Minden vezető egyik legfőbb feladata, hogy munkatársait sikerélményekhez juttatása – állítja Baranyai Attila, a Develor tanácsadója, aki a szervezeti hatékonyság témáját több mint 10 éve kutatja. Szerinte a munkatársak sikeressége egyértelműen a vezetőkön múlik. A kulcs a hosszú távon is jól működő motivációban rejlik, ami extra felelősséget és feladatot jelent a vezetők számára.hvg.hu: Mennyire tekinthetjük lerágott csontnak a motivációval foglalkozó könyveket, tréningeket?

Baranyai Attila: Azért még maradt finom falat, és ha kellő kreativitással nyúlnak a kérdéshez, még hosszú ideig rágható is marad. Az irodalom tekintetében kicsit hazabeszélek, könnyű szívvel ajánlva a Motiváció 3.0 című könyvet. Néhány éve azért is támogattuk a hazai megjelenést, mert Daniel Pink jó érzékkel válogatta és érdekesen tálalta a témában megjelent kutatásokat és nem utolsósorban újra felfedezte Csíkszentmihályi Mihály flow-elméletét. A tréningekről szólva is megállja a helyét, hogy a motiválás témaköre mindig is a vezetőfejlesztés slágertémája volt és azt hiszem az is marad. Létezik-e izgalmasabb kérdés: mi inspirál bennünket és a velünk dolgozókat?

hvg.hu: És mi az, ami inspirál bennünket?

B. A.: Leginkább a sikerélmény. Az arról érkező visszajelzés, hogy jó irányban vagyunk, megyünk előre. Gyermekkorunkban játék közben, később egy bútor összeszerelése vagy egy finom étel elkészítése során, egy jó prezentáció vagy egy üzleti tárgyalás alkalmával, ha látom, hogy haladok, az új erőt ad a folytatáshoz. És ami a legfontosabb: ez az erő magából a tevékenységből jön, nem a következményekből. A tevékenységben élek, kicsit kizárva a világot. Az a tapasztalatom, éppen ez az érzés hiányzik leginkább a munkahelyekről. Pedig siker nélkül nincs önbecsülés és önbizalom, ezek nélkül pedig nincs kiváló teljesítmény. Kevés a siker és a pozitív visszajelzés. Ez pedig részben a vezetők felelőssége.

hvg.hu: Komolyan gondolja, hogy vezetői felelősség a munkatársak sikerélménye?

B. A.: A legkomolyabban. Még a londoni olimpiát követően olvastam egy frappáns mondatot Gyurta Dani edzőjétől, Széles Sándortól, mely szerint: a siker a legjobb munkakapcsolat. Nagyon jó mondás, irigylem. Aztán ugyanez az edző Rió után már másként látta az együttműködést, nem is csoda, hogy a mellette hosszú időn át kitartó versenyzője ma már mással dolgozik.

De hogy egy másik sportos példát említsek, Mocsai Lajos a legeredményesebb magyar kézilabdaedző egy beszélgetésünk alkalmával említette nekem: „Az extra teljesítményhez extra lelkiállapot szükséges. A vezető dolga pedig az, hogy ezt a lelkiállapotot létrehozza.” Megszívlelendő gondolat mindkettő. Nem is lehetne jobban megragadni, mi a dolga egy vezetőnek. Azt persze hozzá kell tenni, megfelelő partner is kell hozzá, olyan munkatársak, akik szeretik azt, amit csinálnak.

hvg.hu: Most bizonyára sok vezető azt mondja magában, örülök, hogy találok embert, majd  később sikereket is elérünk. Egyáltalán mi a siker a munka világában?

B. A.: Ernest Shackleton sarkkutatóról mondta az egyik embere, hogy képes volt elérni azt, hogy minden ember az expedíció legfontosabb tagjának érezze magát. Pedig ők aztán tényleg válsághelyzetben voltak, amikor a múlt század elején közel két évig éltek hajótöröttként az Antarktiszon. Az expedíció elbukott, de mindenki élve hazajött. A közvélemény és a királyi család úgy ítélte meg, hogy ez siker. A legénységből aztán többen újra hajóra szálltak Shackletonnal. Siker lehet minden előrelépés, amikor meghaladtuk addigi önmagunkat.

hvg.hu: Mi a sikerélmény receptje?

