Miért szeretnénk jobban beosztani a napunkat? Azért, hogy valamit ne tegyünk, vagy azért, hogy több időnk jusson új dolgokra? Esetleg mindkettő? Talán nem érezzük elég hatékonynak magunkat? Hetek telnek úgy el, hogy arra sem emlékszünk, mi történt velünk? Egy kis odafigyeléssel ráncba szedhetjük magunkat – már ami az idővel való kapcsolatunkat illeti.
A közösségi médiás felületeken nap mint nap látjuk, hogy az ismerőseink jobbnál jobb helyeken nyaralnak, pihennek, remek vacsorákat esznek, és ragyognak. Biztosan nálunk van a hiba, biztosan lemaradtunk valamiről – vagy mégsem?
Nem lehet mindig mindenre időnk. Fizikai képtelenség egyszerre több életet élni, nem lehetünk egyszerre mintatársak, nagymamákat megszégyenítő konyhatündérek, felső vezetők, gondos anyák és magunkkal is mindig elégedett, boldog nők, bármennyire is ezt sulykolja a napi információs zuhatag. De törekedhetünk arra, hogy berendezzünk egy számunkra élhetőbb életet, amely az elégedettség érzésével tölt el, ahol nem a média mutatja a fő irányt, és ahol a lehetőségeink keretein belül mi döntünk arról, mikor milyen tartalommal kívánjuk megtölteni az életünket. A következőkben nézzük végig lépésről lépésre, mi kell ahhoz, hogy javítsunk az időbeosztási gyakorlatunkon.
Csak semmi kapkodás
Első lépésben ne változtassunk semmin. Viszont két héten keresztül gondosan jegyezzük le, mikor mit csináltunk. Az önmagunkról alkotott kép sokszor nem teljesen fedi a valóságot. Egy, a mobiltelefon-használati szokásainkat vizsgáló kutatás szerint például az egyének a ténylegesen mért adatokhoz képest feleannyi időt becsültek.
Először is nézzük hát meg, mi a kiindulópontunk, mihez képest akarunk változtatni az időbeosztásunkon. Elég, ha csak fő kategóriákat jegyezzük le, és ezeket osztjuk el egy napra óránkénti bontásban. Például a következők lehetnek: alvás, ingázás, gyerekekkel eltöltött idő, sport, tévézés, időtöltés a barátokkal, étkezés, olvasás, illetve bármilyen „énidő”. Legyenek ezek a hetek a tipikus hetekből valók, ne a nyári szabadságunk heteit jegyezzük le, hacsak nem a nyaralási időbeosztásunkon szeretnénk módosítani.
Mi az, ami számít?
Megvan a kétheti listánk, tudjuk, mikor mit csináltunk. A következőkben gondoljuk át, hogy mik azok a dolgok, amelyek igazán fontosak, illetve amelyeket meg kell tennünk. Hozzuk létre a prioritási listánkat. Ezek után hasonlítsuk össze a két eredményt.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra A Nő magazinban olvashat, amelyben tanult vagy tudattalan mintáinkkal foglalkozunk.  |
Mennyiben találkozik az, amit ténylegesen tettünk, azzal, amit igazán lényegesnek tartunk? Mennyi időt töltünk a prioritásaink élén található tényezőkkel? Ha jelentős különbséget találunk a kettő között, például nem jut elég időnk sportolásra, akkor itt az ideje, hogy a következő szintre lépjünk.
Tervezzünk!
A fenti összehasonlítás eredményeként tervezzük meg, hogy honnan hová szeretnénk eljutni, azaz határozzuk meg a céljainkat. Tervezéskor fokozottan vegyük figyelembe a következőket.
A céljaink legyenek:
- pontosan meghatározottak (nemcsak úgy általában sportolni szeretnénk, hanem futni),
- mérhetőek, illetve időben és térben meghatározottak (hetente hányszor hány órát és hol futunk),
- elérhetőek (olyan célokat határozzunk meg, amelyek reálisak – ha eddig nem futottunk, ne tervezzünk napi két futással, kezdetnek elég heti két alkalom),
- számunkra értelmesek (szoros összefüggésben vannak a prioritási listánkkal),
- általunk meghatározottak (miénk a cél, nem másét valósítjuk meg),
- tekintettel másokra is (fontos a párunk, a családunk támogatása – nehéz úgy hatékonyan változtatni a napi időbeosztásunkon, ha azt a körülöttünk élők nem támogatják.
