Renault Latitude teszt: relax
Nagy is, dízel is, jó is, francia is. Vannak, akik szerint ez nyerő párosítás, míg mások úgy vélik, e négy jellemző közül több kizárja egymást. Utánajártunk.
Péter Tibor termékmenedzser kissé remegő hanggal, de tulajdonképpen magabiztosan lép fel a meglepően elegáns inárcsi Bodrogi kúria éttermének világot jelentő deszkáira. Megnyom egy gombot, és máris indul a reklámfilm: zápor, villámlás, a belső teret elborító virtuális virágok és a meglepő szögekből mutatott Latitude: a hang és a film fantasztikus – a Renault-nak soha nem volt baja a reklámokkal. Pontosabban soha nem a reklámokkal volt baja. A francia klipben a hangsúly láthatóan – és érezhetően – a tiszta levegőn van. Ez nekem, és további néhány millió allergiás honfitársamnak számít.
Aztán azt is megtudjuk, hogy a kicsivel a Laguna fölé belőtt új felső-közép Renault a maga közel öt méteres hosszával kategóriájának egyik legtágasabb kocsija. A modell 25 centis hátsó lábtere lenyűgöző ebben a szegmensben, elől és hátul pedig a vállszélesség tekintetében A6-os kategóriát idéz. Az egyre pergőbben beszélő menedzser szerint kényelmes is a Latitude, első futóműve a Lagunáé, a hátsó pedig Nissan-fejlesztés. Ettől persze még akár kiváló is lehet. Állítólag autópályán is übercsendes – erre majd később visszatérünk.
Még a levegőt is menedzseli
Ma már nem elég klímarendszerről beszélni, a Latitude-ben egyenesen „utastér levegő menedzsment rendszer”, vagy valami hasonlóan bonyolult elnevezésű szisztéma szállítja a friss levegőt. Kicsit szkeptikusak vagyunk az elején, de aztán visszatérő allergiás rohamainkra gondolunk, és végül mi is lelkesek leszünk. Arról van szó, hogy az intelligens rendszer érzékeli a külső térben bolyongó polleneket és vírusokat, ilyenkor pedig azonnal lezár, és belső keringetésre kapcsol. Adott esetben már akkor is, ha előzés közben egy pöfögő kamion mellett visz el az utunk.
És még mindig van adu a renault-sok kezében. Ha ugyanis a negatív ionok nem frissítették volna fel kellőképpen a fáradt utazót, még mindig bekapcsolhatja magának a hátmasszázst. Többféle program és intenzitás között választhat, és kijelenthetjük: tényleg kényelmes. A tegnap elkészült magyar reklámfilm egyébként éppen ezt a funkciót állítja a középpontba, úgy tűnik, a magyar vásárlóréteget a Renault szerint inkább érdekli a masszázs, mint a friss, egészséges levegő.
Egy benzin, két dízel
Ha már egészséges levegő: az autó három motorral, egy kis, 140 lóerős benzinessel, egy kétliteres dízellel (150, illetve 175 lóerővel), és a Lagunában már debütált 3 literes, 240 lóerős V6-sal rendelhető. A biztonságról hat légzsák, ESP, kipörgésgátló és alulkormányzottság-figyelő rendszer is gondoskodik. Az Expression, a Privilège és Initiale felszereltségű Latitude-ök rengeteg extrával rendelhetőek. Érdekesség viszont, hogy már az alap Expressionban is széria a könnyűfém keréktárcsa, az összes légzsák, a duplaoptikás halogén fényszóró, az eső- és fényérzékelő, a kétzónás klíma és a tempomat. Ezzel a felszereltséggel és az induló 6 millió 490 ezres árral a Latitude a kategória legjobb ár-érték arányú választása lehet.
A lényeg a motor volna. Elhisszük, hogy keveset fogyaszt, viszont nem is nagyon megy. A 175 lóerő „csak” 9,9 másodperc alatt juttatja el százig a Latitude-öt, és az automataváltó időnként indokolatlanul sokat „gondolkodik”. Nem sokkal készségesebb a kézire kapcsolt váltó sem, igaz, némileg talán kárpótol az úthibákat kisimító, mindazonáltal egyáltalán nem idegesítően imbolygó, francia autókhoz képest feszesre húzott futómű. No meg a tíz hangszóróból ömlő, jó minőségű zene. Persze ez az autó amúgy sem száguldozásra való. A fáradt menedzsert, akit jelen esetben mi modellezünk, felfrissíti a levegő, a finom teaillat, a masszázs, a kényelmes – de sportos oldaltartástól mentes – bőrfotel és a Jazzy rádió pihentető zenéje. Tökéletes relax. Ezt még az is fokozhatja, ha megnyitjuk a nagyon jó minőségű és szép vonalakkal meghúzott napfénytetőt. Ezt akár három automatikus állásba is parancsolhatjuk, e szép tavaszi napon igazi ajándék ez, ahogyan az is, hogy gyönyörű fenyőligetekben és hangulatos tóparton suhanunk.
Japán vagy svéd?
Ez az érzés sokáig elkísér. Aztán, sajnos, kiszállunk az autóból, és alaposan körbejárjuk. A karosszéria első oldalnézetből Saab 9-5-öst idéz, hátsó oldalnézetből pedig Infiniti M-et. Az összehasonlítás nem teljesen elrugaszkodott a valóságtól, az új Saabban is van nagyon modern légfrissítés, a belső tér kapaszkodóinak és kilincseinek csavartságát meg nyilván a Nissan know-how-ból merítették. A japán puritánságot idézi a csomagtartó belső zsanérjainak kőkorszaki megoldása és a francia hanyagságot az, hogy a gyönyörű Latitude-feliratos léc alá helyezték el a csomagtérnyitó-gombot, miáltal az óvatlan felhasználó képes tőből lemetszeni az ujjait, ha nem kellő ráhagyással emeli meg a fedelet. Ezen a szép napon azonban mindez csak szőrszálhasogatás.
Jut eszünkbe, a reklámfilmben viccesnek szánt képsorral egzotikus lányok masszírozzák egy ágyon a kényeztetésre vágyó Latitude-sofőrt. Mi is belemerülünk hát a keleti kényelemmel együtt járó boldog, buddhista közönybe. Aki Renault-rajongó, még ujjak nélkül is az marad, aki pedig utálja a francia márkát, nyújtsa bár megfáradt izmait ezernyi fürge thaiföldi ujj, úgyis Passatot, vagy Superbet fog venni.