Alan Mulally neve egyet jelent a sikerrel. 1969-ben mérnökként kezdett el dolgozni a Boeing repülőgépgyártónál, ahol egészen az alelnöki székig vitte, mielőtt a vállalat polgári repülési üzletágát képviselő Boeing Commercial Airplanes vezérigazgatójává nevezték ki. Tevékenységének köszönhetően az amerikai cég sikerrel verte vissza az Airbus támadását és megőrizte pozícióit a piacon.

Mulally zsenialitását mutatja, hogy ugyanezt a Boeing után az USA egyik legnagyobb autógyártó cégénél, a Fordnál is végre tudta hajtani, ráadásul a világ legnagyobb gazdasági válságának a közepén. Személyét Donald Petersen, a Ford korábbi vezérigazgatója javasolta a pozícióra, ahol Bill Fordot, a vállalatot alapító Henry Ford dédunokáját váltotta 2006-ban.

Érkezése idején a Ford elég rossz bőrben volt, a vállalatnak csökkent a piaci részesedése és hatalmas veszteségeket kellett elkönyvelnie. Mulally azonnal munkához látott és költségcsökkentő lépéseinek – többek között felfüggesztette a részvényeseknek járó osztalékok kifizetését – két év után elkönyvelhették az első, nyereséges negyedévet. A 2008-ban kirobbant gazdasági válság során az amerikai autógyártók a korábbinál is nehezebb helyzetbe kerültek, Mulally azonban nem volt hajlandó elfogadni ezt. Ezért, merész lépéssel elzálogosította a vállalat összes vagyontárgyát – köztük a jellegzetes kék logó jogait is – és összesen 23,6 milliárd dollárnyi hitelt vett fel. Ezt akkor sokan kétségbeesett lépésnek tartották, az idő azonban a 2014-ben leköszönt Ford-vezért igazolta: míg a Ford pénzügyi helyzete megszilárdult, két legnagyobb riválisa, a General Motors és a Chrysler is csődbe ment és csak kormányzati segélyekkel volt képes átvészelni ezt az időszakot. A sikerhez arra is szükség volt, hogy Mulally felismerje: a vállalat rengeteg pénzt pazarol el azzal, hogy gyakorlatilag két, szinte teljesen különálló cégként fejleszt az Egyesült Államokban és Európában. A két kontinensen gyártott, egymásra legfeljebb a márkajelzés szintjén hasonlító Fordokban ugyanis szinte nem voltak közös alkatrészek, még az azonos modellek esetében sem. A vezérigazgató ezért bevezette a One Ford stratégiát, amely tömörségében is tökéletesen foglalta össze a hatékonyságot és a cég érdekeit szem előtt tartó megközelítést.

Alan Mulally nyugdíjba vonulását követően is aktív maradt: 2014. júliusában beválasztották a Google igazgatótanácsába, 2016 óta pedig a Seatlle University közgazdasági karán tart előadásokat. Tavaly januárban a neve szóba került, mint Donald Trump 45. amerikai elnök lehetséges külügyminisztere, ám ezt a pozíciót végül a korábbi ExxonMobil-vezér Rex Tillerson töltötte be.

Mulally-t ettől függetlenül azóta is gyakran hívják meg előadni különféle konferenciákra, legutóbb a világ legnagyobb vállalatait listázó Inc. 5000 rendezvényének sztárfellépője volt. Az ilyen előadásokon előszeretettel mesél vezetési elveiről, amelyeknek jelentős szerepe volt abban, hogy az Egyesült Államok legnagyobb vállalatai közül kettőt is sikerült gazdasági nehézséggel küszködő cégből ismét sikeres márkává varázsolnia. Lássuk, milyen módszerekkel sikerült mindezt elérnie.

1. Ezekre az irányelvekre építs mindent!

Mulally négy teendőt határozott meg a cégvezetők számára, amelyek szem előtt tartásával biztosítható a hatékony üzletmenet. Az első a szervezet és a külvilág közti kapcsolatok megerősítése. Ezzel kivédhető, hogy a céges kultúrába bezárt, annak keretein belül tevékenykedő szakemberek szem elől tévesszék, hogy valójában kinek dolgoznak, kik azok, akiknek az igényeire megoldásokat kell találniuk. A kívülről érkező információk segítenek, hogy a „külső szemlélő” bölcs meglátásai érvényesülhessenek, akár egy multinacionális nagyvállalat esetében is.

A következő lépés, hogy a cégvezető feltegye a következő két kérdést saját magának és beosztottjainak egyaránt: „milyen szektorban akarunk tevékenykedni? Milyen fogyasztói igények azok, amelyekre csak mi tudunk tökéletes választ adni?”. A harmadik teendő a példamutatás: egy jó cégvezető saját maga testesíti meg azokat az értékeket és viselkedési mintákat, amelyeket elvár beosztottjaitól is. A negyedik ennek a vállalatra kivetített variánsa: egy sikeres CEO ügyel rá, hogy a cég sikerét szavatoló módszereket, protokollokat mindenki betartsa.  

2. Tűrd az ellentmondást!

Mulally olyan vállalati kultúrát hozott létre a Fordnál, ahol a felső vezetés tagjai nem féltek szembeszállni a vezérigazgatóval, és ha úgy adódott, kiállni a maguk igazáért. Al Amador, a The Table Group tanácsadója szerint ez volt Mulally legjelentősebb hozzájárulása a Ford sikeréhez.

„Megtanítottam a vezetőimet arra, hogyan vitázzanak és érveljenek” – mondta a Ford-vezér, ha erről kérdezték. A vezetői csapatban uralkodó légkör megreformálása elsődleges fontosságú volt számára, mivel úgy vélte, hogy a mesterségesen egymás mellé kényszerített emberek közös munkája során fellépő, gyakran kezeletlen feszültségek jelentősen hátráltathatják a cég sikereit, míg, ha egy vezető csupa bólogató Jánossal veszi körül magát, soha nem lesz képes feltárni a vállalat működésének esetleges problémáit.

3. Tervezd meg az utódlást!

Bár egy cégvezető számára sosem könnyű arra gondolni, hogy egy nap majd más fogja betölteni a pozícióját, Jena McGregor, a Washington Post újságírója rámutatott, hogy az Alan Mulally-t követő Mark Fields, aki a Ford operatív igazgatója volt, rendkívül gördülékenyen vehette át a stafétabotot legendás elődjétől. És bár Mulally csak 2014-ben távozott a vállalattól, már 2012-ben megkezdte azt a munkát, amely lehetővé tette, hogy Fields lépjen a helyére: heti rendszerességgel átnézték az üzleti eredményeket, így Fieldsnek minden információ a birtokában volt, amikor bejelentették a váltást.

4. Ha problémád van, beszélj róla!

„Ha belefutsz egy akadályba, bízz a folyamatokban!” – hangoztatta Mulally. „Oszd meg a problémádat mindenkivel, ezután pedig közösen keressetek rá megoldást!”

Ezt a szemléletet a Ford első embereként heti rendszerességgel képviselte: minden csütörtökön, amikor a felső vezetéssel tárgyaltak, Mulally mindenkit arra bátorított, hogy számoljon be a problémákról, sőt, a kudarcokról is. „Bárkinek bármilyen problémája van, érdemben kell foglalkozni vele” – vallotta. „Ha valakinél nem teljesülnek a számok, vagy bármi egyéb történik, fontos, hogy tudjunk róla. Ilyenkor mindig azt mondtam: örülök, hogy megosztottad velünk, mert így már mi is tudunk róla. A tények és az adatok a legfontosabbak ilyenkor, ezek ugyanis felszabadítanak a nyomás alól!”