Ne határozzunk meg túl sok célt egyszerre, elég, ha az elején csak egy-két dologgal kezdünk, de azok legyenek kihívások számunkra – érezzük, hogy dolgunk van velük. Továbbá vegyük figyelembe a napi hatékonyságunk mintázatát is: van, akinek reggel működik jobban a kreatív énje, míg másoknak ez az időszak este vagy délután van. Tervezzük a teendőinket úgy, hogy számolunk azzal, mikor vagyunk hatékonyabbak, és mikor tanácsosabb az egyszerűbb dolgokkal foglalatoskodnunk.
A tervezéshez még egy fontos tipp: a legjobb, ha a terveinket kézzel le is írjuk. Az, hogy a saját szavainkkal fogalmazzuk meg, rögzítjük és átlátjuk a céljainkat, segíteni fog, hogy a későbbiekben ténylegesen meg is valósítsuk őket.
Tovább, tovább
Itt az ideje a kivitelezésnek. Először is használjunk naptárt, hagyományosat vagy a telefonunkat, mindegy. Ebbe írjuk be napi, heti tervünket. Ne csak a fő megbeszéléseinket, másokkal kapcsolatos teendőinket jegyezzük le, hanem azokat is, amelyek egyedül velünk kapcsolatosak. A naptárunk egy olyan rendszert segít létrehozni, amely könnyen követhetővé teszi az időbeosztásunkat – velünk és értünk van, nem ellenünk.
A másik fontos segítőeszköz a napi lista – ami nyilván szorosan összefügg a naptárunkkal, hiszen a kettőt szinkronban kell tartanunk. A napi teendők listájára is igazak a fenti célkritériumok, maradjunk továbbra is a realitások talaján. Kerüljük, hogy egyszerre több dologgal is foglalkozzunk, ne osszuk meg a figyelmünket, illetve próbáljuk meg kizárni az életünkből a zavaró tényezőket. Biztos, hogy mindig fel kell venni azt a telefont, hogy mindig azonnal el kell olvasni a felugró e-mailt? Tanuljunk meg nemet mondani, hogy legyen időnk az igenekre is. Ha kell, kérjünk segítséget mind a munkában, mind a magánéletünkben, nem biztos, hogy mindig mindent nekünk kell megcsinálni.
És ne felejtsük el megünnepelni sem a sikereinket. Fontos, hogy kellemes érzés társuljon ahhoz, ha valamit elterveztünk, és véghez is vittünk. Ne értéktelenítsük el az eredményeinket – „Nagy dolog, más is megcsinálta volna!” –, gondoljunk inkább arra, milyen jó, hogy kimerészkedtünk a komfortzónánkból, és befejeztük, amit akartunk.
Türelem
Egészen biztos, hogy nem fog minden mindig elakadás nélkül menni. Az időbeosztásunkon úgy alakítsunk, hogy az nekünk dolgozzon, ne ellenünk. Itt sem az a kérdés, hogy megbotlunk-e az úton, hanem az, hogy milyen gyorsan állunk majd fel. Ne adjuk fel, ha nem megy egyből minden, adjunk időt magunknak. Kössük az új dolgokat a már meglévő szokásainkhoz. Úgy tervezzük, lássuk magunk előtt a napunkat, hogy abba szervesen illeszkedjen az új elem. „Hazafelé bevásárolok, megérkezik a család, elkészítjük a vacsorát, eszünk, beszélgetünk, majd miközben Laci megfürdeti a gyerekeket, elfutok a Kossuth utcai játszótérig, és vissza.” Ez a képlet természetesen mindenkinél másképp fog kinézni, nem mindenkinél van egy Laci a háznál, de a lényeg, hogy ilyen részletességgel építsük, lássuk a napi tervünket, illetve segítsük magunkat azzal, hogy kikészítjük a futócipőnket korábban, és időben egyeztetjük mindezt azokkal, akik velünk élnek.
Szerző: Kenyeres András, a magyar férfivízilabda-válogatott mentáltrénere, business coach, mentor, tréner, a Budapesti Metropolitan Egyetem vendégtanára.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra A nő magazin közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
