Nehéz objektíven viszonyulni ehhez az autóhoz, elfogultságomnak az oka az az öröm, amelyet az Insignia vezetése okozott. Ezt senki nem akarja elhinni nekem, mondván, ez csak egy Opel. Az Insignia azonban már nem az az Opel, ez Adam Opel karácsonyi ajándéka a világnak. 

am

Az autó nagyon szép, volt, aki hatos Mazdához hasonlította, de volt, aki suhanását látva, ötös BMW-t vélt benne felfedezni. Tény, mindenütt megbámulták és nemcsak itthon, hanem Ausztriában is. Többen körbeautóztak a pályán, lefotózták menet közben. És nem fiatalok voltak. 

Fotó: Biró Milán

Gombtenger a középkonzol, kezelése időt igényel, pár nap alatt megszokható, azt követően magától értetődő, ami elsőre talán lehetetlennek tűnik: a fedélzeti számítógép is életre kelthető. Technika van dögivel az Insigniába, csak győzzük megfizetni. Áldás a magyar nyelvű menü, a pontos navigáció, a Bluetooth-os telefonkapcsolat, az ülésfűtés/szellőztetés – csak néhányat megemlítve. A 220 voltos csatlakozónak a fiam örült a legjobban, jézuskahozta péespéjét útközben is tölthette. 

am

A precíz hatsebességes váltó mögött helyezték el az Opel idrive-ját, számítógépes egerét. Elég könnyű a kezelése (navigáció, audiorendszer, telefon és útvonaltervező), gond csak az, hogy mivel mindig útban van, folyton valamit be- vagy kikapcsolunk. Kellemetlen, amikor épp izgalmas belvárosi (bécsi, brüsszeli) forgalomban ugrik ki a program, az újratervezés közben pedig pont elmegyünk a korábban javasolt utca mellett. 

Fotó: Biró Milán

Sokkal fontosabb kütyü a kamerákkal megerősített intelligens világítási rendszer, amely kilenc különböző világítási módozat közül választ, mindig a megfelelő időjárásnak, napszaknak, és területi feltételeknek megfelelően. A kanyarkövető bixenon fényszórókat LED-es nappali világítás egészíti ki, 30 kilométer/órás sebesség alatt a kanyarfények is bekapcsolnak, megvilágítják az út szélét, kereszteződéshez érve 50-60 méterre bevilágítanak a miénkre merőleges utcába is. Hátramenetben, országúton, autópályán, lakott területen és esőben is külön program irányítja az Insignia fénycsóváit. A legmegdöbbentőbb, hogy magától kapcsol távolsági fényt, kamerákkal pásztázza a forgalmat, érzékeli, hogy országúton vagyunk, azt is hogy nincs szembejövő forgalom. A városi forgalmat a közlekedési lámpák révén érzékeli, ilyenkor nem kapcsolja fel a hosszú fényeket. 

am

Látványos, de nem teljesen megbízható ugyanakkor ez a technika. Nem szeretek távolsági fénnyel más mögött menni, csal akkor kapcsolom fel, ha már eltűntek látóteremből az izzó vörös foltok. Ugyanez érvényes a szembejövőkre is, ahogy megpillantom, máris lekapcsolom. Az Insignia az én tűréshatáromon túl tette ugyanezt, szerintem közel ment, és elképzelhető, hogy vakította a szembejövőket. Egyszer meg is tréfált: az osztrák határ közelében valamelyik sávban rendőrautó villogott. Lassítottam, hatvanas tábla volt már, láttam, hogy a másik sávban – a betonelválasztó mögött - intézkednek. Az Insignia pedig csak úgy, hirtelen felnyomta a távolságit, egyenesen a rendőrök szemébe. Kikapcsolni persze nem volt egyszerű, fel- és lekapcsoltam mindent, szerencsére köztünk volt a beton. Ezután első dolgom volt elolvasni az Insignia kézikönyvét, ám hosszabb úton inkább az állandó és nem az automatikus világítást kapcsoltam be. Biztos, ami biztos. Jobb, ha én irányítok. 

Fotó: Biró Milán

Anélkül, hogy a technikai tartalomba beleásnánk magunkat, említést kell tennünk még az Insignia különleges futóművéről, valamint intelligens összkerékhajtási rendszeréről. Az adaptív 4x4 azonnali nyomatékelosztása stabilitást és kezelhetőséget biztosít. A FlexRide elektromechanikus futómű elősegíti az autó alkalmazkodását a megváltozó útviszonyokhoz, de azt is lehetővé teszi, hogy a vezető hangulatának megfelelően varázsolja például vadállattá Opeljét. A Sport gomb megnyomásával vörösre vált a műszerfal addigi fehér háttérvilágítása, közvetlenebbé válik a kormányzás, érintésre ömlik a benzin és forr a gép vére, valamint az élvezetesebb játék kedvéért, a hátsó kerekekre jut a nyomaték nagyobbik része. Farolni így sem fog a kocsi, az ESP ébren van, de legalább sportautós érzést kölcsönöz. A Tour gomb ennek az ellenkezője, valójában nyugdíjas állásba teszi az autót. Bár a 220 lóerőt semmi nem kapcsolja le, ha a pedálra lépünk, rakétaként gyorsul. 

am

Hangrendszere szépen szól, USB-csatlakozóról bármit lejátszhatunk, iPodot is akár, a navigációs rendszer winchesterébe DVD-lemezről tölthetjük be az éppen célbavett országok térképeit. 

A vezetőülés memóriás, a térkínálat hátul is megfelelő, hosszabb tárgyak szállítását síbox-szal, de a hátsó ülések lehajtásával is megoldhatjuk. Csomagtartója tágas, ám bejárata szűk és magasan van.

A mérnököket a kipufogórendszer hangtalanságáért lehetne kritizálni, a dupla ovál kiömlők visszafogott hangját a turbó sípolása ellensúlyozza. Pedig a kétliteres turbó nagyon tudja a dolgát: érzékenyen és gyorsan reagál, magas fordulatszámon feltépi az aszfaltot. 

am

De minden mesének vége van egyszer, eljön a búcsú és a számvetés ideje. A fogyasztásról is beszélnünk kell. Az 1300 kilométeres teszt során 12 literes átlagfogyasztást mértem, városban 14-17 litert, autópályán 9-10 litert. A 4x4-es turbós Insigniának nem olcsó a fenntartása, 18-as kerekeken gurul és az indulóára sem alacsony: 8,3 millió forintnál kezdődik. A tesztelt változat ennél még legalább kétmillióval drágább. Aki kevesebbel is beéri, 5,55 millióért viheti el legolcsóbban a verdát, ezért négyajtóst kap 115 lovas, egyhatos benzinmotorral. 

B. Cs. 

Műszaki adatok