Sötét

Alkonyatkor és kora reggel nehéz észrevenni a sötét ruhás bicikliseket, illetve gyalogosokat, akik gyakran váratlanul tűnnek fel az úton. És természetesen ilyenkor a vadak is gyakrabban rohannak át az úttesten.

Eső

Az autóvezetőknek minden esetben a napszaknak, és az időjárási viszonyoknak megfelelően kell megválasztaniuk a sebességüket. Amikor például a zuhogó esőben alig lát valamit az útból, érdemes óvatosan lelassítani, és a legjobb, ha a legközelebbi parkolóban megvárja, míg egy kicsit enyhül a zuhé. A rossz látási viszonyok mellett erős esőben az út is csúszós, ilyenkor már akar egy hatvanas tempónál is megcsúszhat a kerék, illetve a tócsák megdobhatják az autót. Amennyiben ilyen helyzetbe kerül, azonnal vegye le a lábát a gázpedálról, és próbálja meg egyenesben tartani a kormányt, amíg az autó ismét nem biztos. Arra mindig figyeljen oda, hogy a tócsán csak az egyik kerékkel menjen át, hogy legyen tapadása az autónak.

Szél

Erős széllökéseknél is mindenképpen óvatosan kell haladni, főleg akkor, ha hídon vagy emelkedő úton kell mennie. Különösen veszélyes a vezetés erős ködben. Ötven méter látótávolságnál maximum ötvenet mutasson a sebességmérő. Ilyen időjárási viszonyok között érdemes az átlagosnál nagyobb követési távolságot tartani. Ellenkező esetben ugyanis egy hirtelen, váratlan fékezési manőver során könnyen baleset történhet. A ködlámpát csak akkor ajánlott szabad bekapcsolni, ha a látótávolság ötven méter alá esik, illetve amennyiben indokolt és valóban köd van. Amennyiben javulnak a közlekedési viszonyok, kapcsolja le a ködlámpákat, így nem vakítja el a szemből jövő, az ön előtt haladó és az önt követő autóst.

Vas Népe/Benkő Sándor

Különösen veszélyes helyzetben vannak a ponyvás teherautót vezetők, így a többi autósnak nagy szélben körültekintően kell megközelítenie a kamionokat. Autópályán oldalszélben még nagyobbat ránt az autón a széllökés, amikor kibújunk a megelőzött kamion mellől. A kormányt erősen kell markolni, nem szabad egy pillanatra sem hagyni, hogy a szél befolyásolja az irányítást. Ilyenkor arra is fel kell készülni, hogy egy másik autóról letép valamit a szél, de erdős, fás szakaszokon faágak letörésére is számíthatunk.

Köd

A köd mértéke és sűrűsége is változhat, a csökkent látási viszonyt jelentő 100 méter körüli látótávolságtól addig, hogy néha az autónk orrát is alig látjuk. Nyilván ilyen körülmények között senkinek sem ajánlott a vezetés, hiszen nullára kellene csökkenteni a reakcióidőt, a reakcióidő alatt megtett utat, valamint a fékutat. Indulás előtt ellenőrizzük az autónk világítását. Győződjünk meg arról, hogy mindegyik lámpánk működik. Tegyük próbára a ködlámpát is (ha van), valamint a hátsó ködzáró fényt. Ezekkel kerülhetjük el, hogy ne az utolsó pillanatban vegyenek észre minket.

MTI / Varga György

Problémát jelent, hogy egyáltalán megtaláljuk-e az út nyomvonalát. Erre jó taktika, ha a szemünket az út szélén tartva követjük a vonalvezetését. Így jobban felkészülhetünk az út széle felől ránk leselkedő veszélyekre. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy ilyenkor az útkereszteződéseknél is drasztikusan lecsökken az oldalirányból érkező autók észlelhetősége is, hiszen a lámpáinak a fénye sem árulkodik róluk. Ha ismerős terepen közlekedünk, erre jó előre gondoljunk, és ennek megfelelően változtassuk a sebességünket is.

Néhányan úgy próbálják pótolni a ködlámpa hiányát, hogy felkapcsolják a reflektort. Ez elhibázott döntés, mert így az erős fény visszatükröződik a vízcseppekről, csak fényes káprázatot kapunk eredmény gyanánt, ami tovább csökkenti a látótávolságot.

