„A zászlóshajó kifejezést manapság abban az értelemben használják, ami vezérhajót jelent” – mondta Litkey Farkas a Ford Edge Vignale frissen kinevezett márkanagykövete. „Régen viszont a „híradóshajót” hívták így, ugyanis úgynevezett kódlobogókkal közvetítették az üzeneteket egyfajta zászló-ABC alapján. Erről a hajóról jöttek a hírek, ez volt az információs központ.”

Litkey Farkas pedig pontosan tudja, miről beszél, elvégre többszörös világbajnok, Európa-bajnok és olimpikon, a vitorlázók világának egyik legnívósabb elismerését, a balatoni Kékszalagot pedig tizenhárom alkalommal szerezte meg. A Litkey-családban már eleve hagyománya van a vitorlásának, Farkas édesapja Litkey Bence festőművész ugyanis szintén olimpikon és többszörös magyar bajnok volt, aki otthon gyakran beszélt a vitorlázásról.

Litkey Farkas rendhagyó módon már az érettségi után nem sokkal „profi” sportolóként helyezkedett el. Az idézőjelre csupán azért van szükség, mert ahogy ő mondja: „ a profiról az jut az ember eszébe, hogy valaki fizetésért dolgozik. Én projektet építettem. Mindig az volt a cél, hogy eljussunk odáig, hogy önfenntartó legyen a csapat. Ebben élen jártunk, mivel felismertük, hogy a Kékszalag, mint trófea, különleges érték. Ez ugyanis Európa legöregebb és egyben legnagyobb, emiatt legnívósabb tókerülő vitorlásversenye, 1934 óta. Nem egy könnyű verseny, ezért már ez elődök is úgy gondolták, hogy csak kétévente szabad megrendezni – ez 2001-ig így is volt, azóta évente futják. A Kékszalag trófea pedig különleges, mert abból mindig csak egy van, míg magyar bajnokból évente több mint harmincat is avatnak.”

A versenyzéshez határozottság és nem utolsósorban tudatosság is szükséges, Litkey Farkasról pedig elmondható, hogy már karrierje kezdetén a jövőbe tekintett és a hosszú távot tartotta szem előtt. Csapattársaival éppen ezért úgy készültek a legnagyobb megmérettetésre, mint kortársaik közül senki.

„Mi kezdtünk először kifejezetten a Kékszalagra hajókat építeni, fejleszteni” – magyarázta a világbajnok kormányos. „Azaz a Brencsán Ábel vezette konkurens csapat és mi – bár versenytársak, de nagyon jó barátságban vagyunk, persze nagyokat is küzdöttünk. Addig a Kékszalagon csak olyan hajók indultak, amelyekkel más osztályokban is versenyeztek. Mi viszont kifejezetten erre a versenyre fejlesztettünk, ebben jártunk élen és ez a primátus a mai napig komoly értéke a csapatomnak. A hajózás ugyanis nagyon komoly dolog – mi szárazföldi nép vagyunk, ezért a történelemből főleg a szárazföldi csatákra emlékszünk. A tengeri népek viszont tudják, hogy a háborúk a tengereken dőlnek el. Ezért is tekintem egyfajta példaképemnek Horatio Nelson admirálist, a földközi-tengeri brit flotta parancsnokát, mivel a vezetése alatt a britek tulajdonképpen vitorlázóként nyerték meg például a trafalgari csatát. Többet voltak vízen, többet „edzettek”, emiatt pedig jobban tudtak manőverezni és gyorsabban is tudtak tüzelni az ellenséges hajókra. Nem véletlen, hogy Nelsont szinte a királyoknak kijáró tiszteletadással temették el Nagy-Britanniában.”

Hajózás vízen és aszfalton

Litkey Farkas nem csak hajózik, hanem autót is vezet, nem is keveset. Saját becslése szerint évente mintegy 50 000 kilométert tesz meg, ami többszöröse az átlagos autósok által vezetett távnak.

„Ráadásul ezt főleg Európában, gyakran úgy, hogy egy egytonnás hajót vonatunk magunk után” – mondta a világbajnok. „Már az első komolyabb autómmal, egy Ford Sierrával is előfordult ilyesmi, rengeteg szép emléket őrzök azokról az időkről és arról az autóról. Később volt egy csodás Escortunk is, minden extrával felszerelve, azt is nagyon szerettük. Ma viszont már egy Ford Edge Vignale-val közlekedhetek, ami teljesen világosan az én autóm. Minden benne van, ami számomra fontos egy autóban: a biztonság, a gazdaságos üzemelés és a teljesítmény. Ha akarom, erős, ha akarom, keveset fogyaszt – ez nálam 7,1 liter, vegyes használatban. Ráadásul kényelmes is, ami szintén fontos számomra, ezért is városi terepjáró. Egy Nautic 370-es vitorlás jut róla eszembe, ami egy gyors hajó, de nagyon kényelmes is, alkalmas az egész család befogadására. Ráadásul a legmodernebb fedélzeti elektronika is ott van benne, ez volt az, ami elsőre megfogott benne: ha bekapcsolom a tempomatot, a lejtőn lefelé fokozatosan fékez, sokkal okosabban, mint a korábbi autók. Azok ilyenkor lekapcsolták a tempomatot, ráadásul fékezni is nekem kellett. Ami szintén nagyon tetszik, az az üléshűtés, persze ezzel is találkoztam már korábban, de az nem volt ennyire átgondolt, mint a Ford Edge-ben, ahol csak az ülőfelületet hűti a rendszer, a hátamra, a vesémre nem jön a hideg levegő, ez egyébként igen egészségtelen is lenne. A GPS-t is szívesen használom, hiszen mi a vitorlázóknál ezt a technológiát már úgy 30 évvel ezelőtt elkezdtük alkalmazni, amint civil használatra elérhetővé vált. De persze térképekkel is odataláltunk mindenhová.”

Annak ellenére, hogy Litkey Farkasnak mennyit kell autóznia minden évben, időnként, kifejezetten az utazás kedvéért vág neki, akár nagyobb távoknak is autóval.

„Nagyon szeretek autózni, telente Andalúziában szoktunk élni, én oda is autóval megyek” – mondta a világbajnok. „Ez nagyjából 3000 kilométert jelent, ami még harmadolva is ezer-ezer kilométer. Ha valaki nem szeret vezetni, ez biztosan nem esne jól, de én kedvelem a hosszú utazást, nem sietek, nem nyomom a gázt, kulturáltan autózom, szóval nem én foglak levillogni az autópályán. Persze itt megint csak fontos szerephez jut a kényelem, mert ekkora távot csak úgy lehet megtenni, ha megfelelően tud az ember ülni és nem fájdul meg a háta-lába.”

Mivel Litkey Sails nevű cégükkel Farkasék vitorlákat is terveznek-fejlesztenek, nagy szükségük van a tágas csomagtérre is. Aki látott már nagyobb vitorlásokat közelről, az tudja, mennyi helyet el tudnak foglalni a hatalmas vitorlák, de ezek sem okozhatnak problémát a Ford prémium kategóriás „vezérhajójának”. „A csomagtérbe simán befér egy átlagos, 30 lábas hajóra való garnitúra, ez négy vitorlát jelent” – magyarázta a Ford Edge márkanagykövete. „Ez pedig nagyjából 500 négyzetmétert jelent, amit könnyedén elnyel a csomagtartó.”