Több mint egy éve tört ki az orosz-ukrán háború, és sokan azóta élnek menekültszállókon, és várják, hogy hazamehessenek. A Migration Aid egy budapesti és egy győri szállót üzemeltet, ahol rövid, illetve hosszú távon segítenek az átutazó vagy ideiglenesen nálunk letelepedett családoknak. A saját albérlet gyakorlatilag esélytelen, ahogy az is, hogy mindenki el tudjon helyezkedni. Akkor milyen kilátásaik vannak a menekülteknek, és hogyan lehet többtagú családként hónapokig egy szobában lakni? Erről beszélgettünk a szervezet két önkéntesével.
A Migration Aid budapesti menekültszállója tavaly márciusban kezdte meg működését, eredetileg tranzitszállóként, hogy az országon áthaladó családoknak legyen hol eltölteniük pár napot, mielőtt továbbutaznak. Azóta viszont egyre többen ragadtak itt: van, aki a papírjait nem tudta megszerezni, de olyan családok is akadnak, akik abban bíznak, hogy nemsokára vége a háborúnak, és Magyarország mégiscsak közelebb esik az otthonukhoz. Nagyjából 60-65 fő maradt náluk hosszabb távon, ugyanakkor a családok zöme a nyár végén vissza akar térni Ukrajnába. A jelenlegi helyzetet tekintve ez azonban egy újabb olyan datum, amely újra ki fog tolódni.
Győrben egy munkásszálló felső szintjét bérli a szervezet, és itt eredetileg is a hosszabb távú lakhatás, segítségnyújtás volt a cél. Jelenleg 68 fő lakik a Migration Aid győri központjában, akik addig maradnak, amíg vissza nem térhetnek az otthonaikba – amennyiben az még áll egyáltalán.
Munkakilátások
Az ukrán menekültek bizonytalanságban élnek, és nem tudják, hogy hetekbe vagy hónapokba telik, amíg újra a saját otthonukban lehetnek. Van, aki több mint egy éve él Magyarországon, és a segélyszervezetek segítsége nélkül nem tudna boldogulni. „A lakóink többsége dolgozik. Aztán van egy olyan részük – főleg a férfiak körében –, akik csak alkalmi munkákat vállalnak, de hosszú távon nem tudnak elhelyezkedni, mert sem a képzettségük, sem a nyelvtudásuk nincs meg hozzá. A nálunk lakó kárpátaljai nők túlnyomó része dolgozik, lényegében ők vették át a családfenntartó szerepet, a megkeresett pénzt azonban hazaküldik. Arra nincs igazán lehetőség, hogy félrerakjanak egy albérletre” – mondta Végh Alexandra, a budapesti Madridi úti menekültszálló egyik vezetője, és hozzátette, hogy a nyelvtudás hiánya óriási nehézség, de előfordult olyan is, hogy egy orvos végzettségű lakó nem volt hajlandó lejjebb adni az elvárásaiból a munkaerőpiacon, így nem helyezkedett el. Végh Alexandra szerint gyakran kiütköznek a kulturális különbségek egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben, és az sem egyszerű a munkakeresés során, hogy a nők egy része korábban háztartásbeli volt. „Sokan otthon nem dolgoztak nőként, nem volt rá szükségük. Most pedig, a harmincas éveikben nulla munkatapasztalattal próbálnak menekültként Magyarországon boldogulni. A kórházak, szállodák sokakat foglalkoztatnak, és ez van, akinek megfelel, másoknak meg nem” – folytatta a budapesti egység vezetője.
Mindenki nem tud, és nem is akar dolgozni, viszont arra Budapesten és Győrben ugyanúgy figyelnek, hogy a munkavállalókat rendesen bejelentsék. Előfordul, hogy a szállóknál megjelennek olyanok, akik feketén adnának munkát a menekülteknek, azonban ezeket a próbálkozásokat elhajtják. Győrben inkább a mezőgazdasági idénymunkára jellemző mindez, és a szociális munkások a lakókat arra biztatják, hogy a maguk szintjén figyeljenek oda, milyen feltételek mellett alkalmazzák őket. „Győr munkavállalási szempontból kifejezetten szerencsés, mivel rengeteg az üzem, és van hagyománya a vendégmunkás-fogadásnak. Az üzemek szívesen látták a lakóinkat, szinte mindenki dolgozik, a gyerekek pedig általános iskolába, óvodába vagy középiskolába járnak. Általános iskolában egy ukrán segítőt is felvettek, aki segiti a gyerekeket. ” – ezt már Tóth Anikó, a győri menekültszálló vezetője mesélte. Ugyanakkor néhány lakónál probléma, hogy írni, olvasni sem tud, az üzemekbe így viszont nem tudnak jelentkezni, ahol egy teszttel kezdődik a felvétel.