Latyak

Napokon belül érkezik az első hó, megjelenik a latyak az utakon. Ez alattomosan, a másodperc törtrésze alatt változtathatja meg jelentősen a tapadási értéket a kerekeink alatt. Amikor a kitaposott nyomvonalon már csak vizes az út, ha kimozdulunk a vékony kerékjáratból, máris gyenge tapadással kell szembesülnünk. Veszélyessé válhat a sávváltás, az előzés, a kanyarodás. A probléma leginkább abban a pillanatban jelentkezik, amikor a hátsó kerekünk halad át a latyakos sávon: a tapadás hiánya stabilitásvesztéshez és megpördüléshez vezethet. Ilyenkor jó, ha gondolatban előre felkészülünk a gyors ellenkormányzás, tehát a korrigálás szükségességére. Ahhoz, hogy ezt megfelelő ütemben és mértékben tudjuk megtenni, elengedhetetlen a jó időben történő érzékelést lehetővé tevő megfelelő üléspozíció és a "3 óra-9 óra" kormányfogás, ami a gyors reakcióhoz kell. Tartózkodjunk a hirtelen, ideges mozdulatoktól.

Lefagyás

Sokszor úgy tűnik, hogy az út teljesen száraz, mégis veszélybe sodorhat minket az útra fagyott vízátfolyás, vagy a felüljárókra lefagyott páralecsapódás. A felüljárók levegőbe emelt, ívelt útszakaszok, ahol a hártyavékony jég is képes megtréfálni az autósokat. Ennek oka lehet az, hogy a jármű nem volt megfelelően felkészítve a téli viszonyokra, de ezzel szoros összefüggésben lehet az is, hogy a körülményekhez képest rosszul választotta meg a vezető a sebességet. Ha kanyaríven érne minket ilyen meglepetés, valamivel könnyebb dolgunk van, hiszen az autónk csak a kanyar külső íve felé tud megindulni, így tehát már csak azt kell tudnunk megkülönböztetni, hogy a járművünk eleje vagy hátulja csúszott-e meg, mivel más-más korrigálási technikát követel meg mind a kettő.

Alulkormányzásról beszélünk akkor, ha az autó orra indul meg, vagyis kezd el csúszni. Ilyenkor nagyobb íven kanyarodik, vagy szélsőséges esetben, ha olyan minimálisra csökkent a tapadás a kerekek alatt, egyáltalán nem kanyarodik. Ekkor az első lépés annak érdekében, hogy visszaszerezzük az uralmat a jármű felett, az, ha megpróbáljuk csökkenteni a sebességet. Az esetek többségében a gázelvétel elégséges, de ABS-es autó esetében némi féket is használhatunk. Ha nincs ABS (blokkolásgátló) az autónkban, ne használjunk féket, mert leblokkoljuk a kerekeket és még kínosabb helyzetbe hozzuk magunkat, hiszen így már teljesen irányíthatatlanná válik a jármű.

MTI

Fontos, hogy ijedtünkben vagy tudatlanságunkban ne rántsuk a kormányt a kanyar belső íve felé, mert ezzel is csak a csúszásunkat fokozzuk. Amennyiben az autó hátsó része indul meg a kanyar külső íve felé, túlkormányzásról beszélünk, és megoldást az ellenkormányzás jelent. Ez meglehetősen ellentmondásos manőver. Mindig abba az irányba tekerjük a kormányt, villámgyorsan, ütközésig, amerre az autónk feneke mozdult. Számtalan helyzetben, ha kellőképpen felkészültek vagyunk, kisebb kormánymozdulat is elégséges, de az emberek többsége nem elég gyors és gyakorlott ehhez, ezért javasolják a szakemberek a ütközésig való kitekerést. Itt a kevés és nem a több okoz gondot, már ami a kormánymozdulatot illeti.

Ha egyenes útszakaszon csúszik meg a kocsi, akkor az irány sokkal kiszámíthatatlanabb. Ilyenkor az lesz az irány, amelyik kerék alatt előbb megszűnik a tapadás. Ha így járnánk, nem szabad a szemünkre hagyatkoznunk a helyzet felmérésében, mert egészen biztos, hogy nem tudjuk orvosolni a dolgot. Az egyetlen biztos megoldás az, ha a fenekünkkel érzékeljük, milyen irányban történt az elmozdulás alattunk. Ez az érzékelés sokkal gyorsabb, mint a vizuális.

Ha észrevettük, hogy egy kevésbé tapadó részre futottunk, ne kezdjük el jobbra-balra mozgatni a kormányt, ellenőrizve, hogy valóban jól gondoljuk-e a csúszásveszélyt, hanem csak vegyük el a lábunkat a gázról és a kormányt egyenesen irányban tartva hagyjuk, hogy kicsit lelassuljon az autó és elhagyja a jégfoltot.