Néhány évtizede még egy fizetési listán kellett aláírással átvenni a keresetet, így mindenki láthatta, ki mennyiért dolgozik. Nem voltak jelentősebb különbségek, ritkán volt konfliktusforrás a papíron szereplő összeg. Mára a helyzet megváltozott, pozíciónként és cégenként is szétnyílt az olló a juttatásokat tekintve. A hiányszakmákban dolgozókért licitálnak a cégek, így kifelé ők sem kommunikálnak összegeket, nehogy lemaradjanak a versenyfutásban. A feszültség elkerülése végett a munkatársak, barátok sem mernek egymással nyíltan a fizetésükről beszélni. Egyesek szégyellik, hogy túl keveset keresnek, mások meg attól tartanak, hogy irigységet szülne a havonta megkapott bérük. A téma - bár valójában mindenkit foglalkoztat - tabuként él a köztudatban, hiszen senki nem akar más pénztárcájában kotorászni. Ebből adódóan sokszor konkrét információk és tények nélkül hasonlítjuk magunkat másokhoz.

Maradnak az internetes kalkulátorok, finom utalások, rejtelmes körülírások. Lehet-e így, információk és viszonyítási alap hiányában reálisan meghatározni a bérigényeket? Meglepő, hogy pályakezdő fiatalok irreleváns igényeket fogalmaznak meg, ha nem tudják, mihez viszonyítsák magunkat?

A következő dolgokat érdemes átgondolni a fizetési igény meghatározásával kapcsolatban:

• Írja össze, hogy mekkora nettó összeg kell a megélhetéséhez, milyen fix kiadásai vannak.
• A fizetési igényt összeg helyett mindig bérsávban adja meg, amely jó tárgyalási alap lehet.
• Vegye figyelembe, hogy az adott munkaadó kínál-e a béren kívüli juttatásokat.
• Már az elején pontosítsuk a céggel, milyen teljesítménnyel vagy mennyi idő elteltével kerülhet sor előrelépésre a témában.

Ha kíváncsi további hasznos tippekre a témában, akkor érdemes kilátogatni a HVG Állásbörzére, ahol október 6-án 13:00-tól a BT ElőadóTéren ingyenes előadást lehet meghallgatni a fizetési igény meghatározásával kapcsolatban. Programokért, regisztrációért kattintson a honlapra!