Sokan érezhetik úgy, hogy mára elszabadultak a hálózati újítások, és feleslegesen tömik az emberek fejét olyan technikai részletekkel, amikhez semmi közük, hiszen ők csak egyszerűen csatlakozni szeretnének az internethez, és nem akarnak olyan kifejezésekkel bajlódni, mint az 5G vagy a Wi-Fi 6. Pedig ezek az újítások az ő javukat szolgálják, hiszen ahogy egyre több ember egyre több eszközzel csatlakozik az internethez, úgy van egyre nagyobb szükség azokra a szabványokra, amelyek lehetővé teszik a gyorsabb kapcsolatot, és megakadályozzák a rendszer túlterhelését.

És még ha nem is tűnik úgy, a szakemberek próbálnak megfelelni a köznyelvi igényeknek, hiszen a Wi-Fi már önmagában egy olyan kifejezés, amely a vezeték nélküli mikrohullámú kommunikációt megvalósító IEEE 802.11 szabványt takarja, és csak azért találták ki, hogy könnyen meg lehessen jegyezni. Na de miért van ennyi Wi-Fi, hogy már a hatodikat kell megismernie a mezei internet-felhasználónak?

Kis Wi-Fi-történeti kalauz

Az elsőként bevezetett Wi-Fi szabványok (802.11a és b) 1999-ben kezdtek terjedni, de ezek (a kettő ötvözeteként is felfogható, 2003-as 802.11g-vel együtt) még messze elmaradtak a mai internetezők igényeitől: a maximális sebességük a mai wifikhez képest legalább századannyi volt, 6 és11 Mbit/s sávszélességet tudtak csak átvinni, de a hatótávolságuk is lényegesen kisebb volt.

Pedig tíz éven keresztül ezzel kellett beérnie a felhasználóknak, hiszen a hatótávolságot megduplázó, a sebességet megtízszerező negyedik generációs Wi-Fi csak 2009-ben érkezett. A technológia eszeveszett fejlődését jól mutatja, hogy ezután már csak négy évet kellett várni a Wi-Fi 5-re, ami tovább többszörözte a maximális sebességet, így már 3500 Mbit/s sávszélességet is közvetíteni tudtak a legjobb routerek. Ennek a két szabványnak az okostelefonok terjedése, valamint az online videós tartalmaknak köszönhetően radikálisan megnövekedett adatforgalom ágyazott meg.

Most azonban elérkeztünk arra a pontra, ahol a sebesség növelése mellett egy másik fontos szempont is megjelent: a dolgok internete (IoT), vagyis az, hogy a telefonon, a számítógépen és esetleg az okostévén kívül már szinte minden otthoni berendezés képes csatlakozni az internetre, a hűtőtől a mosógépen át a biztonsági kamerákig és a VR-szemüvegekig. Mindezek működtetéséhez stabil és gyors kapcsolatra van szükség, és a Wi-Fi 6 (teljes nevén: IEEE 802.11ax) szabvány ezt a legfrissebb technológiai újításokkal igyekszik biztosítani.

Gyors, rugalmas, hatékony és biztonságos. Mi kell még?

A Wi-Fi 6 elméleti csúcssebessége az 5G-ével vetekszik: míg utóbbi papíron akár 10 Gbit/s sebességgel is tud működni, az új wifinél 9,6 gigánál húzták meg a határt. A szakértők szerint azonban a rugalmasság a legfőbb erénye: a kizárólag 5 Ghz-es sávon működő előző generáció után a Wi-Fi 6 már 2,4 és 5 Ghz-en is használható, vagyis a felhasználó választhatja ki, hogy mire szeretné használni. A rövidebb hullámhosszú frekvenciatartomány ugyan kisebb átviteli sebességet biztosít, de cserébe nagyobb a hatótávolsága, tehát a csukott ajtók és a falak sem jelentenek nagy gondot, míg az 5 gigahertznél közelebb kell lenni a routerhez, de sokkal nagyobb sebesség érhető el vele.