B. A: Gyakran mondtam el a tréningeken, hogy bölcsődés kislányom tökéletes munkahelyen dolgozik. Azt teheti, amit szeret, mindennap jobb lesz általa és ebéd után még szundíthatnak is. Meggyőződésem, hogy csak abban lehetünk hosszú távon is sikeresek, amit szeretünk. Ideig-óráig bármit képesek vagyunk megfelelően elvégezni, de a tartós sikerhez, ahhoz, hogy mindennap jobbak lehessünk, szenvedély is szükséges. Amit nem szeretünk, abban nem leszünk szenvedélyesek, amiben nem vagyunk szenvedélyesek, annak nem válunk a mesterévé, mert nem lesz kitartásunk gyakorolni. A szenvedély és a hozzáállás különbözteti meg az kiválót az átlagostól.

hvg.hu: Tehát szenvedély nélkül nincs tartós munkahelyi siker?

B. A.: Semmilyen tartós siker nincs, nemcsak munkahelyi. Néhány éve láttam egy remek dokumentumfilmet, amely Jiro Ono és fia életét mutatja be, akik a tokiói metróban üzemeltetnek egy három Michelin-csillagos éttermet. Ha jól tudom, összesen alig több mint száz ilyen étterem van a világon. Egy hónapra előre kell foglalni náluk. Nyilván sokan most a Blaha Lujza térre gondolnak… A 88 éves Jiro azt mondja, szerelmesnek kell lenni a munkába. Mindennap a csúcs felé kell törni, de senki nem tudja, hol van a csúcs. Pink ezt nevezi a könyvében szakmai igényességnek, angolul, mastery-nek. Amikor a tökéletesség felé törekszik az ember, annak ellenére, hogy tudja, soha nem érheti el azt.

hvg.hu: A beszélgetés kezdetén említette, hogy kevés a pozitív vezetői visszajelzés.

B. A.: Az vezető, aki azonnal bünteti a hibázást, csak középszerű teljesítményre és a felelősség elhárítására számítson. Ezzel nem azt mondom, hogy jutalmazzuk a kudarcot, hanem azt, hogy tanuljunk belőle. A pozitív visszajelzés pedig építőeleme az önbizalomnak. Még soha nem találkoztam olyan tréningrésztvevővel, aki arra panaszkodott volna, hogy kiborult a sok dicsérettől.

A visszajelzéshez és a sikerélményhez hozzátartozik ugyanakkor a jó célkitűzés is. A vezetés igazi művészete olyan célt kitűzni, amely egyszerre inspiráló, feszegeti a képesség határait és reális, vagyis nem megy el a kedve a kollégának már a célkijelölés pillanatában. Ismerek vezetőket, akik képtelenek a megváltozott környezethez igazítani elvárásaikat, és ezzel sajnos kódolják a kudarcot.

hvg.hu: Mi a helyzet az anyagiakkal? Lehet-e pénzzel motiválni?

B. A.: Természetesen, bizonyos mértékig. A megfelelő fizetés alap. Összehasonlítunk: egyrészt a befektetett energia és az ellentételezést mértékét, másrészt azt is, a hasonló munkát végzők, vajon hasonló fizetést kapnak-e? Azt egyébként már Herzberg és munkatársai is megállapították, hogy a fizetésemelés nem tesz boldoggá, inkább csak a boldogtalanságot mulasztja el. Érdekes módon a kettő nem ugyanaz. Ráadásul hamar megszokjuk és nagyobb adagra vágyunk.

De talán még érdekesebb, hogy a magas jutalom egyfajta csőlátást okoz, csökkenti a kreativitást és a cél bármi áron történő elérésére sarkall, nem a minél jobb teljesítményre. Lényeges különbség. Ha korábban a sportot hoztam példaként, hadd mondjak ezúttal is sportos példát: olyan ez, amikor szándékosan vesztek azért, hogy a folytatásban könnyebb ellenféllel kelljen küzdenem. Vagy vegyük Lance Armstrongot, akinek a példája elég érzékletesen mutatja a különbséget. Erkölcsileg aggályos.

hvg.hu: Mit tanácsol a vezetőknek, hogyan motiváljanak?

B. A.: Mindenekelőtt megint hazabeszélve: képezzék magukat! Válaszolva a kérdésre, az egyik kollégámat kell idéznem: a jó vezető tud lelkesedni. Aki nem képes rá, nem tud inspirálni, sem pozitív visszajelzést adni. Hagyjuk a velünk együtt lévőket is – otthon és a munkahelyen egyaránt. Ahogy azt Dan Pink is írja, sokszor hajlamosak vagyunk a legizgalmasabb feladatokból is kulimunkát csinálni. Néha elég lenne, ha a vezető nem ölné ki a motivációt a munkatársaiból.

Szeretne többet megtudni arról, hogyan motiválhatja csapatát? Csatlakozzon a következő HVG Szemináriumhoz: Hatékony Motiváció 2018. május 16-án.