Végeláthatatlan gyermekelhelyezési perek, végletes esetben gyerekrablások, morális és anyagi megsemmisítés, hosszan tartó érzelmi vagy fizikai abúzus és mély, akár személyiségtorzító fájdalom. A nárcisztikus kapcsolatnak nevezett társadalmi képződmény romboló hatású, tragikus viszony.
„Nem őrjöng, nem üvölt. Beszél. Halkan és fenyegetően, megszakítás nélkül este tíztől éjjel háromig. Arról beszél, hogy te nem vagy jó. Vagy nem vagy normális. Arról, hogy nő létedre… Anya létedre… Hogy minden ember képes lenne rá, csak te nem. Például bocsánatot kérni. Tőle. Áldozatot hozni. Érte. Figyelembe venni az érzéseit. Az ő érzéseit. Kizárólag. Megérteni. Őt.” (Részlet egy nárcisztikus párkapcsolat áldozatának vallomásából.)
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra A Nő magazinban olvashat, amelyben a közösséggel foglalkozunk. Alapvető élményünk és igényünk, hogy tartozzunk valahová, sokszor már az is segíthet átlendülni a nehézségeken, ha tudjuk, nem vagyunk egyedül. Mit jelent számunkra a kiállás - önmagunkért és másokért, - és mit jelent a szolidaritás? Legújabb számunk többek között Szamosi Zsófia, Mészáros Antónia, Kornai Margit és Molnár Áron Noár segítségével próbál válaszokat nyújtani ezekre a kérdésekre.  HVG Extra A Nő |
Az, aki nárcisztikus viszonyban él, legyen az anya-gyermek, tanár-diák, férfi-nő stb., nehezen ismeri fel, hogy milyen folyamat részese, az érzéseivel sokszor magára marad. Nemcsak azért, mert hazánkban még mindig tabu a magánéletünkről őszintén beszélni, vagy mert a család szentségének felmagasztosítása éppen a politikai akarat része, hanem mert még a szakemberek (pszichológusok, pszichiáterek, gyermekvédők, jogászok) között is kevesen vannak, akik ismerik ezt a területet, vagy éppen ki merik mondani és meg merik erősíteni az áldozatokat abban, hogy nem egészséges, ami velük és/vagy a gyermekeikkel történik, és mindannyiuk érdekében ki kell szállniuk.
Mire odáig jut egy ember, hogy el mer játszani az elszakadás gondolatával, majd meg is lépi, sok esetben már évek, évtizedek óta leépülőben van a személyes élete, a baráti és rokoni kapcsolatai, a szakmai élete, az anyagi helyzete, a mentális és a fizikai egészsége. Azok pedig, akik végül nem maguk lépnek, hanem elbocsátják őket, hosszú távon valószínűleg jobban járnak, még akkor is, ha
háborús romhalmaz képeit idézi a mentális pusztítás, amelyet a rossz kapcsolat okozott.
Noha vannak sémák, amelyek alapján egy nárcisztikus viszony működik, a benne élő személyek tűrőképessége, helyzete, intellektusa, érzelmi stabilitása és egyéb tényezők mentén személyre szabott és bonyolult mintázatot mutat minden egyes kapcsolat, így a szabadulás is.
Kik azok a nárcisztikusok?
„Van egészséges és kóros önbecsülés, és mi mindkettőre használjuk a nárcisztikus kifejezést. Van ennek a jelenségnek egy szűkebb terepe, amit nárcisztikus személyiségzavarnak nevezünk, amelynek mintha jól körülhatárolható falai lennének, a valóságban azonban sok személyiségvonásból és bonyodalomból szövődik össze, és azok egyéneként is különbözőek” – mondja dr. Bánki György pszichiáter, a Legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című könyv szerzője. Szerencsére a valódi személyiségzavar a társadalom mindössze 1 százalékánál diagnosztizálható. Ennek ellenére az utóbbi években felkapottá váló kifejezés mentén magyar nyelven is egyre több, többezres létszámú internetes fórum, blog, szakértői oldal, videós tartalom és ismeretterjesztő előadás jelent meg.
Diagnosztikai rendszerek alapján a nárcisztikus személyiségzavarnak különböző típusai léteznek, azonban ritkán találkozunk vegytiszta, jól felismerhető nárcisztikussal. Beszélhetünk grandiózus nárcisztikusról, aki gátlástalan és manipulatív, vagy rejtőzködő, sebezhető nárcisztikusról, aki kezdetben dührohamaival lep meg minket egy jól működőnek tűnő kapcsolatban, majd lassan pokollá teszi az életünket. Craig Malkin pszichológus, A nárcizmus pszichológiája című könyv szerzője spektrum jellegű személyiségjegyként ír a nárcizmusról, amellyel kapcsolatban egytől tízig tartó skálán helyezhetjük el magunkat, és mindkét végletet kórosnak tekintjük.
A kapcsolat dinamikája
A nárcisztikus párkapcsolatok dinamikája hasonló: kezdeti gyors lángolás, elsöprő boldogságélmény, ami lassan, alig észrevehetően válik rémálommá. Többnyire már a kapcsolat elején vannak gyanús, ellentmondásos jelek, és a nárcisztikusok gyakran maguk is jelzik, hogy problémások. „A lelkünk mélyén érezzük, de ha éppen bizonytalanok vagyunk önbecsülésünkben, vagy jólesik összefolyni a másik ember világával, akkor gyorsan össze lehet tapadni egy nárcisztikussal” – mondja Bánki György.
