Illetve tízet, mert a 13 órás pár menet közben lemondja az esküvőt. „Nem fordul elő gyakran ilyesmi, de volt egy-két még ennél extrémebb eset is. Egy vidéki csapat érkezett egyszer két busszal, és amikor az adategyeztetés miatt behívtuk a párt, a vőlegényről kiderült, hogy előző nap egy vidéki városban már házasságot kötött egy másik hölggyel. Nem tudom, mi történt később, de az biztos, hogy elég nagy zajt hallottunk kintről.” A 11 órás pár késik, pedig a vendégek már rég itt vannak. Ez kihathat az egész napra, a pontos kezdés ugyanis nagyon fontos.

Varga Pál esküvőszervező érkezik az irodába, bekapcsol egy tévét, amelyen a szomszédos házasságkötő terem képe jelenik meg. Az anyakönyvvezető így követi figyelemmel a rokonok, családtagok és az ifjú pár érkezését, hogy a legmegfelelőbb pillanatban lépjen a terembe. Margit és Pál összeszokott páros, sok éve dolgoznak együtt. 11 óra előtt pár perccel még átfutják az első esküvő menetrendjét. „Nem ez lesz az érdekes, hanem majd a második, ott berakok egy verset, orosz menyasszony, magyar vőlegény. Itt a szokásos forgatókönyv. Bejönnek, leülnek, összeadod őket, gyertya, gyűrűhúzás, köszöntőbeszéd” – sorolja Varga Pál a félórás szertartás elemeit. Az anyakönyvvezető a tévén ellenőrzi a násznépet. „Aranyosak, kevesen vannak, verselni fogok.”

Valódi ügyfélszolgálat

„Az élet kezdete és vége egy kézben fut össze: az anyakönyvi hivatalban” – összegzi Glembáné Szecsődi Margit. Az anyakönyvvezető az, aki elindít egy  magyar állampolgárt a hivatalos létezés útján: a születésre vonatkozó kórházi bejelentés alapján anyakönyvezi,  és bejegyzi az újszülöttet a Népességnyilvántartó Rendszerbe. Erre épül rá az összes irata a továbbiakban: a társadalombiztosítási és az adókártya, a személyi igazolvány, az útlevél, a lakcímkártya stb. Pontosan kell dolgozni, mert sokféle bosszankodást tud okozni akár egy apró hiba is a rendszerben.

Amikor valaki meghal, egészen a születéséig kell visszavezetni az anyakönyvi eseményeket, ellenőrzésképpen. A 20. század viharaiban nem egy történet kering arról, hogy egy elhunyt hozzátartozói milyen új információkra tettek szert saját, akár legközelebbi rokonaikról, amikor az anyakönyvi hivatalban kiderült, hogy valaki nem is akkor született, amikor állította, vagy más volt a férje/felesége, mint ahogy a család tudta. Korábban papíralapon, hatalmas könyvekbe jegyezték be az anyakönyvi eseményeket. Ez jóval látványosabb volt, mint most, a digitális anyakönyvezés idején – egy emberhez egy sor tartozott amelyben dátumok és feljegyzések jelezték élete minden megváltozó eseményét.

„Azért választottam hivatásomnak az anyakönyvvezetői munkát, mert ebben láttam minden szépségét és értelmét a közigazgatási munkának. Szerintem nincs annál szebb és jobb érzés, mint amikor az ügyfél elégedetten távozik, mert gyorsan elintéztük az ügyét.” Ebben a kerületben három szobában dolgoznak az anyakönyvvezetők. „Miénk az örömszoba – meséli Glembáné –, hozzánk tartoznak a születések, a házasságkötések és az apai elismerések, ide még nem jött senki sírva... Az empátia, az együttérzés nagyon fontos számunkra. Az a kolléganő, aki a halálesetekkel foglalkozik, persze más lelkiállapotban szokott lenni, de nem szabad és nem is lehet mindig belefeledkezni és átvenni az ügyfelek fájdalmát, abba belerokkannánk. Engem még mindig meg tud hatni egy ügyfél, ha megnyílik az ügyintézés 15–20 perce alatt, és elmeséli az élettörténetét.” A kerületben nagyon sokan halnak meg, és ehhez képest kevesebb a születések száma. Ami a születést illeti, itt egyetlen magánkórház van, ez az adat is ettől függ: minden nap négy-öt ember távozik, és alig két-három gyermek születik.

Nagy csinnadratták, csúnya válások

A házasságkötő terem is gyors tempót diktál, évi minimum kétszáz esküvő van a kerületben. A házasságkötések száma 2010-ig több évtizeden keresztül folyamatosan csökkent, az utóbbi években azonban kismértékben emelkedett. „Az állam ma a házasságot próbálja előtérbe helyezni mint jogilag érvényes együttélési formát, ez valószínűleg szebben is hangzik, javítja a statisztikákat, noha az együttélésből született gyermeknek éppolyan jogosultságai vannak, mint a házasságból születettnek. Ennek ellenére egyre több gyermek születik apai elismerő nyilatkozattal, és olyanok is sokan vannak, akik már több gyermek után kötnek házasságot” – meséli Glembáné.

A szombati esküvők a hét megkoronázását jelentik Margit számára. „Mi mindenkit összeesketünk, aki kéri, ha nincs törvényes akadálya a házasságnak. Aki szerelmes, azon látszik, belsőséges hangulata is van a szertartásnak, volt olyan, hogy én is majdnem elsírtam magam. Bizony, meg kell gondolnom, milyen szempillapsirált teszek fel!” Mivel Magyarországon nincs próbaesküvő, minden élesben történik, így az anyakönyvvezető az, aki végigvezeti a szertartáson a házasulandókat. „El szoktuk mondani, hogy ha tartjuk a szemkontaktust, akkor mi tudjuk irányítani az eseményeket, és mire felocsúdik, már túl is van a házasságkötésen.”

Érkezik a második pár az adatok egyzetetéséhez – kiderül, hogy az egyik tanú nem beszél magyarul, így a hozzátartozók közül Glembáné öt percen belül kér egy rögtönzött tolmácsot, hiszen csak így lehet törvényes a házasságkötés. Mindig adódnak helyzetek, amelyekre nem lehet felkészülni – van, hogy valaki lekési a saját esküvőjét, de történt olyan is, hogy egy vőlegény más menyasszonnyal érkezett, mint akivel a házasságkötési engedélyt megkapták. „A férfi csak annyit mondott, hogy az állampolgárság ugyanaz, az előzővel összeveszett, hozott helyette másikat, mi itt a probléma? Darabra megvan!”

Glembáné Szecsődi Margit szerint a házasodási szokások változtak, de a párkapcsolat lényege változatlan. „A nagy csinnadrattával létrejött házasságok általában csúnya válással végződnek. Ahol nem csak a külsőségekre helyezik a hangsúlyt, az a házasság tartósabb párkapcsolatnak tűnik, szerintem ezt más anyakönyvvezetők is alá tudják támasztani. Az működik, amikor a házasság, akár megköttetett, akár nem, de kölcsönös tiszteleten alapul. Nem a papírtól függ, hogy szeretek-e valakit, vagy sem.”

Glembánéval a harmadik esküvő után az irodájában találkozom újra. „Ilyesmi még nem fordult elő a munkám során, egy gravírozott pezsgőspoharat kaptam emlékül az előző pártól.” A következő pár násznépe pedig már fel is tűnik az irodai tévé képernyőjén.

Papp Bojána cikke a HVG Extra A nő 2017/2-es számában jelent meg.