A szalon egyik látványossága egy csillogó-villogó karosszériájú Renault R4 Marie Chantal modell. A piros kisautó 1988-ban gördült le a billancourt-i gyár futószalagjáról, majd évekig állt egy prágai autókereskedésben. Kilométerórája szerint 16 km-t futott, az üléseken eredeti gyári fólia védi a kárpitot, a filcszőnyegek még nejlonba hegesztve várják, hogy rájuk lépjen a majdani tulajdonos. 1991-ben egy keletnémet vette meg - ám soha nem használta. Tőle vásárolta meg a brémai Kultmobile cég igazgatója, Frank Ruge. Mint a Die Weltnek elmondta, a szalonban kiállított modellekkel elsősorban a ma 40-50 éveseknek kínál lehetőséget arra, hogy valóra válthassák fiatalkori álmukat: megvehessék ifjúságuk egy-egy kedvenc autóját, amelyre akkor nem futotta a pénzükből. 

A Renault 4 mellett egy okkersárga VW Bogár kelleti magát: 1974-ben készült - tehát még németországi gyártmány. Alighanem az utolsó széria egyik "mohikánja", hiszen 1974 őszén váltotta fel a német gazdasági csoda jelképévé vált "népautót" a Golf. A Bogárra is illik a "megkímélt állapotban" jelző: tachométere mindössze 228 kilométert mutat. A rejtély nyitja: egy hamburgi férfi tulajdonában volt, aki lakásbérleti szerződése értelmében csak úgy tarthatta meg a garázsát, ha abban egy autó állt. Ezt is tette a jó öreg VW - évtizedeken át.

Akad a brémai szalonban 1967-ben gyártott Opel Rekord C (7100 kilométert futott), 1976-os évjáratú Audi 100LS 8000 kilométerrel a háta mögött, 1982-ben készült és 115 lóerős Ford Escort RS1600i (órája szerint 29 700 kilométerrel). A drágább modellek közé tartozik egy BMW 635CSi 1989-ből (11 500 km-t futott), egy hatliteres motorral szerelt Mercedes 500SL ugyanabból az évből (22 000 km), egy Lancia Stratos HF Stradale 1973-ból (mindössze 3500 kilométer van benne), vagy egy 1986-os évjáratú Audi Quattro Sport 36 500 kilométerrel.

Ruge azt is elárulta, miként lehet fölismerni, hogy egy 30 vagy 40 éves autó csakugyan "alig használt", és nem egy kicicomázott csotrogányt akar tulajdonosa rásózni a vevőre. "Az első pillantást a sebességmérőt rögzítő csavarokra kell vetni: azokat gyárilag pecsétviasszal biztosítják. A régi, analóg sebességmérőket ugyanis könnyen vissza lehet pörgetni, így csökkentve az autó futásteljesítményét. Azután pedig szét kell nézni az utastérben: elkopott pedálok, elhasználódott, elvékonyodott szőnyegek, a küszöbökön összegyűlt karcolások, a tanksapka zárólemezének állapota mind elárulja, hogy nem pár száz, hanem pár százezer kilométer van a kocsiban."

Alaposan téved viszont, aki azt hinné, hogy a fenti autókhoz fillérekért juthat hozzá. A VW Bogárért például 25 ezer eurót kell leszurkolni (egy, az alapverziónál kissé gazdagabb felszereltségű új Golf VI ugyanennyibe kerül), a Lancia Stratos ára pedig hatszámjegyű, euróban. Hozzájuk képest jutányosnak mondható a Renault R4 ára: mindössze 14 ezer euróba kerül. Ami egyben azt is mutatja, hogy hosszú távon még az ilyen közönséges autók is jó befektetésnek bizonyulhatnak. 1986-ban az R4 típus 10 090 márkába került Németországban - mai pénzre átszámolva alig ötezer euróba!