Nem egyszerű meghatározni, mikortól nevezhetünk egy helyzetet patologikusnak, amikor azonban felmerül a gyanú, hogy a bántásban tudatosság van, már egyértelműen nem nevezhető egészségesnek. A határok az idő előrehaladtával egyre csak elmosódnak, s lassan maga a valóság kérdőjeleződik meg.
Egy női áldozat így vall: „Nyolc évig tartó házasságon vagyok túl. Az első két év remek volt. Majd jöttek a szóbeli megalázások. Ahogy teltek az évek, úgy sűrűsödtek. A végén már elviselhetetlen volt. Többen kérdezték, hogy nem vettem-e észre az elején. Nagyon szerelmes voltam, ő pedig nagyon karizmatikus. Nem hittem a kívülállóknak, pedig ők látták, de én csak legyintettem… Olyan jellemvonásokkal is felruháztam, amelyek nem is léteztek. Idővel teljesen alárendeltem magam a kapcsolatunknak, az akaratának, csak ne legyenek viták. A legrosszabb az volt, amikor rájöttem, hogy tudatosan, szépen felépítve bánt. Elérte a célját, mert az utolsó években teljesen elvesztettem magam. A mai napig nem tudom, hogy sikerült kimásznom belőle, de megtettem, és büszke vagyok rá.”
„Nagyon bonyolult játszma. Valóban van olyan, hogy valaki érzelmileg kiszipolyozza a másikat, és vannak olyanok, akik nincsenek erre felkészülve, odaadják magukat, és akár a végsőkig kitartanak, miközben nagyon sokat sérülnek” – monja Bánki György.
Hosszú önismereti munka
Számos esetben az áldozat közvetlen környezete mit sem sejt a szenvedésekről, vagy elfordítja a fejét. Az áldozat maga is szégyelli, ami vele történt – a némaságot azonban valamilyen módon érdemes megtörni, hiszen felszabadító hatású, a sokszor elszigelt áldozatok először érezhetik azt, hogy nincsenek egyedül. „Bár a gyászstádiumok ugyanazok, a veszteség dupla vagy tripla: magunkat is elvesztettük, és csalódtunk is magunkban. Ahol gyerek is van, ott még nagyobb a kudarc. És ezzel mind egyszerre kell megbirkózni kimerülten, kihasználtan, lenullázva” – írja egy női áldozat egy titkos csoportban.
„Olyasvalamit kell elgyászolni, ami nem is létezett. Siratjuk a bizalmunkat, a reményeinket, a rengeteg, a kapcsolatba ölt energiánkat és érzelmünket, az elvesztegetett drága időnket és az akkori naiv saját magunkat, aki már nem leszünk többé” – írja egy másik nő.
„Ez traumatikus kötődés, kölcsönösen tragikus történet – véli Bánki György. – Akik egy nárcisztikussal kapcsolatba kerülnek, szintén mély, gyerekkorban keletkezett sebeket hordoznak, ahogy a nárcisztikus is, és eleve hajlamosabbak a traumatikus kötődésekre. Egy szeretetalapú kapcsolatnak van nyugalma, biztonsága, ha konfliktusok vannak, megoldjuk. Itt pedig a szeretet, az egymáshoz tartozás vágya ugyan megjelenhet, de a konfliktus, a bizonytalanság, a kontroll, az irigység, féltékenység, a másik leértékelése a szeretet fölé kerekednek. Mindig ki lehet szállni, de óriási önismereti munkát kell bele tenni. Vagy azért, mert az eredeti személyiségünk volt könnyen beszippanható, vagy pedig azért, mert ugyan eredetileg nem volt olyan nagy a baj valakivel, de pár év után bárki elbizonytalanodhat a furcsa labirintusban, ahol mindig az derült ki, hogy ő hibázott, ő volt gyenge, és a másikat kellett szolgálni figyelemmel, szeretettel.”
Sok esetben kapcsolatban kell maradnunk a nárcisztikussal, különösen, ha közös gyerekeink vannak, így a problémák akár évtizedekig is elhúzódhatnak. A megoldás mindig az, hogy a nárcisztikus maga kezd el dolgozni magán, és Bánki tapasztalatai szerint szerencsére egyre többen teszik ezt meg.
A nárcisztikus azt az elnyomót tudja megjeleníteni, aki egyébként bennünk él: a belső, minket eláruló, kijátszó, kritizáló személyiségrészünk, ami a nárcisztikus által megelevenedik.
Ha pedig ezt nem változtatjuk meg, akkor az utunk legfeljebb a következő nárcisztikusig tart.”
Szerző: Papp Bojána
OLVASNIVALÓ
Bánki György: Legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról, Ab Ovo, 2016.
Craig Malkin: A nárcizmus pszichológiája – Hogyan ismerjük fel és kezeljük az önimádókat?, HVG Könyvek, 2017.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra A nő magazin közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
