Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kevés versenypálya van a világon, amely olyannyira misztikus, mint a Le Mans-i órás viadalnak otthont adó La Sarthe-aszfaltcsík.
A jelenlegi állapotában 13629 méter hosszú pálya legendája több forrásból is táplálkozik. Egyrészt a múltból, a világ leghíresebb megbízhatósági versenye ugyanis 1923 óta szerepel az autósport-palettán, másrészt az ott megvívott emlékezetes csatákból, diadalokból és tragédiákból, harmadrészt pedig abból, hogy a La Sarthe nem egy állandó versenyhelyszín, ugyanis a nyomvonal zömét a mai napig Le Mans és környékének közútjaiból fűzik össze.
Noha a leggyorsabb szakasz, a végén található kanyar és egy közeli település után Mulsanne-ként emlegetett Hunaudiéres-egyenes méregfogát 1990-ben két sikán beiktatásával kihúzták (miután Jean-Louis Schlesser az előző évben 399 kilométer/órás tempót repesztett a Sauber-Mercedesszel, az FIA előírta, hogy egyetlen egyenes sem lehet hosszabb 2 kilométernél), a pálya továbbra is szédítően gyors. Ezt jól szemlélteti az is, hogy Stephane Sarrazin a 2008-as időmérőn 3 perc 18,5 másodperces eredménnyel tudta le a több mint 13 kilométert. Teszteléseket sem lehet csak úgy, akármikor bonyolítani, ami garancia arra, hogy az egynapos viadalon tényleg csak a legjobb versenyző és technika diadalmaskodhat. Ahhoz, hogy valaki jól kiismerje magát a La Sarthe-versenypályán, sok év és sokezer, ott teljesített kilométer szükségeltetik, de a versenyzőt még így is érhetik meglepetések.
Egy német kiadvány, a „revvv” legutóbbi számában egy igazi Le Mans-szakértő, az Audi tavaly visszavonult háromszoros győztese, a skót Allan McNish vállalakozott arra, hogy dióhéjban összefoglalja a 38 kanyart magában foglaló pálya legfontosabb részeivel kapcsolatos trükköket és érdekességeket. A veterán pilóta hét fontos pontot emelt ki.
Célegyenes és rajt: „Amikor én kezdem a versenyt, a rajt előtti utolsó tíz perc a legrosszabb, mert mindenki, aki él és mozog, kezet akar fogni veled, meg akarja veregetni a válladat, neked viszont olyankor már semmi más vágyad nincs, mint beülni az autóba és versenyezni…”
S-kanyarok: „Rendkívül gyors kanyarokról van szó, ráadásul az odavezető szakasz roppant döcögős. A balos rész közepe táján az autó eleje hajlamos elcsúszni, így a jobbosban eléggé nehéz a kigyorsítás. Ehhez a részhez rendkívül komoly türelem szükségeltetik.”
Tertre Rouge: „Az S-kanyarokból után a Terte Rouge-nál a kocsi orrát könnyebbnek érzed, miközben negyedik sebességi fokozatba kapcsolva padlógázzal mész át a jobboson.”
Hunaudiéres (Mulsanne-egyenes): „Amikor az első sikán felé száguldasz 330 kilométer/órás sebességgel, van időd néhány pillanatig lazítani, vetni egy pillantást az adatokra, esetleg váltani egy pár szót a mérnököddel a rádión. Mivel sokáig haladsz padlógázzal, a 200, 150 és 100 méteres jelzőtáblák előtt alig látsz valami a bal oldali épületekből.”
Mulsanne-kanyar: „A Mulsanne-ból kijövet a kétsávos út hirtelen leszűkül mindkét oldalon, így az előzési lehetőségek jóval korlátozottabbak. Ha nem akarsz időt veszíteni a forgalomban, kulcsfontosságú, hogy ezt a részt jól teljesítsd.”
Arnage: „Ez az a kanyar, amelyiket egyáltalán nem szeretem. A rengeteg gyors rész után ez a pálya leglassabb kanyarja. Akármilyen autóban is ülsz, az biztos, hogy itt nem muzsikál túl jól. Nem tapad, nem csinál semmit...”
Porsche-kanyarok: „Ezt a részt teljes mértékben imádom. Padlógázzal közelítjük meg hatodik sebességi fokozatban, majd hirtelen elhagyjuk a közutat és belépünk a versenypálya ’állandó’ szakaszára. Pokolian gyors és szűk ez a rész.”
Grandiózus verseny grandiózus rekordokkal
- A viadal történetének 1923-as kezdetétől a tavalyi évig összesen 3892 versenyautó szerepelt a Le Mans-i 24 óráson
- 33 rajtjával a konstruktőrként is ismert Henri Pescarolo a 24 órás klasszikus legtöbb indulást jegyző versenyzője
- Soha senki nem jegyzett több kvalifikációs elsőséget, mint a hat abszolút győzelmet is jegyző korábbi Forma-1-es pilóta, Jacky Ickx: a belgák legendája 5 alkalommal rajtolhatott az élről a 24 órás viadalon
- A futamok történetének valaha mért legnagyobb csúcssebességét Roger Dorchy produkálta 1988-ban egy WM P88-as Peugeot-val, amelynek volánja mögött 405 kilométer/órás sebességgel száguldott a Mulsanne-egyenesben
- A legnagyobb átlagsebességű kör az 1985-ös pole-kör volt, amelyet Hans Joachim Stuck repesztett egy Porsche 962-essel: a német 251,815 kilométer/órás átlagot produkált a rajtelsőséget érő fordulóban
- A 24 órás futam alatt valaha teljesített legnagyobb táv 5410,713 kilométer volt, amelyet 2010-bn hozott össze a győztes Audi R15 TDI legénysége, Timo Bernhard, Romain Dumas és Mike Rockenfeller
- Olyan valószínűleg soha többé nem fordul majd elő, mint 1931-ben: abban az évben mindössze 6 autó jutott el a kockás zászlóig a 24 órás futamon, ez a viadal történetének legkisebb számú befutóját jelenti
- Le Mans-ban mindennél fontosabb a tapasztalat, ennek ellenére három ízben történt már olyan, hogy egy márka kapásból, a debütálás évében képes volt megszerezni az elsőséget: 1923-ban a Chenard &Walckernek, 1949-ben a Ferrarinak és legutóbb 1995-ben a McLarennek sikerült ilyen bravúrt végrehajtani
- A legtöbb abszolút győzelmet a viadal különböző géposztályaiban 1951 óta megszakítás nélkül szereplő Porsche jegyezte: a zuffenhauseni márka összesen 16 alkalommal diadalmaskodott, legutóbb 1988-ban
- A 24 órás összecsapás legfiatalabb győztese a Forma-1-ben is megfordult Alex Wurz, aki 1996-ban 21 éves és 91 napos korábban diadalmaskodott. A legidősebb győztes az amerikai Luigi Chinetti, aki 1949-ben 47 éves és 343 napos korábban tudott győzni
- Teljesített 24 órás futamon belül a legtöbb időt Louis Rosier töltötte a volán mögött: az 1950-ben abszolút győzelmet szerző apa-fia páros idősebb tagja összesen 23 órán és 15 percen át hajtotta a győztes Talbot-konstrukciót