Saját lakás? Lehetetlen küldetés
Aki dolgozik, az általában hazaadja a megkeresett összeget, de nem is mindenki tud munkát vállalni. „A nyugdíjas lakóknak tulajdonképpen semmi esélyük arra, hogy saját lábra álljanak. Van olyan, akinek nem is lesz hova hazamennie – fogalmazott Végh Alexandra. Akinek meg van önálló keresete, az sem tud továbblépni a szállóból. „Nagy szükség lenne elérhető albérletekre, de Budapesten ez szinte egy lehetetlen küldetés. Sokszor mi érdeklődünk a lakások iránt, az első kérdés pedig az, hogy gyerek van-e, és tovább nem is jutunk, pedig akár ajánlólevelet is adunk” – folytatta a civil szervezet munkatársa, és az elhangzottakból kiderült, hogy Győrben szintén hasonlóan kilátástalan a helyzet. „Győr vidék, de nagyon drága város” – tudtuk meg Tóth Anikótól, aki elmondta, hogy ismernek olyan lakót, ahol a család férfi tagja jobban keres az átlagnál, magasabb pozícióban van az egyik üzemben, mégsem tudnak hova menni a kisiskolás gyerekükkel és egy hamarosan születendő újszülöttel, mert nem találnak albérletet. Maradnak egy szobában mindannyian, ahogy az elmúlt egy évet töltötték.
Egy támogatási program keretében több menekült kapott egyéves lakástámogatást, de a Migration Aid munkatársai felhívták arra a figyelmet, hogy egy ötfős rászoruló család például nem tud a későbbiekben fizetni mondjuk egy 240 ezer forint plusz rezsis összeget. Egyszerűen ennyi pénzt képtelenek kigazdálkodni.
Van segítség, de nem elég
A budapesti és a győri szállás több ponton különbözik egymástól, amik közül az egyik az étkezés kérdése. Míg Budapesten háromszori étkezést – amiből egy meleg – biztosítanak a lakóknak, addig Győrben a menekültek maguk készítik el az ételeiket, és a szervezet biztosítja az alapanyagokat (zöldség, hús, liszt, tojás stb). „Kapcsolatban vagyunk helyi termelőkkel, és tőlük vásárolunk. Amennyire lehet, helyi gazdáktól szerezzük be a termékeket” – magyarázta Tóth Anikó, és hangsúlyozta, hogy mivel közvetlenül a termelőktől vásárolnak, valamivel olcsóbban, de közel sem ingyen jutnak hozzá az árukhoz.
Miután kitört a háború, rengeteg segítség érkezett hozzájuk: a Madridi úton egy hónap alatt mintegy kétezer önkéntes fordult meg, de mostanra alábbhagyott a lelkesedés, holott bár nem olyan ütemben, azért érkeznek újabb menekültek az országba. Budapesten két ember teljes állásban, ketten félállásban viszik az üzemeltetést, ezen felül pedig néhány önkéntes segít heti rendszerességgel kitölteni a műszakokat. Győrben szintén kevesen vannak, és ahogy a civil szervezet kollégái fogalmaztak, érthető, hogy az adományozási kedv sem maradt meg. És hogy mire lenne szükségük? Pénzre elsősorban, mivel finoman szólva is korlátozottak az anyagi forrásaik, a minimumból oldják meg a költségvetést, valamint további önkéntesekre – foglalta össze Végh Alexandra és Tóth Anikó. Végül pedig kiemelték, milyen fontos lenne, hogy a civil szervezetek széles körben kommunikáljanak és támogassák egymást, hogy mindenkihez eljusson, amire éppen szüksége van, legyen szó élelmiszerről, ruhákról, hétköznapi tárgyakról vagy információkról, szakmai segítségről.
A civil szervezetek fontos erőforrása, hogy önkéntesek végzik a tevékenységet, nyújtják a szolgáltatást. Amikor azonban egy menekültszálló fenntartásáról és üzemeltetéséről, a menekültek ellátásáról és segítéséről van szó, nem elég az önkéntes közreműködés, szükség van fizetett szakemberekre. A United Way Magyarország #EgyüttUkrajnáért programjának támogatása ezzel járult hozzá a Migration Aid menekültszállóin folyó munkához.
A tartalom a United Way Magyarország támogatásával, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.