Állatok az utakon - elkerülhető a baleset?
Az állatok nappal, szerencsére, többnyire elkerülik az utakat, mert megijeszti őket a nagy...
Az állatok nappal, szerencsére, többnyire elkerülik az utakat, mert megijeszti őket a nagy zajjal járó forgalom. Viszont a sötétség beálltakor a helyzet gyökeresen megváltozik az országutakon. Mivel ilyenkor kisebb a forgalom, az állatok az utak mellé merészkednek, vagy átkelnek rajtuk. Ez teszi roppant veszélyessé az éjszakai vezetést azokon a szakaszokon, ahol számíthatunk a vadállatok megjelenésére. A vezetők egy része, meglehetősen figyelmetlen és ez természetesen itt is a helytelen reakcióhoz vezet. Ennek kiváltó oka az ijedség. Nem szabad, hogy meglepetésként érje a pilótát egy ilyen szituáció, hiszen számítani lehet rá. Az a legjobb, ha az ilyen helyeken távolsági fényszórót használunk, ha a forgalmi helyzet megengedi, azért, hogy elkerüljük azt a gyakori hibát, hogy akkor kapcsoljuk erősebb fokozatra a lámpát, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy valóban „jól látjuk, hogy az ott egy állat?“.
Amennyiben megfordítjuk a sorrendet, elkerülhető, hogy reflektorral világítsunk az állatokra, mert az erős fényben hajlamosak a fényforrásba bámulva mozdulatlanul állni, és így sok esetben elkerülhetetlen az ütközés. Az állatok különböző módon reagálnak. A macska és a nyúl, amikor átszalad előttünk az úton, gyakran meggondolja magát és visszafordul. Már azt hinnénk, elmúlt a veszély, amikor a kerekünk alá kerül. A kutya, róka, vagy vaddisznó esetében erre ritkán kerül sor, ha ők már átszaladtak, többnyire elmúlt a veszély. Ezért tartják úgy, ha már elkerülhetetlen az ütközés, lehetőség szerint mindig az állat fara felé irányítsuk az autónkat, így még egy esélyt adva a helyzetnek. A statisztika szerint tízből kilenc esetben az jár jobban, aki így cselekszik. Ugyanez a helyzet az őzekkel, szarvasokkal, lovakkal is, bár kétségtelenül ezek a legveszélyesebbek, és nem csak a több száz kilós tömegük miatt, hanem a hosszú lábaik révén, magasan van a súlypontjuk. Tehát ha elütjük őket, elkaszáljuk a lábaikat és az óriási testük a szélvédőn keresztül az ölünkben landol, komoly sérüléseket okozva.
Ha 80-100 kilométer/órás sebességgel elütünk egy 4-5 kiló súlyú fácánt vagy nyulat, úgy, hogy az a kerekünket találja el, a fellépő erőhatások olyan nagyok lehetnek, hogy akár a futóművet is leszakíthatják. Tovább bonyolíthatja a helyzetet, ha olyan állattal találkozunk össze, amely csordában vonul, mint például az őzek, vagy vaddisznók. Ilyen esetben, ha egy átszalad előttünk, elég komoly esélye van annak, hogy követői is lesznek. Szintén elhibázott döntés eredménye, ha meglátjuk a vadat és rádudálunk. Ez a cselekmény ugyanazt a reakciót váltja ki belőlük, mint az éles fény: egy pillanatra megdermednek és elkezdenek fürkészni a hangforrás irányába. Megoldás lehet a helyzetre olyan magas frekvenciájú sípok felszerelése az autó motorterébe, vagy lökhárítója alá, amit a menetszél működtet és hangját csak az állatok hallják, így előbb észrevehetik a közeledő autót és elkerülik azt. Svédországban kísérletek folynak ezekkel a jávorszarvasok távoltartására.
Problémát nem csak a hirtelen elénk kiugró állat jelenthet, hanem a már elütött jószág is, ha nagyobb testű. Tipikus veszélyhelyzet lehet, például az autópályán elütött kutya esete. Autópályán haladva szabályos sebességgel egy másodperc alatt 36,1 métert teszünk meg, miközben a tompított fényszórók fénye mellett kevesebb, mint 50 méterig kapunk megbízható képet arról, hogy van-e állat, vagy más a környezetébe beleolvadó dolog előttünk. Figyelembe véve az ember átlagos reakció idejét (a fáradságból fakadó módosulásokkal nem foglalkozva ezúttal) csak 2-3 tizedmásodperc marad a cselekvésre az észlelés és az ütközés között. Ilyenkor az a legjobb, ha megpróbáljuk megközelíteni a kerekekkel az úton lévő dolgot, mert ha kerülni szeretnénk, arra sem időnk nincs, sem a sebesség nem tesz lehetővé ilyen hirtelen és durva manővert büntetlenül. Nagy az esélye annak, hogy felborítanánk az autónkat, ezáltal magunkat és másokat is komoly veszélybe sodorjuk.
Amennyiben, már bekövetkezett a gázolás, az állatok esetében sem illő dolog a cserbenhagyás. Álljunk meg és nézzük meg tudunk-e még segíteni rajtuk, és ha kell, vigyük el, vagy hívjunk hozzájuk állatmentőt, állatorvost. Az elütött álatokat semmiképp ne hagyjuk az út közepén. Húzzuk az út szélére, az állatok méltósága miatt és mások veszélyeztetésének elkerülése érdekében.
Stevie A.E. Kala