BrandChannel Lengyel Nagyk. 2018. március. 08. 12:05

A lengyel múzeumi boom: Hogyan marad a múlt élő, az emlékezet pedig éles?

Ahogy Finnország oktatási rendszerével, úgy Lengyelország modern múzeumaival, a nemzeti emlékezet és a történelmi múlt méltó ápolásának gyakorlatával mutat követendő példát a nagyvilágnak. Tényleg a galériák szerepének újraértelmezése lenne a mai közép-kelet-európai sikertörténet?

Lengyelországban egyedülálló múzeumépítési-nyitási-alapítási láz zajlik az elmúlt másfél évtizedben, mely a magyar Terror Háza ihlette Varsói Felkelés Múzeumával indult 2004-ben. A lendület pedig azóta is töretlen: több tucat múzeum és egyedi kiállítótér jött létre Varsóban és szerte az országban, melyek mára hazai és külföldi turisták soha nem látott tömegeit vonzzák, köztük egyre nagyobb arányban a diákokat, fiatalokat.

A Szolidaritás Európai Centruma, a II. Világháború Múzeuma és a II. Világháború Során Zsidókat Mentő Lengyelek Ulma Család Múzeuma mára az ország határain túl is elismert brenddé váltak. És mi a titok nyitja? Ahogy a cikkben szereplő intézmények bemutatásán keresztül is láthatjuk, leginkább az, hogy a lengyelek jóval többet várnak egy múzeumtól, mint tárgyak és emlékek logikus térbeli elrendezését. Kiállítótereik az akciófilmek, a 3D-s mozik, a számítógépes játékok és az okostelefonok kínálta felhasználói élménnyel szállnak szembe bátran és sikeresen.

1. Varsói Felkelés Múzeuma

A lengyel főváros minden modernsége mellett egyben maga a történelmi emlékezet is, hiszen Varsóban járva, úton-útfélen különböző táblákat találunk, melyek az egykori városlakók hősies felszabadító harcának állítanak emléket. Ha pedig a belvárosban buszra, illetve villamosra szállunk, esetleg egy kicsit hosszabb sétát vállalunk, úgy ellátogathatunk a Varsói Felkelés Múzeumába is. Izgalmas érdekessége az intézménynek, hogy – többek között – az Andrássy úti Terror Házát tekinti egyik legfontosabb inspirációs forrásának. 

A német megszállók ellen harcoló 1944-es lengyel felkelők múzeuma megkerülhetetlen, mert a múltat nem csupán megidézi, hanem egyenesen feltámasztja. A felkelés hatvanadik évfordulóján megnyílt hatalmas műintézmény az összes érzékszervünkre hat: egyik termében például a golyók ütötte lyukakon keresztül hallhatjuk az egykori háborús Varsó fegyverropogását és sikolyait, a felkelés idején használt telefonok kagylóin keresztül pedig a felkelés szemtanúi arról a bizonyos 36 napról mesélnek nekünk.

A 3000 négyzetméteres, 800 kiállítási tárgyat és megközelítőleg 1500 fotográfiát, filmet és hangfelvételt felvonultató tárlaton járva feléled a kreativitásunk is, például az illegális nyomdában röplapot is készíthetünk. A Kis felkelő termében kipróbálhatjuk, hogy milyen lehetett gyerek cserkészpostásnak lenni, a harcokban kulcsfontosságú szerepet játszó csatornában járva pedig igazi felkelőnek érezhetjük magunkat.

A modern történetmesélés úttörőjeként is emlegetett múzeum csúcsa azonban mégiscsak az egyik csarnokot elfoglaló Liberator, a második világháborúban alkalmazott amerikai hadászati nehézbombázó tökéletes másolata. Továbbá a felkelésben elesettek neveit felvonultató tizenöt méteres Emlékfal. Végül fél nap bolyongás után a múltban, a múzeum tornyában térünk vissza a jelenbe, ahonnan gyönyörű látvány nyílik Varsó városára.

2. A Szolidaritás Európai Centruma

Emlékszünk még? A lengyel rendszerváltás tulajdonképpen 1980 nyarán kezdődött, mikor az országos sztrájkhullám hatására a pártvezetés tárgyalni kezdett a tüntető munkásokkal. Végül a gdanski megállapodás értelmében megalakulhatott Kelet-Európa első legális ellenzéki mozgalma, a Szolidaritás Független Önkormányzó Szakszervezet. A hamarosan 10 milliónál is több tagot számláló szervezet élére a gdanski villanyszerelőt, Lech Wałęsát választották, ugyanakkor a mozgalom a munkások mellett összefogta a parasztság és az értelmiség számottevő részét is. Sőt, még II. János Pál pápa támogatását is élvezték.

