyen, hiszen a Samurai utódjaként 1998-ban debütált Európában, azóta pedig csak két komolyabb ráncfelvarráson esett át, amelyek a műszaki tartalmat szinte nem is érintették.
A legutóbbi, három évvel ezelőtti frissítésnél például átrajzolták a hűtőmaszkját és az első lökhárítót, kapott egy kamu légbeömlőt a motorháztetőre, lecserélték a kárpitokat, valamint megjelent benne az elektronikus menetstabilizáló, az isofix és az ülésfűtés.
Látszik, hogy a Suzuki szeretné, ha a Jimny lépést tartana a korral, de „ami jó, azt minek elrontani” alapon a japánok nem érezték szükségét annak, hogy komolyabban hozzányúljanak. És ez érthető is, hiszen a megbízható, takarékos és strapabíró 1.3-as benzinmotor, az alvázas kialakítás, a két merevtengely és a kapcsolható összkerék-hajtás felezővel ugyanúgy tökéletes célszerszámmá teszi most is, mint 17 évvel ezelőtt. Az alig több mint 3,5 méteres hosszával és az 1,6 méteres szélességével ráadásul nincsen olyan keskeny erdei út ahol ne lehetne gond nélkül elférni vele, a 2,25 méteres tengelytávnak, és a 10 méter alatti fordulókörnek köszönhetően pedig szorult helyzetben is könnyű vele a manőverezés.
Persze utóbbi kapcsán nem egy zsúfolt plázaparkolóra kell gondolni, mint a divatos SUV-k esetén, hanem mondjuk egy szűk erdei ösvényre, ahol egyszer csak megszűnik az út és el kell dönteni, hogy merre tovább. Szerencsére a Jimny kormánya mögött még ilyenkor sem kell pánikba esni, mivel a 19 centiméteres hasmagasság és a tekintélyes (34/31/46 fokos) terepszögek kellő mozgásteret biztosítanak, még a 205/70 R15-ös utcai gumikon is.
A kimagasló off-road képességek és az apró méret előnyei városi használat során is előjönnek, amire remek példa, hogy sok év után ez az első olyan autó, amivel lelkifurdalás nélkül mentem végig a Hungária körúton a legnagyobb megengedett sebességgel. Igaz, hogy a Jimny pattogott az úthibákon, de legalább nem kellett szlalomozni közöttük, a 70 kilométer/órás tempó pedig tökéletes utazósebességnek bizonyult. Ebben az ötfokozatú manuális váltó kellően rövid áttételezése is közrejátszik, hiszen (a 14 másodperces 0-100 km/h ellenére) fürgének érződik, illetve már 50-es tempónál vígan elviszi a legmagasabb sebességi fokozatban az alig több mint egytonnás autót.
Ebből az is kikövetkeztethető, hogy az autópálya egyáltalán nem az ő világa, de így is becsületére szól, hogy a 140 kilométer/órás végsebességet is erőlködés nélkül megfutja 2WD üzemmódban. Ez persze sofőrként a kormány holtjátéka és az oldalszélre érzékeny felépítés miatt nem olyan nagy móka, no meg a fogyasztás is megugrik ilyenkor egy literrel a városi és erdei használat során összehozott 7 literes átlaghoz képest. Ha nem létszükség, nem is kell ezt forszírozni, a Jimny karakteréhez sokkal jobban passzolnak az alsóbbrendű utak, ahol bármikor lekanyarodhatunk terepezni egy jót a szántóföldek mellett vagy az erdő szélén.
Ezen a ponton illik azért megjegyezni, hogy ha valaki kisméretű szabadidőautó vásárlásán töri a fejét és kedvet kapott a Jimny-hez, fel kell készülnie rá, hogy a divatos crossoverekkel szemben egy viszonylag puritán és őszinte célszerszámmal lesz dolga.
Egyáltalán nem olyan trendi például az utastere, mint egy Nissan Juke-nak, vagy Renault Capturnek, a felhasznált műanyagok kemények (de tartósak), a kormány pozícióján nem lehet állítani, a rádió pedig csak CD-t tud fogadni, USB-aljzat nincsen. A háromajtós karosszéria és a rövid hátsó túlnyúlás miatt meglehetősen szűk a helykínálat a hátsó sorban, ahova nehéz is bemászni, a csomagtartó pedig csak 113 literes és még egy nyamvadt kalaptartó sincs, így oda kell figyelni, hogy mit hagy az ember az autóban.
A vezetése egyáltalán nem annyira puha és komfortos, mint egy átlagos SUV-nek, a városban pattogós futómű mellett pedig a váltókar kissé teherautós megvezetése és a kormányzás is határozott kezet kíván. Az már szinte mellékes, hogy a meredek szélvédő és a szögletes kasztni miatt a menetzaj is nagyobb a szokásosnál. Ha viszont mindezek ellenére (vagy éppen ezek miatt) is vonzó a Jimny, akkor egy igazán stílusos, strapabíró és rendkívül élvezetes autóra lehet szert tenni, amelynek a fenntartása sem kerül egy vagyonba. Alapáron 4,4 millió forintért lehetünk a boldog tulajdonosai, de ezért a pénzért csak a klíma nélküli alaptípus jár.
Értem én, hogy a méretes oldalablakot leengedve kifejezetten kényelmes kikönyökölni és élvezni a menetszelet, de ha olyan perzselő nyaraknak nézünk elébe, mint az idei volt, nem kérdés, hogy az általunk is tesztelt JLX Comfort felszereltségi szint a nyerő klímával 4,6 millióért. Ezen felül pluszban 300 ezer forint felárat jelent, ha négysebességes automatával rendeljük, illetve ha nagyon muszáj egyéb kiegészítőkkel is fel lehet cicomázni, például krómozott fellépővel és hátsó ráccsal.
Aki esetleg azt gondolta volna, hogy a Jimny felett eljárt az idő nagyot téved. A japánok aprócska terepjárója kívánatosabb mint valaha, ugyanis az újautók között egyetlen olyan modellt sem találni, amely hangulatában és tudásában ugyanezt nyújtaná ennyi pénzért.
Kényelmesebb, csendesebb és modernebb bőven akad, de ami ennyire penge és élvezetes terepen egy sincs. Érdemes lesz majd újabb 17 év múlva, az önvezető autók korában elővenni egyet és megmutatni a gyerekeknek, hogy ilyen volt régen egy szerethető és őszinte analóg autó. Sajnos valószínű, hogy ódzkodni fognak tőle.
Még több autós tesztért lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát. |
