Gondolhatnánk, hogy 2020-ra, ha nem is eltűntek, de alaposan összezsugorodtak a generációk közti szakadékok, elvégre már a mai késő harmincas, kora negyvenes generáció is Prodigy-re és Fatboy Slimre ugrált a szalagavatóján, így hihető feltételezés lenne, hogy a mai szülők már otthonosabban mozognak a gyerekeik által kedvelt zenék világában.

Ehhez képest, ha egy picit körülnézünk a Z-generáció Spotify-listáin, pontosan úgy fogjuk érezni magunkat, mint az Illés vagy a Dolly Roll zenéin szocializálódott X-generációsok a Scooter vagy épp Miley Cyrus zenéje hallatán.

A “mai fiatalok” zenei listáin ugyanis valószínűleg előfordulnak olyan dél-koreai együttesek, amelyeknek a nevét nem, hogy nem hallottuk, de sokszor kiejteni sem tudjuk rendesen. Pedig az úgynevezett K-Pop műfaj épp a mai fiatal tinédzserek szüleivel egy idős, csupán azért nem hallottunk róla, mert a kilencvenes években még problémás lett volna egzotikus zenéket streamelni a betárcsázós modemen.

Lássuk, mit érdemes tudni a K-Popról, amely napjainkra az ázsiai ország egyik legforróbb exportcikke lett.

A kezdetek: az amerikai rap és a koreai nyelv randevúja

A K-Pop létrejöttét a Hallyu-nak nevezett kulturális újhullámnak köszönhetjük, amely a kilencvenes évek eleje óta formálja az ázsiai ország ízlésvilágát. A zenei stílus behatárolásával már nehezebb dolgunk lesz, a műfaj ugyanis afféle muzikális olvasztótégelyként egyesíti a rap, a slágerpop, de a rockzene és a zenei balladák stílusjegyeit, mindezt szemkápráztató, szivárványos-csillámos csomagolásban.

Az első, ízig-vérig K-Pop együttesnek a kilencvenes évek elején 1992-ben feltűnt Seo Taiji & Boys nevű formáció számít. Az ázsiai országban 1988-ban oldották fel az állampolgárokra vonatkozó külföldi utazási tilalmat, így az adott kor előadóművészei előtt megnyílt az út, hogy sokkal szélesebb palettáról meríthessenek ihletet. Seo Taiji, Yang Hyun-suk és Lee Juno is élt a lehetőséggel, amikor a koreai dalszövegeik alá az Egyesült Államokból importált rap-alapokat keverve rárúgták az ajtót a mit sem sejtő dél-koreai társadalomra.

Bár debütálásuk nem volt zökkenőmentes, így is sikerült elindulniuk a sztárság felé vezető úton. A Seo Taiji & Boys nevű formáció ugyanis egy tévés tehetségkutató műsorban tűnt fel, ahol utolsóként végeztek az indulók között. A közönségnek azonban ez mindegy volt, egyetlen, az adás során előadott daluk, az I Know című szám ugyanis pillanatok alatt a slágerlisták élére katapultálódott és ott is maradt több mint 17 héten, azaz több mint 4 hónapon át.

A siker okai közül a megfelelő időzítésnek kulcsszerepe van abban, hogy az együttest így felkapta a hazai közönség, ugyanis, a korábban említett utazási tilalomnak köszönhetően a koreai könnyűzene addig főleg brit és amerikai népdalok koreai szöveggel kiegészített változatait jelentették. A hallgatóság tehát nagyon ki volt éhezve valami újdonságra, a Seo Taiji & Boys pedig épp a megfelelő pillanatban mutatta meg, hogy át tudnak lépni a kissé már porosodó hagyományokon.

Koreai válasz a nyugati pop-ikonokra

A New Kids on the Block stílusát idéző együttes ezzel megnyitotta az utat az utánuk következő, őket majmoló, előttük tisztelgő, vagy épp az ő munkásságukra építő előadók számára. A kilencvenes évek második fele ennek köszönhetően számos klón megjelenéséről is szólt, ennél azonban lényegesebb az úgynevezett Idoloknak nevezett előadók feltűnése.

Őket már profi menedzsment-csapatok „rakták össze”, tökéletes külsővel és a legkisebb részletig megkoreagrafált megjelenéssel, előadásmóddal. Ez voltaképpen már az olyan nyugati pop-ikonok megjelenésére is reagált, mint Britney Spears vagy Robbie Williams. A kilencvenes évek második felében ugyanis három nagy lemezkiadó, az SM Entertainment, a már említett Yang Hyun-suk által alapított YG Entertainment és a JYP Entertainment is elkezdte ontani magából a K-Pop formációkat.

Közülük a legsikeresebbnek az 1996-ban feltűnt H.O.T. nevű együttes bizonyult, amely, a kor szellemének megfelelően öt jóképű fiatalemberből állt, akik első sorban a női hallgatók kegyeit keresték, a közönségbarát zenéjük azonban a társadalom szélesebb rétegeiben is befogadó fülekre talált.