Talán a legfontosabb technológiai újítás egy újabb betűszó, az OFDMA (nyugalom, nem kell megjegyezni, teszi a dolgát magától), amelynek segítségével a hozzáférési pont a korábbi módszerekkel ellentétben már nem egyenként szolgálja ki az egyes eszközöket, hanem akár egyszerre is képes erre, vagyis mindig teljes hatékonysággal üzemelhet a jelátvitel. A MU-MIMO technológia ezt a funkciót erősíti: a Wi-Fi 6 esetében ennek köszönhetően már akár 8 eszköz is kommunikálhat egyszerre a routerrel, így csökken az adatcsomagok várakozási ideje.

A Wi-Fi 6 technológiája ráadásul a korábbiaknál hatékonyabban működik, így kevesebbet fogyaszt, ami az akkumulátoros készülékeknél (laptop, telefon) jelent nagy előnyt. És még a biztonságon is sikerült javítani, a hatodik generációs wifi már a WPA2 titkosítási protokoll továbbfejlesztett változatát, a WPA3-at használja.

5G + Wi-Fi 6 = megszakítás nélküli internetezés

Az 5G és a Wi-Fi 6 gyakorlatilag elválaszthatatlanok egymástól, nem véletlen, hogy nagyjából egy időben jelentek meg. Mindkettő a hálózat kapacitásának és teljesítményének növelésére, valamint a reakcióidő csökkentésére szolgál, és mindkettőnek az a célja, hogy a folyamatos és gyors internetkapcsolat a hálózatra csatlakozó eszközök számának növekedése mellett is biztosított legyen. Így például az irodák is jobban ki tudják szolgálni az egyre több adatot egyre több készülékről használó munkatársakat a helyi hálózaton, de akár a plázák, stadionok és más nagyobb tömeget vonzó helyek is stabil Wi-Fi-kapcsolatot tudnak nyújtani.

Bár még egyik technológia sem terjedt el globálisan, széles körben (sem a hozzáférési pontok, sem a kompatibilis készülékek tekintetében), az már jól látszik, hogy hol tudják majd kiegészíteni egymást. Míg a fent említett példák alapján beltéren továbbra is a Wi-Fi maradhat az internetezők első számú választása, kültéren egyértelműen az 5G hoz majd áttörést, a közlekedés forradalmasítása és az okosvárosok kialakulásához való hozzájárulás mellett az állandó, megbízható és gyors mobilnet biztosításával.

Tegyük fel, hogy egy egész napos konferencia előadásait szeretnénk meghallgatni, megszakítás nélkül, miközben a napi rutinról sem mondhatunk le. Ez a korábbi hálózatokkal még a legjobb előfizetési csomagokkal sem lett volna túl életszerű, de az új technológiákkal gyakorlatilag minden akadály elhárul: reggel bekapcsoljuk otthon a streamet (Wi-Fi 6), a munkahelyre menet a villamoson nézzük tovább (5G), az irodában újra a Wi-Fi-re csatlakozunk, és már ebédszünetben sem kell olyan helyre vadászni, ahol megadják a Wi-Fi-jelszót, hiszen 5G-s mobilneten is szüntelenül jön az adás. Ha még Wi-Fi is van az étteremben, az már csak bónusz. Ja, és azon sem kell aggódni, hogy otthon, a villamoson, a munkahelyen és az étteremben hányan használják rajtunk kívül az adott internethálózatot.

És ahogy az 5G, úgy a Wi-Fi 6 is megnyitja a terepet az olyan IoT-alkalmazások előtt, amelyek néhány éven belül a gyártásban, az energiaiparban vagy az egészségügyben is nélkülözhetetlenek lesznek, de az emberek mindennapjaiba is beférkőzik majd: az iskolákban egy egész osztályteremnyi gyerek képes lesz a VR-szemüvegén keresztül nézni a tanár laptopjáról játszott Youtube-oktatóvideót; míg a boltokban a polcokra szerelt szenzorok segítségével lehet egy labirintusszerű hipermarketben is könnyen megtalálni az appban kijelölt termékeket.