Nyugodt utazásokhoz családi autó, sietős üzleti tárgyalásokhoz ideális cégautó a megújult Mazda 6 kombi. Szép a formája, takarékos és erős a dízelmotorja, a puttonyába minden befér.
Pörgős ez a Mazda 6, a beszoktatás első kilométerei alatt féltem, nehogy nekiugorjon az előttem haladónak. Simogatni kellett a gázpedált, csitítgatni a lovakat, érezte a kocsi rajtam, hogy már egy éve nem mazdáztam. Meséltem neki régi hatosokról, amitől megnyugodott. Elmondtam neki, hogy sokkal jobban tetszik ereje, dinamizmusa, mint a korábban kipróbált tesztautók ritmusa. A hízelgés megtette a hatását, kezes bárányként viselkedett alattam, és kedvező fogyasztással hálálta meg barátságomat. A közel 600 kilométeres tesztelés során vegyes üzemben, tempós országúti szakaszokkal, városi araszolással és autópályás előzésekkel a Mazda 180 lóerős kombija 6,7 liter gázoljata fogyasztott 100 kilométerenként.
Tesztautónkban holttérfigyelő rendszer is működött: ha az autó holtterében feltűnik egy autó, sárga LED jelzi a megfelelő oldali visszapillantó házában. Ha veszélytelen a sávváltás, nem történik semmi, de ha veszélyes, villogással és hangjelzéssel figyelmeztet a Mazda. A technikai vívmányok közül leginkább a start-stop rendszert hiányoltam. A dugóban araszolásnál hasznos és környezetkímélő megoldás.
A Mazdánál túlléphetnének már végre a párbeszédes Bluetooth-kapcsolódáson. Négy-öt perces üvöltözés és kölcsönös meg nem értés után ezúttal is sikerült összeköttetést varázsolni telefonom és az autó között, sőt, a telefonom zenéit is a kocsi hangszóróin élvezhettem.
A hangrendszer és a klíma kialakítása a facelift előtti, a Bose hifi kiválóan szól, erősítőjét a pótkerék helyén találjuk – csak defektünk ne legyen… A 400 newtonméteres nyomatékú motor király, jól húz, de hangos. Versenytársaitól emiatt marad el.
A kormány pontos, a váltó rövid úton jár és precíz, futóműve könnyedén javítja az úthibákat (a tököli reptér körüli kátyús úton más autóval 40-50-nel közlekedem, a Mazdával még a 70 sem tűnt soknak), parádésan kanyarodik, szereti, ha sportosan közlekedünk vele. Nehéz kimondani, de örömautó. Az ESP-vel meglehetősen gyakran találkozunk, egy-egy erőteljesebb kigyorsításnál, kikanyarodásnál villog.
Hatodik sebességfokozata hosszú, 100 kilométer/órás sebességnél 1800-at forog a főtengely, 120-nál 2000-et, 130-nál is csak 2200-at. Nem kell túráztatni ahhoz, hogy erőt csiholjunk ki belőle. Autópályán van tartalék, 140-ről rugalmasan ugrik 160-ra, de még ekkor is csak 3000-et fordul percenként a főtengely.