Ők taposták ki az utat a kétezres évek elején utánuk következő olyan együtteseknek, mint a Fin.K.L. vagy a Shinhwa nevű csapatok. Eddigre már a zenei menedzsmentek szinte tudományos alapossággal csiszolták tökélyre a K-Pop bandák létrehozásának receptjét, kezdve attól, hogy milyen koreográfiára táncoljanak, milyen ruhákban lépjenek a színpadra, egészen odáig, hogy az együttes tagjai milyen sztárallűrökkel és szokásokkal vágódhatnak be még jobban az egyre jobban fanatizált rajongóknál.

Eddigre már nem csak a fiúbandákból lehetett csinos profitot kifacsarni, így jöttek a női előadók is: a kétezres évek elején feltűnt BoA valóságos megasztár lett hazájában, az évezred kezdete óta pedig közel két tucat albumot is kiadott, nem véletlenül nevezik a K-Pop királynőjének. Mellette azonban a különféle összeállítású csapatok is szép sikereket kezdtek elérni: a B.A.P. nevű hip-hop formáció és az Apink nevű lánybanda és egyaránt fürdőzött a rajongók imádatában.

Az utóbbi együttes sikerei megágyaztak a kétezres években feltűnő olyan csapatoknak, mint a Girls’ Generation, a Wonder Girls, vagy a K-Pop legmodernebb vonulatát képviselő Red Velvet és a Blackpink. A Wonder Girls egészen odáig jutott, hogy 2009-ben a Jonas Brothers világkörüli turnéján előzenekarként léphettek fel, erről valószínűleg korábban egyetlen dél-koreai előadó sem mert volna álmodni.

Psy elhozza a világnak a K-Popot

A műfaj azonban még ekkor is csupán érdekes egzotikumnak számított, a nagy áttörés 2012-ben következett be, a dél-koreai rapper, Psy feltűnésével. Pontosabban, nemzetközi sztárrá válásával, Psy-nak ugyanis a hatodik albumán szerepelt a dél-koreai főváros elit negyedének számító Gangnam-kerület lakóit kigúnyoló Gangnam Style című megasláger, amely a világon az első olyan dal lett, amelynek a nézettsége a YouTube-on elérte az egymilliárd letöltést.

Ez már önmagában komoly teljesítmény, de ha hozzátesszük, hogy Psy az éppen a karrierje csúcsán járó Justin Biebert taszította le a trónról, talán igazán érthetővé teszi, hogy mekkora világjelenséggé vált a K-Pop a XXI. század második évtizedére. A dél-koreai rapper azonban csupán egyszámos előadónak bizonyult, a Gangnam Style sikerét ugyanis azóta sem tudta megismételni.

Valószínűleg már nem is fogja, azóta ugyanis megjelent a BTS nevű fiúegyüttes, amelyben egyesül minden, ami a korábbi 20-25 évben formálta a K-Pop világát. A héttagú együttes tagjait azonban nem lehet a feljebb vázolt sztereotípiák közé beszorítani, valószínűleg ez is magyarázza elképesztő sikereiket: 2018 májusában a Love Yourself: Answer című albumuk az amerikai Billboard 200 slágerlista első helyén debütált, amely már önmagában mutatja, hogy a K-Pop befolyása mekkorára nőtt az elmúlt másfél-két évtizedben, de alig egy hónappal később a banda tagjait a Time magazin beválasztotta az “Internet 25 legbefolyásosabb embere” közé.

A BTS azonban már elődein túllépve nem csak tingli-tangli műanyag slágereket gyárt szakmányban, dalszövegeikben ugyanis már fontos társadalmi kérdésekkel, mentális egészséggel, politikával, Jung filozófiájával vagy épp a párkapcsolati problémákkal is foglalkoznak, ráadásul mindezt a rajongótáborukkal közösen teszik.

Nem nehéz látni, hogy a K-Pop néhány év alatt mekkora befolyásra tett szert, a folyamat vége pedig még egyáltalán nem látszik, mert a fenti sikerek ellenére még a legsikeresebb K-Pop előadók sem kapják meg azt a kritikai elismerést, amely a nyugati popsztárok osztályrésze. Érdekes lesz nézni, hogy az előttünk álló évtizedben hová jut a műfaj és kik fogják követni az olyan nevek által kitaposott utat, mint Seo Taiji, Psy vagy épp a BTS.

BTS-köntöst ölt magára a Samsung

Dél-Korea jelenlegi legforróbb kulturális exportcikkére felfigyelt az ázsiai ország talán legismertebb cége, az androidos telefonok terén piacvezető Samsung is, amely egészen különleges együttműködést jelentett be a közelmúltban. Július 9-én ugyanis limitált szériás kiadásként speciális, a BTS-designját idéző Galaxy S20+ BTS Edition okostelefont és a hozzá tartozó Galaxy Buds+ BTS Edition fülhallgatót dob majd a piacra, a K-Pop rajongók nagy örömére. A telefon különlegességét a lila szín üveg és fém külső jelenti majd, amely visszaköszön a Galaxy Buds+ füleseken is, sőt, utóbbi töltőtokján a BTS logója és az általuk gyakran használt jellegzetes lila szín is visszaköszön majd. A telefonon előre telepített BTS-témákat találnak majd a felhasználók, illetve az exkluzív Weverse-applikációt, amelyen keresztül a BTS-rajongók zárt fórumára léphetnek be, emellett a dobozban BTS-matricák is lapulnak majd, amellyel mindenki kedvére feldíszítheti a készülékét.