A stróman rendszer egyáltalán nem új találmány, közel 80 éves múltra tekint vissza. Az 1939-es második zsidótörvény hozta ezt az eredetileg kényszermegoldást (akkor Strohmann- vagy Aladár-rendszernek hívták), amikor is sok zsidó vállalkozónak vonták vissza az iparengedélyét. A túlélés érdekében így pénzért vagy baráti alapon keresztényeket kértek meg a cégük vezetésére.

A zavarosban halászni

A mára mindennapossá vált kifejezés, a modern kori „strómanság” a 90-es években élte virágkorát. A rendszerváltás után a zavarosban (és főleg az olajban) halászó, ügyeskedő háttéremberek szinte mind strómant használtak. Ekkor még nem volt divat, hogy a stróman is jól járjon, legtöbbször egy hajléktalanhoz, egy szerencsétlen balekhez, esetleg egy nem létező külföldi állampolgárhoz vezettek a szálak. (Ezeknek a strómanoknak fogalmuk sem volt, mekkora pénzek vannak a rendszerben. Sokuknak még ma is milliárdos adótartozása van, mely természetesen behajthatatlan). Ez a rendszer az adók és járulékok kijátszására jött létre, de sok tisztességes vállalkozót, üzleti partnert is csődbe jutatott a ki nem fizetett számlák miatt. Még ma is előfordul, de nagy divat volt például a cégtemetés is (egy bizonyos összegért, jelentős tartozással felhalmozó cégek eltűntetése), mely szintén strómanokon keresztül történt.

Van egy másik fajtája az „Aladár-rendszernek”, melyben nem az adóelkerülés, vagy a tartozások behajthatatlansága a cél. Egyszerűen a tényleges tulajdonos a háttérben akar maradni. Például egy politikus, akinek nem lehetne magánvállalkozása. Vagy lehetne, de túlságosan kilógna a lóláb, ha ennek a cégnek zsíros megrendeléseket intézne. Morálisan ez a verzió ugyanolyan aggályos, ám vállalkozóként kevésbé kell félnünk tőlük. Ugyanis itt nem az a cél, hogy a cég eltűnjön fizetés nélkül, sőt legtöbbször ezek a „legstréberebbek”. Ráadásul ezek „új” strómanok manapság már jól járnak, azaz meggazdagodnak. Az már megegyezés kérdése, hogy mennyit kapnak, ami viszont biztos, hogy saját vagyonukkal is felelnek, ha bajba kerül a cég. Éppen ezért nem kockáztatnak.

Akkor vannak tisztességes strómanok?

Kis túlzással az említett (nagyrészt politikai) strómanok nem különböznek lényegében egy egyszerű ügyvezetőtől vagy vezérigazgatótól. Igaz csak látszólagos döntési joguk van és a bevételek nagy része sem náluk landol. Ami viszont kockázatot jelent esetükben: bármikor félreállíthatóak, eltűntethetőek. Nagyobb probléma, ha a már említett 90-es évekből ismert, „régi” modell cégeivel kerülünk partnerségbe. Amikor bedöntenek egy vállalkozást, vagy csak behajtásra kerülne sor egy számlatartozás miatt, egy átláthatatlan cégpiramis tetején egy nincstelentől kellene megszereznünk a pénzünket. Az pedig nehézkes, ugyanis az odahelyezett bábtulajdonos hiába felel a vagyonával, ha nincs neki…

Kevesebben vannak, de többet hallunk róluk

A strómanoknak nem, de a tisztességes vállalkozóknak azért vannak jó híreink. Egyrészt azért hallunk ma többször a strómanokról, mert többen buknak le, a NAV egyre profibb eszközökkel szúrja ki ezeket a cégeket. Például figyelik a cég bankszámláját, valamint azt is, hogy ki vett fel onnan pénzt. Ha a felvett összeg nem kerül be a cég házipénztárába, máris gyanús, hogy akkor hova tűnt.

De nem csak a hatóság lett kifinomultabb. Sokkal átláthatóbbá vált a rendszer, nehezebb eltűntetni a nyomokat, egy egyszerű böngészés vagy akár egy komolyabb céginformációs adatbázis használatával hamarabb lebuknak ezek a cégek.

Hogyan bukhat le a stróman?

Van néhány árulkodó jel, mellyel kizárhatjuk, de legalábbis minimalizálhatjuk a kockázatot a partnerválasztásnál.

• Tudjuk kivel szerződünk: fontos, hogy ne csak egy cégnevet, hanem a tulajdonos nevét is tudjuk. Egy cégadatbázis használatával könnyen kiderülhet, hogy ez a név rengeteg cégben merül már fel, ami gyanús lehet, főleg, ha az általa tulajdonolt cégek nagyrésze már megszűnt, vagy éppen felszámolják. Egy egyszerű Google kereséssel is közelebb kerülhetünk a megoldáshoz, de ha biztosra akarunk menni, érdemes egy cégadatbázist használni. A Bisnode Csalásszűrés modulja például erre lett kitalálva.
• Az is gyanús, ha hirtelen a semmiből lesz valaki egy nagy cég tulajdonosa és semmilyen céges előélete nincsen.
• Hirtelen tulajdonosváltás: mindig gyanús, ha egyik pillanatról a másikra, különösebb előzmény nélkül tulajdonost vált egy cég. Előfordulhat, hogy egy hirtelen kinevezett strómannal akarják bedönteni a céget és akkor futhatunk a pénzünk után. A tulajdonosváltásról nem biztos, hogy azonnal értesítünk, a Bisnode rendszerében azonban be lehet állítani egy azonnali jelentést. A közelmúltból például a Questor esete jó példa erre.