Egri Gyula elmondta: évek óta ismert, hogy a törvényi előírással ellentétben nem a mobilról hívóhoz legközelebbi, önálló körzetszámmal rendelkező település tűzoltóságához futnak be a segélyhívások - így a mentőké is -, hanem az adott megye ügyeleteihez. Ezt a szerda éjszaka tartott magasból mentési gyakorlatuk ismételten igazolta, mert a Nagykanizsáról tárcsázott 104-es hívószám túlsó felén a zalaegerszegi megyei tűzoltóügyelet jelentkezett, és az ilyenkor szokásos rend szerint ők továbbították a hívást Nagykanizsára.
 
A tapasztalatuk nem helyi sajátosság, hanem országosan jellemző, ráadásul az állampolgárok egyáltalán nem tudják, hogy hol csörög ki a segélyhívó száma. Ezért előfordul, hogy félreérthetőek az általuk megadott adatok. Konkrét példaként említette azt az esetet, amikor éles helyzetben Nagykanizsáról hívták a tűzoltókat, de miután azok jó ideig nem érkeztek meg, a segítségkérőnek újból telefonálnia kellett. Ekkor azt a választ kapta, hogy vaklármát okozott, mert a tűzoltók ellenőrizték, és a megadott címen nem volt tűz. Ezt követően tisztázódott, hogy nem zalaegerszegi, hanem nagykanizsai címre vonatkozott az egyébként valós bejelentés.

A nagykanizsai parancsnokság munkatársai egy tízemeletes épületben történt tűzesetet imitáltak éjszakai gyakorlatukkal, amelynek során a hetedik emelet egyik lakásából kellett kimenteniük egy bajbajutottat. A gyakorlat azt a tapasztalatukat is igazolta, hogy a figyelmeztető közlekedési táblák ellenére az autósok gyakorta elfoglalják a tűzoltási területeket. Egri Gyula a helyszínen azt is megmutatta: ha autók parkolnak a tűzoltóknak kijelölt területen és emiatt akár csak néhány méterrel arrébb tudnak megállni, a létrájuk már nem ér fel a legmagasabb szintekre.