Mazda Mx-5

Stiller Ákos

Érezni az aszfalt minden dudorát, még egy Suzuki feneke is a fejünk felett van, szinte fekszünk az autóban, a tető nyitva, mindenki bámul, robban a motor, oldalra rángat a hátsó tengely, hangos a kipufogó, az utas fél – azt hiszem ezt hívják roadster-érzésnek. 

Ha tömény élményre vágyik, és álmai beteljesüléseit egy autóban látja megvalósíthatónak, vigye el egy körre az új Mazda roadstert. Hogy melyiket? A ponyvás 1,8-ast, vagy a kétliteres RC-t, netán egy hatéves hard topot egyhatos mocival. Nos, teljesen mindegy. A felsorolt autók között élményben semmi különbség, csak az áruk változik kétmillió és nyolcmillió között. Volt szerencsém kipróbálni a felsorolás minden tagját, de a felhasznált anyagok minősége és a felszereltségbéli különbségeken kívül nem szól semmi a csúcsváltozat mellett. Legalábbis, ami a kabrió által közvetített és képviselt élményt illeti. 

Bár a tető nyitása elektronikus, kézzel kell kibiztosítani a tetőnyitó karját, pont úgy, mint az olcsóbb ponyvás esetében. 12 másodperc alatt nyílik, csukódik, teljesen hangtalan, igaz, a sebváltónak üresben kell lennie. Az ablakokat nem csukja vissza teljesen, erre ügyelnünk kell, és akkor is bezár a központi zár, ha a belső záróbilincset nem erősítettük a helyére. Légterelőnk nincs, azt a szúnyognyit nem lehet annak nevezni. Ez megerősít abban a véleményben, hogy az MX-5 férfias vas. Aki nem bírja a szelet, ne kabriózzon, gondolták a japánok. 

Mazda Mx-5

Stiller Ákos

A tavaly kipróbált 125 lovas egynyolcas motorhoz képest érezhetően nem erősebb a 160 lovas moci, alacsony fordulaton gyengén húz mindkettő, ám egy kicsit pörgetve, négyezer körül bevadulnak a kicsikék. Az egynyolcas azért tűnik izgalmasabbnak, mert az ESP kicsit később és halványabban avatkozik be, míg a kétliterest hamarabb és keményebben megfogja az elektronika. Nagyon nagy gázzal ezért ezzel is ki lehet farolni. A kormány pontos, úgy lehet vezetni, mint egy motorbiciklit. A kétliteres motornak szép a hangja, visszaváltáskor egyenesen gyönyörű. Nagy, 17-es kereken futott a tesztautóm, kemény futóműve büntetett az úthibákon. 

Mazda Mx-5

Stiller Ákos

A Bose-hangrendszer olyan hangokat is előcsalogat a dalokból, amelyeket korábban nem is hallottam, nyitott tetővel sokkal teltebb, zárt tetővel visszafogottabbá, kevésbé fülsértővé alakul. A biztonsági öv bekapcsolását annyira komolyan veszi, hogy álló helyzetben is visít, ha nincs becsatolva az életmentő szalag. 

A pedálrend nem túl ergonomikus, széles talpú cipővel összeakadnak a pedálok, így kissé tovább maradunk a kuplungon, mint kéne. Praktikumról nem beszélhetünk egy kétüléses roadster esetében, van pohártartónk (két személyre négy), egy zárható tárolórekeszünk, kesztyűtartónk és kabrióhoz képest elégséges csomagterünk. Egy százliteres hokistáskát sikerült begyömöszölnöm, mi másra kellene még gondolni? 

150 kilométer/órás sebesség fölött zárt tetővel erős, egyre idegesítőbb furcsa fütyülés hallatszik, az importőr nem tudott magyarázatot adni rá, állítólag csak ennél az autónál tapasztalták ezt a kellemetlen szélzajt. Nyitott tetővel 120-130 kilométer/órás sebesség még elviselhető, sőt kényelmesnek mondható. 

Mazda Mx-5

Stiller Ákos

A korábban tesztelt kabriókkal szemben az MX-5 nagy előnye, hogy egyben van, nem zörög sehol a kárpit, a műszerfal, vagy a nehéz ajtó. Tökéletesen hangtalan és jól összerakott autó. Legnagyobb hátránya, hogy 190 centi fölött nem jöhet számításba, egyszerűen nem lehet vezetni. 

Nem csupán városban használtam, hanem hosszabb szakaszokon, országúton is közlekedtem vele, ott is helytállt. Városban sokat fogyaszt, 10 liter körül, de az ezer kilométeres használat során, vegyes üzemben 8,74 literes átlagfogyasztást mértünk. Nem a dizájn a húzóereje, nekem például külsőre nem is annyira tetszik ez a teknőforma, de ha ez lenne a cégautóm…

B. Cs.