Ezek után stílszerűen Gdanks kikötővárosában lelt otthonra 2007-ben a Szolidaritás Európai Centruma, mely szintén egy igencsak ambiciózus intézmény. Az indusztriális stílusú, egyedi külső-és belsőépítészeti megoldásokkal operáló gigantikus méretű múzeum a Lengyel Szolidaritás Mozgalom bemutatása mellett annak szellemiségét is hivatott életben tartani.

Ennek jegyében a Szolidaritás Európai Centruma is jóval több, mint kiállítótér: egy komplex egység, mely egyszerre végez kulturális, oktatási és tudományos tevékenységet, például levéltára a Szolidaritás, illetve a közép-kelet-európai demokratikus átmenet történetének kutatóit szolgálja ki.

A múzeum térképeiből, korabeli dokumentumaiból és filmjeiből, illetve térbeli és elektronikus formában bemutatott fényképeiből összeálló múlt mostanában azért is különösen fontos, mert inspirációt és reményt ad azáltal, hogy megmutatja: hogyan hittünk és harcoltunk nem is olyan rég a szabadságért és a demokráciáért.

3. A II. Világháború Múzeuma

Ha múzeumépítésről van szó, Lengyelország tényleg nem aprózza el. Ha a Szolidaritás Európai Centruma és a Varsói Felkelés Múzeuma eddig nem győzött volna meg bennünket arról, hogy az idei nyaralás helyszíne Lengyelország lehet, a II. Világháború Múzeuma lesz a végső érv, hogy repülő- illetve vonatjegyet foglaljunk. A szintén Gdansk városában található intézmény a maga 2,5 hektáros területével és 23 ezer négyzetméternyi kiállítóterével ugyanis a világ egyik legnagyobb történelmi témáját feldolgozó múzeuma.

Mi sem lehetne szimbolikusabb, mint az, hogy abban az országban épült fel minden idők legszörnyűbb világégésének mauzóleuma, ahol 1939. szeptember 1-jén kitört a második világháború? Ám, ha mindez nem lenne elég szimbolikus, maga az épület is egy izgalmas jelkép: lényegében egy épületszoborról van szó, mely a föld színéről indul, és egy merész geometriai megoldással élve, tizennégy méter mélyre hatol a föld alá, miközben stílusosan egy hajójavító műhely alakját veszi fel. A reményt és a háború tragikumát egyszerre ábrázoló múzeumépület kiállítótere három történeti blokkra osztva mesél. Itt szintén a legmodernebb technológia és interaktív múzeumi megoldások találhatók: a háborúhoz vezető út, a háború terrorja és a háború hosszú árnyéka tárul elénk Lengyelország szemüvegén keresztül.

A hatás most sem marad el: a II. Világháború Múzeuma egy újabb hurok az időben, mely arra figyelmeztet, hogy ami a lengyel Wieluń városának bombázásával kezdődött, az soha többé ne történhessen meg.

4. A II. Világháború Során Zsidókat Mentő Lengyelek Ulma Család Múzeuma

A második világháború során a németek az általuk megszállt területeken halálbüntetéssel sújtották azokat a lengyeleket, akik zsidókat mentettek. Ám még így is számos lengyel bújtatta zsidó szomszédait, barátait vagy vadidegen honfitársait. A markowi Ulma család a faluban élők közül két zsidó családnak, a Szalloknak és a Goldmannoknak nyújtott menedéket. Mindezért 1944. március 24-én éjszaka a német és a helyi katonai rendőrség lelőtte Józef Ulmát, kilencedik hónapban lévő terhes feleségét, hat gyermeküket, végül a házukban elbújtatott nyolc zsidót is.

A hozzájuk hasonló, a lengyel zsidók mentésében résztvevő több ezer lengyel hős emlékének tisztelettel adózó múzeum, és így Lengyelország is nagy adósságot rótt le 2016-os márciusi megnyitásával. Adósságot leginkább saját múltja és Európa történelmi emlékezete, jelene és jövője felé.

5. Lengyel Történeti Múzeum

A számtalan impozáns és a legmodernebb technikát felmutató kiállítótér ellenére a lengyel múzeumi boom továbbra sem áll meg, főleg mert hamarosan újabb jelentős évforduló közeleg. Lengyelország kulturális minisztere két évvel ezelőtt jelentette be, hogy 2018 novemberében, száz évvel azután, hogy a központi hatalmak vereségével Lengyelország ismét visszaszerezte függetlenségét, és újjáegyesülhetett, biztosan megnyílik Varsóban a Lengyel Történeti Múzeum. A központi költségvetésből megítélt 75 millió euró alapján biztosan egy újabb nagyszabású, méltó emlékhellyel gazdagodik majd az ország. Helyi sajtóinformációk szerint a Lengyel Történeti Múzeum felhúzása lesz a lengyel múzeumépítési hullám megkoronázása.

A borítóképen a Varsói Felkelés Múzeumának egy részlete látható. A kép forrása: Wikipedia